20. század
Vagyoni helyzettől függetlenül, ha a pesti polgár mulatságra vágyott a Monarchia időszakában, kisétált, kikocsizott a Városligetbe. Forgott egyet a körhintán, korcsolyázott, kiállítást látogatott, cirkuszba vagy színházba ment, élvezte a Vurstli sokszínű forgatagát, vagy egyszerűen csak beült egy kedves vendéglőbe, ivott egy jó sört, esetleg megkóstolta Gerbeaud-ék isteni kuglerét, és közben hallgatta, ahogy a kávéház zenekara fújja a keringőt. A Liget város volt a városban, ahol társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki talált magának mulatságot.
Ma már hihetetlennek tűnik, de volt olyan időszak, amikor a társadalom többsége meg volt győződve arról, hogy a testmozgás kifejezetten káros a nők számára. Sőt egyenesen erkölcstelen dolog, ha egy nő biciklire pattan, esetleg korcsolyát húz a lábára.
Kádárról az a kép él bennünk, hogy szerény ember volt, aki egyszerű ruhákban járt, kedvenc étele a káposztás cvekedli volt, és távol állt tőle Rákosi személyi kultusza és a politikusok fényűző élete. De vajon tényleg ennyire puritán, kisigényű ember volt?
A Titanic roncsai több mint hetven évig érintetlenül hevertek a tenger fenekén, mire az emberi találékonyság képes volt olyan óceonográfiai eszközöket kifejleszteni, amelyeknek segítségével a kutatók egyáltalán le tudtak merülni a több mint háromezer méteres mélységbe, és megkezdhették a hajó vizsgálatát, a tárgyak felhozatalát. Körülbelül 5500 tárgyat hoztak fel a Titanic roncsaiból, és most ebből néhány száz tárgy egy vándorkiállítás során Budapesten is megtekinthető.
A plázák világában nehéz elképzelni, hogy mekkora változást hozott az emberek életében, amikor a kisboltok és bazárok mellett megjelentek az első áruházak Pesten. A kortársak számára az áruház csillogó-villogó világa a mennyországnak számított, és még azt is feledtette a vásárlókkal, hogy itt nem lehetett többé alkudni, és a frissen vásárolt konfekcióruha a másnapi színházi előadáson visszaköszönhetett a szomszéd páholyból.
A nyár akkor kezdődött Pesten, amikor először vette rá magát a pesti polgár arra, hogy megmássza a Tabán girbe-gurba utcácskáit, és betérjen egy kockás abroszos kiskocsmába egy jó rántott húsra. Majd amikor már jót mulatott, egy kézilámpást hordozó éjjeliőr kísérete mellett ledülöngélhetett a macskaköves utcákon, és hazatérhetett Pestre. Ez a Tabán - sajnos - az 1930-as évek óta nem létezik.
Az érettségi már a születése pillanatától közutálatnak örvendett, és évszázadok óta folyamatos viták kereszttüzében áll. Olyan jeles férfi is tiltakozott ellene mint Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter. Persze ennél jobbat azóta se találtak ki arra, hogy mérjék a középiskolából kikerülő diákok tudását.
A régi, XX. század eleji Budapestnek voltak figurái, akik olyan szakmát űztek, amelyeket mára már rég elfeledtünk. Ki emlékszik már a jegesre, a kintornásokra vagy a pucceros asszonyokra? Munkájukat átvették a gépek, emlékük legfeljebb a könyvek lapjain él.
Barbara Bush, idősebb George Bush felesége olyan ügyesen megkomponálta a magáról kialakított képet, hogy mindenki elhitte, hogy az államügyeket a férjére hagyja, mert a férfiak mindig jobban tudják, hogy mi helyes. Az „előadása” hallatlan sikert aratott. Pedig a felszín alatt ő is ügyesen formálta a történelmet.
Időutazásra hívlak, kedves Olvasó, az 1900-as évek első néhány évtizedébe. Gyere, nézzük meg, mit viseltek az iskolások, hogy nézett ki a tantermük, és milyen felszerelést vásároltak a szülők a tanév kezdetén!