divat

Így nézett ki a “modern nő” az 1920-30-as években

Az első világháború után nyugat-európai mintára Budapesten is megjelent a modern nő: aki eldobta a fűzőt, diétázott, teniszezett, úszott, sminkelte magát, és ne adj' isten, még rúzst és körömlakkot is használt. Szépségét pedig a korzón és a tengerparton csillogtatta, és nagy örömmel járt divatbemutatókra, ahol manökenek mutatták be számára a legújabb, legmodernebb ruhadarabokat.

Lódenkabát, mackó és otthonka – Így divatoztunk a szocializmus alatt

A szocialista idők divatja nem az eleganciája miatt kerül be a divattörténetbe. Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.

Egy tisztességes úrinő ruhatára a 19. században

Egy tisztességes úrinőnek millió öltözködési és viselkedési szabályt kellett észben tartania. Ezek megszegése ugyan semmiféle törvényben rögzített fenyítéssel nem járt, viszont annál súlyosabb büntetést jelentett, hogy a szabályszegőt az úri társaság megszólta, rosszabb esetben kiközösítette. Nézzük meg most az 1870-1880-as évek öltözködési szabályait!

A 19. század álszent erkölcsei

A 19. század embere roppant erkölcsösnek tűnik innen a 21. századból nézve. Ám a bonyolult illemszabályok és erkölcsi törvények látszata mögött hallgatólagosan mindenki tudomásul vette a házasságtörést. A lényeg csak az volt, hogy a látszat ne sérüljön, és maradjon minden titokban. Ellenkező esetben a társaság kitaszította a kevésbé ügyes házasságtörő nőket, és mindenki csendben fohászkodott, hogy mindez ővele meg ne essen.

Az első áruházak Pesten

A plázák világában nehéz elképzelni, hogy mekkora változást hozott az emberek életében, amikor a kisboltok és bazárok mellett megjelentek az első áruházak Pesten. A kortársak számára az áruház csillogó-villogó világa a mennyországnak számított, és még azt is feledtette a vásárlókkal, hogy itt nem lehetett többé alkudni, és a frissen vásárolt konfekcióruha a másnapi színházi előadáson visszaköszönhetett a szomszéd páholyból.

Nőnek lenni a reformkorban

Amikor a gimiben a reformkorban íródott verseket olvassuk, kizárólag a férfiak gondolatait halljuk. Na de mi van a nőkkel, akikhez az epekedő szerelmes versek íródtak? Róluk nem tanultunk sem a történelem, sem a magyar órákon. Pedig ők szülték és nevelték reformkorunk nagyjait.

Így báloztak szépanyáink

A 19. században fiatal lányok, de idősebb asszonyok is nagy izgatottsággal készültek az év legfontosabb időszakára: a báli szezonra. A hosszas készülődés után végre elérkezett a nagy nap: a hölgyek kicsinosítva, felékszerezve, kipirult arccal beszálltak a kocsikba, és elindultak a bálba.

Lányok álma: az első bál

Vízkereszt elmúltával lassan belépünk a báli időszakba. Az úri közönség számára az év legizgalmasabb időszaka volt ez a 19. század végén. Tisztes matrónák és tizenéves fruskák készültek lázasan az első bálra, ahol az eladósorba lépő hölgyet bemutatták. Terveztek, ruhát próbáltak, táncrenden gondolkodtak, tele voltak vágyakkal, tervekkel, mert egy-egy ilyen bálon dőlhetett el a lányok sorsa.

Parókaőrület és szépségflastrom

A Napkirály idején a külső – legalábbis a kiváltságosoknál – a jó modor jele volt. Éppen ezért minden magára valamit is adó úriember és úriasszony igyekezett a kor divatjának megfelelően krétafehér arcbőrt „előállítani”, és igazi haj híján rizsporos paróka-loknikat viselni.

Lódenkabát és micisapka – Divat az 50-es években

Az 56-os forradalom képeit nézegetve talán már neked is feltűnt, hogy mennyire egyformán öltözködtek az emberek akkoriban: hosszú lódenkabát, micisapka, a nők fején kendő, a lábakon esetlen, bumfordi cipők. Az egyformaság oka ezúttal is a politikában keresendő.