A nők évezredek óta tudják, hogyan kell az orruknál fogva vezetni a férfiakat. Így aztán nem csoda, hogy évezredes hagyománya van az illatszerek, parfümök készítésének. De vajon mitől illatoztak a 19-20. században a lányok, asszonyok?
A náciknak megvolt a maguk elképzelése arról, milyennek kell lennie a jó német asszonynak. Az igazi árja nő nem politizál, nem vágyik hivatalba, hanem sorra szüli a gyerekeket, és jó háztartásbeliként meghitt otthont teremt szerető férje és boldogan hancúrozó gyerekei számára. Azt azonban kevesen tudják, hogy a hivatalos ideológiával ellentétben a náci vezetők feleségei, élettársai, szeretői közül csak alig néhány felelt meg a fenti elvárásoknak.
Hitler halála körül évtizedekig nem oszlott a rejtély. Mivel a Hitler-bunkert a szovjetek foglalták el, ők találtak rá két elszenesedett holttestre is, amelyről feltételezték, hogy Hitler és Eva Braun maradványai lehetnek. Az általuk végzett vizsgálatok eredményeit évtizedekig elzárva tartották, és a hidegháború éveiben a Szovjetunió politikai céljainak megfelelően újabb és újabb verziókat osztott meg a világgal Hitler haláláról.
A szocialista idők divatja nem az eleganciája miatt kerül be a divattörténetbe. Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.
1944 előtt a zárt közösségekben élő zsidók többsége nagy gondot fordított a kóser étkezésre. De vajon mi számított kóser táplálkozásnak egy hitét gyakorló zsidó számára?
A mikve, a zsidók rituális fürdője a nem zsidó lakosság számára mindig valami különleges, titokzatos világnak tűnt, mivel erről nem tudtak semmit. A vallási szabályok szerint keresztények oda nem léphettek be, a zsidók pedig általában nem beszéltek arról, hogy mi történik ott. Kukkantsunk be egy kicsit az elzárt falak közé, nézzük meg, hogyan használták a mikvét a zsidók a 19-20. században!
A történelemkönyvek a háborús eseményeket, évszámokat rögzítik, és alig beszélnek arról, hogy az első világháborúban hogyan éltek az emberek a hátországban. A tankönyvekben nem esik szó arról, hogyan változott a divat, miről szóltak a reklámok, színdarabok, mozifilmek, és hogyan változott a gyerekek élete.
1945 után az országot megszálló szovjet csapatok több százezer magyar állampolgárt fogtak el és szállítottak munkatáborokba. Nem igen volt olyan magyar család, ahonnan ne vittek volna el valakit. A fogságból hazatérőkre a kommunista rezsim hallgatást parancsolt, és persze a kínszenvedések túlélői nem is szívesen elevenítették fel az emlékeiket. A magyar fogolyügy körül még ma is sok a félreértés, félinformáció.
Biztos te is álmodoztál már egy-egy történelmi nevezetesség előtt arról, hogy milyen jó lenne visszaröppenni az időben, és megnézni, hogyan éltek akkoriban az emberek. Nos, a dolog már nem lehetetlen, és néhány fiatalember egy egészen elképesztő projektet hozott létre, amelynek segítségével bárki Buda különböző ostromainak kellős közepébe kerülhet.
Az Országházra úgy szoktunk gondolni, mint a törvényhozás színterére, ahová a képviselők dolgozni járnak. Pedig ez a gyönyörű épület emberek százainak adott és ad munkát ma is, sőt korábban bizonyos esetekben lakóhelyül is szolgált. Az 1902-es használatba vétel óta számtalan furcsa és meglepő dolog történt az épületben a képviselőterem falain kívül és belül.