Szerelmes sóhajok a gödöllői kastélyban
Bár a történelmet férfiak írják, néha nem árt egy kicsit a nők szemszögéből is megvizsgálni az eseményeket. A gödöllői kastély férfi tulajdonosait jól ismerjük, de vajon milyen életük volt mellettük a nőknek: feleségeiknek, gyerekeiknek? Valentin-naphoz kapcsolódva a kastély munkatársai Szerelmes sóhajok címmel tematikus tárlatvezetéseket tartottak, és kifejezetten az épület hölgylakói szemszögéből mutatták be a kastély történetét.
Grassalkovich I. Antal és Mária Terézia
A gödöllői kastélyt Grassalkovich I. Antal kezdte építtetni az 1730-as években. Neki nem csak a környék, hanem az egész Habsburg Birodalom sokat köszönhet. Amikor Mária Terézi trónra került, és a poroszok nem voltak hajlandóak elfogadni a nőági örökösödést, a királynő a magyar rendekhez fordult segítségért. Grassalkovich Antal volt az, aki nagy szerepet játszott abban, hogy a magyar országgyűlés 36.000 katonát adott az uralkodónak. Hálából Mária Terézia grófi rangot, valóságos titkos tanácsosi címet és birtokokat adományozott neki. Illetve egy képet is, amely a négyéves Mária Teréziát ábrázolja férfi öltözetben, amint kezét a főhercegi koronán tartja. A kép szimbolikus jelentése világos: jelzi, hogy bár nőről van szó, de ő a leendő uralkodó.
Ebből a korszakból származik egy másik kiállítási darab is: egy 18. századi női díszruha. Ezeket a gyönyörű, gazdagon díszített ruhákat a nemesi családok hölgytagjai generációról generációra örökítették. Minél régebbi volt a ruha, annál értékesebbnek számított. Mindig megőrizték a ruhának a legrégebbi darabjait, és a kor divatjának megfelelően bővítették, újították az öltözéket. A kastélyban kiállított darab jelen alakjában az 1830-as évek második felének divatja szerint van átalakítva, a külön kiállított ruhaderék-betét azonban még 18. századi, uszálya 3,5 méter. Az ilyen díszviseleteket csak különleges alkalmakra, pl. koronázási ünnepségekre, udvari bálokra vettek fel.
A Grassalkovichok magánélete
Grassalkovich I. Antal egy gazdag özvegyasszonyt, Langh Erzsébetet vette feleségül, aki három gyermeket hozott a házasságba. Sajnos az asszony hét év házasság után meghalt, és Grassalkovichra maradtak a nő előző házasságából hozott gyerekei. A férfi ekkor egy másik asszonyt vett el, Klobusiczky Krisztinát, és ebből a frigyből négy lány és két fiú születik. Sajnos Klobusiczky Krisztina és az egyik fiú is meghalt, és Grassalkovich Antal ismét özvegyen maradt, ezúttal már nyolc gyerekkel. 1751-ben Mária Terézia egy gesztus értékű látogatást tesz a kastélyban, és ekkor ő biztatja Antalt, hogy házasodjon meg ismét. A férfi ekkor úgy dönt, hogy feleségül kéri Klobusiczky Teréziát, elhunyt feleségének a nővérét. Mivel az elhunyt feleségének a rokonát vette el, ehhez a házassághoz pápai engedély kellett, a pápa azzal a feltétellel adta meg ezt, hogy Grassalkovich kötelezi magát, hogy épít néhány templomot. A gróf ezt kissé túlteljesítette, mert 33 templom építése, felújítása, valamint ennél is jóval több kegyadomány fűződik a nevéhez.
Mária Terézia látogatása előtt Grassalkovich egy új márványburkolatú szobát is kialakíttatott az uralkodónő és a császár számára, hogy legyen hol aludniuk azon a két éjszakán, amit a kastélyban töltöttek. Később ez a szoba lesz majd Erzsébet királyné hálószobája is.
Grassalkovich III. Antal feleségéről, Esterházy Leopoldináról érdemes még megemlékezni, aki a reformkori szalonok népszerű hölgye volt, és az „ellenzék dajkája”-ként dicsérték. Széchenyi István az emlékirataiban megjegyzi róla, hogy “szép asszony, de sajnos nem szerelmes belém”. A szép asszony feltehetően a férjébe volt szerelmes, ami a korban ritkaságnak számított. Sajnos nem született gyermekük, mert a nő négy terhessége vetéléssel végződött. Az utolsó várandósság különösen szerencsétlenül alakult. Antal és Leopoldina lovon érkeztek a kastélyba, ahol az éppen itt táborozó gránátosok nagy dobpergéssel fogadták őket. Az asszony lova megbokrosodott, és a nő leesett róla. A Grassalkovich család 1841-ben férfiágon kihalt.
A kastély egy görög kereskedő, Sina Simon kezébe került, majd egy belga bank vásárolta meg. Tőlük vásárolta vissza a magyar állam 1867-ben a kastélyt, és adta koronázási ajándékként használatba a császári párnak: Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek.
Grassalkovich I. Antal
Erzsébet és Gödöllő
Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek – mint minden kastélyban – itt is megvolt a saját lakosztályuk. A császár szobáit kukorica sárga és szürke selyemtapétával díszítették, ezek voltak őfelsége kedvenc színei. A császár íróasztala mögött itt is a felesége képe lógott. Ehhez Ferenc József minden kastélyában ragaszkodott. Ő valóban szerelemmel szerette a feleségét, leveleiben “édes, szeretett angyalom”-nak szólította őt, és a levelek végén úgy köszönt el tőle, hogy “sokszor ölel a te kicsikéd”.
Hogy Erzsébet mennyire volt szerelmes a császárba, arról megoszlanak a vélemények. Amikor Bad Ischlben megismerkednek, Sissi anyja, Ludovika figyelmezteti a lányát, hogy egy császárnak nem illik kosarat adni. Ugyanakkor Erzsébet állítólag azt is mondta később, hogy “A császár bárcsak ne lenne császár.” Köztudott ugynis, hogy a császárné szörnyen irtózott a protokolláris kötelezettségektől, és ha csak tehette, elmenekült a szigorú spanyol etikett szerint működő bécsi udvarból. Hogy szegény császár ne maradjon annyira egyedül, “szervezett” neki egy barátnőt, Katharina Schratt személyében.
Erzsébet nagyon gyakran és hosszasan időzött Gödöllőn. A pletykák szerint szerelem szövődött közte és a “szép akasztott ember”, Andrássy Gyula között. Erre a szóbeszédre az adott alapot, hogy sokat leveleztek, és vitathatatlanul szoros barátság szövődött köztük. Valószínű azonban, hogy semmiféle “illetlen” viszony nem alakult ki közöttük, ezt erősíti Andrássy egyik levele is, amit a berlini kongresszusról írt Erzsébetnek. A levélben elmeséli a császárnénak, hogy az orosz diplomatával szerettek volna titokban tárgyalni, de erre csak egy bordélyban tudtak csak sort keríteni, mert folyton követték őket. Miután diszkréten megbeszélték, amit kellett, igénybe vették az intézmény szolgáltatásait is. Nos, ilyesmit egy szerelmes férfi nem mesél el szíve hölgyének.
A Horthy család Gödöllőn
Az első világháború után a gödöllői kastély kormányzói rezidencia volt, a Horthy család lakott itt. Ha már a női sorsokat vesszük számba, érdemes megemlékeznünk a kormányzó feleségéről, Purgly Magdolnáról. Az asszony négy gyermeket szült. Legidősebb lánya 16 éves korában meghalt, Paulette nevű gyermeke fiatal asszonyként hunyt el tüdőbajban. A Horthy család két fiúgyermekének sorsa pedig közismert. István 1942-ben egy repülőbalesetben halt meg, ifjabb Horthy Miklóst pedig a kiugrási kísérlet napján a németek elrabolták. Ő ugyan életben maradt, de a mauthauseni koncentrációs táborban töltött pár hónapot. A Horthy házaspár tehát a négy gyermeke közül hármat elveszített. Purgly Magdolna fia temetésére a gödöllői kastély kertjének virágaiból köttetett koszorút.
Teleki Ádámné
Végül emlékezzünk meg a kastély egy másik különleges lakójáról, gróf Teleki Ádámnéról, született báró Zeyk Ágnesről. Gróf Teleki Ádámné palotahölgyként részt vett IV. Károly koronázási ünnepségén, és az aznap viselt gyönyörű ruhája ma a gödöllői kastély egyik termében van kiállítva. Az idős arisztokrata hölgy 1968-ban költözött be a kastélyba, amikor az már szociális otthon volt. Az egykori grófné egy tíz fős szobában lakott, de minden reggel egy gyufa kormos végével megigazította a szemöldökét, bepúderozta az arcát, és sokszor mondogatta, hogy elégedett a helyzetével, mert, neki annyi jóban volt része életében, hogy el tudja fogadni azt, hogy idős korában ide jutott. Az idős hölgy itt, a kastélyban halt meg 1977-ben.
Készülj velem az emelt töri érettségire!
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb érdekességeket olvashatsz!