A nyüzsgő plázákat látva sóhajtozva gondolhatunk arra, hogy bezzeg, a régi szép időkben nem volt ekkora felhajtás a karácsony körül. Pedig ha bekukkanthatnánk egy 1920-30-as évekbeli háziasszony mindennapjaiba, ugyancsak kapkodnánk a fejünket a teendőit látva.
Néha nem árt átismételni, melyek a diktatúra legfontosabb jellemzői, ugyanis a XX. században több diktátor is bebizonyította, demokratikus eszközökkel is vígan hatalomra lehet jutni, majd lebontani a demokrácia legalapvetőbb intézményeit. És mint tudjuk, a diktátorok egymástól tanulnak...
A szocializmus évei alatt Leninről csak a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel lehetett írni. Fel sem merült senkiben, hogy a nagy vezér magánéletét firtassa. Pedig lett volna mit! Vlagyimir Iljics - a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető módon - két nővel élt együtt. Egyszerre. Hármasban.
A XX. századi diktátorok között Mussolinit különösen körülrajongták a nők, a Duce pedig nem volt rest kihasználni ezt a lelkesedést, és a felesége valamint az állandó szeretői mellett nők tucatjaival volt viszonya.
A XIX-XX. század fordulóján egymillió honfitársunk hagyta el a Monarchiát, hogy boldogulását Amerikában keresse. Angolul nem tudó zsellérek, cselédek az utolsó fillérjeiket összekuporgatva vonat- és hajójegyet váltottak, és elindultak egy ismeretlen világba. Az álmok azonban igen messze álltak a valóságtól. Már az utazás is gyötrelmes volt, az Egyesült Államok földjére lépni pedig akkoriban is tortúrát jelentett. A magyarok többsége gyárakban, bányákban kezdett dolgozni, kényelmetlen, szűkös lakhatási körülmények között. A többség kitartó munkával, állhatatossággal mégis megtalálta a számításait. Aki meg nem, az szégyenszemre visszavándorolt az óhazába.
Amikor a II. világháború után nőket kérdeztek a náci Németországban töltött gyerekkorukról, a többség nem tudott magyarázatot adni arra, hogyan lelkesedhettek egy olyan szörnyű diktátorért mint Hitler. A visszaemlékezéseik során boldogan meséltek a menetelésekről, a zászlók lobogásáról, a tornabemutatókról és a rengeteg kirándulásról. Sokan életük legszebb időszakának tartják ezt a korszakot. Hogy történhetett mindez?
A németek villámháborúja a második világháború kezdetén meglepte a világot. A Wehrmacht olyan tempóban hódította meg Franciaországot, amin még Hitlert is elcsodálkozott. Az őrülten gyors száguldást egy kicsi, metamfetamint tartalmazó tabletta segítette, ami ébren tartotta a katonákat akár három-négy napon keresztül is.
Hitlerről az a kép él, hogy vegetáriánus, egészséges aszkéta módjára élte az életét. Kevesen tudják azonban, hogy az őt kezelő orvos igazi drogfüggővé változtatta a Führert az utolsó években, aminek aztán komoly következményei lettek a világtörténelem alakulásában.
A gulyáskommunizmus éveire a többség úgy emlékszik vissza mint az olcsó kenyér és a kétforintos krumplislángos időszakára, amikor mindenki kedvére jóllakhatott. Lehet, hogy a Kádár-korszak végére ez tényleg így alakult, ám az 1945 utáni első két évtizedben sokaknak nem jutott sem menyiségében, sem minőségében elegendő élelem az asztalára.
A tankönyvekben ritkán olvasunk arról, hogy hány kilót nyomott a felséges uralkodó, vagy milyen volt a személyisége, esetleg hova járt WC-re. Most egy kis kukkolásra hívlak az osztrák császári udvarba. Igaz kulisszatitkokba foglak beavatni!