Uralkodók, akik rangon alul házasodtak
Az uralkodócsaládok tagjai évszázadok óta csak elrendezett házasságokat köthettek. A férfiak azonban időnként megengedték maguknak, hogy elvegyék azt, akit tényleg szerettek. Még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a feleség rangon aluli volt, és a gyerekeiket ezzel kizárták az öröklésből. Persze egy ilyen házasság soha nem köttetett meg botrányok nélkül…
Az efféle rangon aluli házasságot morganatikus házasságnak nevezték, és a romantikus 19. században egyre több uralkodó akart élni ezzel a lehetőséggel. Ez azt jelentette, hogy a feleség nem élvezhette ugyanazokat a jogokat, mint a férje, nem kapta meg az uralkodó rangját, soha nem lehetett belőle királyné vagy császárné, és a gyerekei soha nem tarthattak igényt a trónra.
A morganatikus házasságok célja általában az volt, hogy törvényesítsenek egy esetleg már évek óta fennálló kapcsolatot. Az ilyen frigyek többnyire második házasságok voltak, ezek okozták a legkisebb botrányt. Ennek ellenére egy morganatikus házasság számtalan családi viszályt okozott: a rangon aluli feleség hátul állt az udvari rangsorban, gyakran megalázó helyzeteknek volt kitéve, mégis nagy befolyással rendelkezett, mivel érzelmileg közel állt az uralkodóhoz. Vagyis a rangon aluli feleséggel nem lehetett egyenrangúként bánni, ám teljesen semmibe se lehetett venni.
A haldokló feleség és a “titkos cárné”
Nagy port kavart II. Sándor orosz cár morganatikus kapcsolata a nemesi származású Jekatyerina Dolgorukajával. A cár évek óta viszonyt folytatott a hölggyel, gyerekeik születtek, együtt éltek a Téli Palotában, miközben a cárné egy emelettel feljebb haldoklott. A cárné nyolc gyereket szült, és annyira legyengült, hogy végül megbetegedett.
Eközben a cár fülig beleszeretett a 19 éves, gyönyörű Kátyába, és esze ágában sem volt rejtegetni a szeretőjét. A lány elkísérte mindenhová, és négy gyereket szült neki. Sándor törvényes gyerekei és az udvar is fel voltak háborodva, hiszen a cárné igen kedvelt személyiség volt. Senki nem volt hajlandó elismerni Kátyát “titkos cárnénak”. Ennek ellenére a cár 14 éven át élt a beteg feleségével és a szeretőjével egy fedél alatt, egészen addig, amíg a cárné meghalt. Sándor még a kötelező gyászév leteltét sem várta meg, a felesége halála után hat héttel megtartották az esküvőt.
A cár azért sietett ennyire, mert állandó életveszélyben volt, és nagyon szerette volna mielőbb megszilárdítani Kátya helyzetét az udvarban. Számtalan cárellenes merényletet hiúsítottak meg már korábban is, és Sándor cár tudta, hogy bármikor megölheti őt egy merénylő. Nem tévedett. Alig 9 hónappal a házasságkötés után egy merénylő bombát dobott a cár elé, akinek mindkét lába térdből leszakadt, szétroncsolódott a jobb keze. Sándor ragaszkodott hozzá, hogy azonnal vigyék Kátyához, így szánra rakták, és rohantak vele a Téli Palotába, ahol Kátya szeme láttára hamarosan meg is halt. A nőnek természetesen távoznia kellett a palotából, de anyagilag biztosítva volt a jövője. Nizzába költözött, és ott élt élete végéig.
II. Sándor cár – forrás: wikipédia
II. Viktor Emánuel és az ezreddobos lánya
Legalább ekkora botrányt okozott II. Viktor Emánuel olasz király kapcsolata Rosinával, egy ezreddobos lányával. Viktor Emánuel ekkor már nős volt, a felesége, Adelheid, osztrák főhercegnő egy szent életű katolikus asszony, aki rendszeresen bezáratta magát a kápolnába, ahol hangosan jajveszékelve vezekelt. A kötelességét azonban teljesítette, nyolc gyermeket szült.
Ezzel szemben a férje kezdetektől csalta őt. Tömérdek szerelmi kalandja szervezéséhez külön tisztet alkalmazott, aki elintézett mindent, ami a rengeteg viszonnyal járt: gondoskodott a teherbe ejtett szeretőkről, a gyerekeket családoknál helyezte el.
A szeretők közül a 13 éves Rosina emelkedett ki. A piemonti törvények tiltották a 16 éven aluliakkal való szexuális kapcsolatot, és tízéves börtönbüntetéssel sújtották… Rosina vaskos, közönséges lány volt, se írni, se olvasni nem tudott, a legdurvább tájszólásban beszélt, harsányan, szitkozódva nevetett. Viktor Emánuel teljesen odavolt érte. Egy évvel a találkozásuk után Rosina megszülte az első gyermeküket, és később még két közös gyerekük született.
Amikor 1849-ben Viktor Emánuel trónra lépett, már úgy élt együtt a nővel, mint egy feleséggel. Közben a királynő a nyolcadik gyerekük születése közben meghalt. 1861-ben egyesült Itália, és a piemonti uralkodó az egész Olasz Királyság uralkodója lett. Elvárták tőle, hogy újra megnősüljön, mert létfontosságú volt, hogy dinasztikus kötelék létesüljön az új ország és egy európai nagyhatalom között. A király azonban a régi szeretőjét, Rosinát akarta elvenni! Végül Cavour, a miniszterelnök egy majdnem verekedéssel végződő vita hevében meggyőzte az uralkodót, hogy tegyen le a tervéről, de a király továbbra sem akart hallani dinasztikus házasságról.
Végül a király akarata teljesült: amikor 1869-ben súlyosan beteg lett, egyházi esküvőt kötött Rosinával, és csak halála előtt 1877-ben törvényesítették a házasságot anyakönyvvezető előtt.
II. Viktor Emánuel – forrás: wikipedia
A király, aki nem számolt az anyósával
Nem mindenki volt olyan szerencsés, mint a fenti két uralkodó. A Hessenben uralkodó IV. Lajos nagyhercegnek meggyűlt a baja elhunyt felesége anyjával, a nagyhatalmú brit uralkodóval, Viktória királynővel. Lajos herceg felesége, Aliz Viktória királynő lánya volt, és 1878-ban meghalt. Az angol királynő nagyon a szívén viselte hesseni unokái sorsát, így természetesen őt is meghívták, amikor Aliz lánya, Viktória házasodott.
Mindeközben Lajos herceg beleszerelmesedett Alexandrine von Koleminebe, aki egy követségi tanácsos felesége volt. A szépséges tanácsosné ekkor már külön élt a férjétől, de azt elfelejtette elmesélni az új hódolójának, hogy mindez azért történt, mert a férje rajtakapta őt a szeretőjével. A fülig szerelmes és derék Lajosnak eszébe se jutott, hogy viszonyt kezdjen a még házas Alexandrine-nal, de írásban becsületszavát adta, hogy feleségül veszi, ha a válás elintéződik.
A tanácsosné elvált, a szerelmesek pedig kitűzték a titkos esküvő időpontját. Lajos úgy tervezte, hogy a lánya esküvőjének napján este, titokban ő is egybekel választottjával. Meg is történt a titkos szertartás, csakhogy egy szolga meglátta a menyasszonyi ruhás Alexandrine-t, és a botrány másnap kitört. Az esküvői vendégek fel voltak háborodva, ugyanis Lajos kínos helyzetbe hozta őket. A nyilvánosság előtt a dolog úgy festett, mintha az egybegyűlt királyi rokonok tudtával és jóváhagyásával vett volna nőül egy elvált asszonyt.
Viktória királynő azonnal intézkedett: a nagyhercegnek Angliába kellett utaznia az anyósával. Az uralkodó nagyherceget, a felnőtt férfit egyszerűen szobafogságra ítélték, hogy ne tudjon találkozni Alexandrine-nel. A királynő alaposan utánanézett Lajos feleségének, és kiderítette, hogy a nő egész Európában szeretőket hagyott maga után. A királynő sürgetésére végül Lajos érvényteleníttette a házasságát.
De vajon mi a helyzet a nőkkel?
Ők vajon megengedhették maguknak azt a luxust, hogy szerelemből, rangon alul házasodjanak?
Egyáltalán nem. Számukra gyakorlatilag lehetetlen volt a morganatikus házasság, mivel ősidők óta az a szokás, hogy a házassággal a feleség automatikusan a férj ragját kapja meg. Ha egy uralkodó családból származó nő hozzáment egy nála alacsonyabb rangú férfihez, ezzel elveszítette volna a saját rangját.
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE az EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!