Az 1960-70-és, sőt a 80-as évek szülöttei is emlékeznek még a Sokol rádióra, a walkmanre, ácsingóztak egy igazi Trapper farmerre, és hordtak iskolaköpenyt vagy szegedi papucsot. Ez a nemzedék az, aki csak pult alól jutott banánhoz, narancsból csak a kubait ismerte, és lelkesen gyűjtötte a szekrény tetején az üres sörös dobozokat.
A szocialista idők divatja nem az eleganciája miatt kerül be a divattörténetbe. Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.
A gödöllői kastély 1945-ben a "nép" tulajdonába került - ami konkrétan azt jelentette, hogy a falai között társbérletben élt háromszáz idős ember, a magyar honvédség néhány tiszti családja, és egy kisebb orosz laktanya. Ennek a furcsa időszaknak állít emléket a kastély időszaki kiállítása, amely egy "kastélygyerek", Misi szemszögéből mutatja be a korabeli életet.
A gulyáskommunizmus éveire a többség úgy emlékszik vissza mint az olcsó kenyér és a kétforintos krumplislángos időszakára, amikor mindenki kedvére jóllakhatott. Lehet, hogy a Kádár-korszak végére ez tényleg így alakult, ám az 1945 utáni első két évtizedben sokaknak nem jutott sem menyiségében, sem minőségében elegendő élelem az asztalára.
A Kádár-korszak puha diktatúrájában elvileg nem létezett prostitúció, pornóújsághoz csak csempészek által lehetett jutni, és a rendszer az Ifjúsági Magazinon keresztül oldotta meg a fiatalok szexuális felvilágosítását, illetve osztotta az észt azzal kapcsolatban, milyen a kommunisták által erkölcsösnek vélt házasság. Szocialista erkölcs ide vagy oda, létezett már a délegyházi nudistastrand, és a magyar fiúk a szabadelvűbb NDK-s lányokon gyakorolták a hódítás tudományát.
Az 56-os forradalom képeit nézegetve talán már neked is feltűnt, hogy mennyire egyformán öltözködtek az emberek akkoriban: hosszú lódenkabát, micisapka, a nők fején kendő, a lábakon esetlen, bumfordi cipők. Az egyformaság oka ezúttal is a politikában keresendő.
Aki elmúlt 40, még emlékszik a távoli 80-as évekre, amikor az iskolakezdés őket is aktívan érintette. Augusztus végén minket is kézen fogott az anyukánk, és elvitt az Ápiszba (fiataloknak: papírbolt), hogy beszerezzük a legmenőbb tanszereket. A választék sokkal szűkösebb volt, de a vásárlást épp úgy élveztük mint a mai gyerekek.
A 30-as, 40-es korosztály még bizonyára emlékszik az iskolaköpeny alá rejtett divatos denevérujjú pulóverekre, a bokáig feltűrt márványfarmerre, és az iskolatáska gyanánt cipelt diplomatatáskára. Megvan a tupíros haj, amihez nem volt szabad hozzányúlni, mert beleragadt a kezed? Hol vannak vajon a hatalmas, neon színű műanyag fülbevalóid, a menő együtteseket ábrázoló kitűzőid és posztereid?