Szépanyáink alakformáló praktikái
A Monarchia korabeli szépanyáink fél életükben csak öltözködtek meg szépítkeztek. Ha elnézegetjük a korabeli ruhakölteményeket, csak ámulunk a gyönyörű dekoltázsokon, a rengeteg darázsderékon, a dús, magas kontyokon. Mindenki karcsú, bögyös és dús hajzattal rendelkezik. Gyanús, nem?
A valóság persze egy kicsit más volt. Komoly, sok órás munka volt abban, hogy így néztek ki ezek a hölgyek. Na meg egy kis csalás. Nézzük akkor a valóságot!
Forrás: wikipedia
Fűző
Senkinek nem újdonság, hogy mindenkinek darázsdereka lesz, aki belepréseli magát egy fűzőbe. Mindenféle szörnyű mendemonda terjeng a fűzővel kapcsolatban: a nők rosszul lettek tőle, elvetéltek, a halcsont átszúrta a tüdejüket. A valóság ennél sokkal szolidabb. A fűzőket nem húzták össze olyan szorosan, mint ahogy a filmekben látjuk (cseléd a lábával támasztja ki magát úrnője hátán, majd nagy nyögések közepette beleszorítja asszonyát a fűzőbe). Ráadásul a hölgyek nem viselték olyan hosszú ideig a fűzőt, hogy az károsíthassa a belső szerveiket. Terhesség esetére pedig speciális fűzőt használtak, amely nem hogy elszorította, inkább megtámasztotta a pocakot. A második világháború idején meglepő módon visszatért a dolgozó nők fűzőviselő kedve, hirtelen keresettek lettek ezek a darabok, ugyanis kiderült, hogy a merev szerkezet kiválóan megtámasztja a hátat, és csökkentette a dolgozó nők derék- és gerincfájdalmát.
Forrás: wikipedia
Push-up melltartó
Persze, már a fűző is felnyomta a melleket, de akinek nem volt mit felnyomni, az kénytelen volt további csaláshoz folyamodni. Igen-igen, ismerték a push-up melltartót, csak épp nem így hívták, és nem úgy nézett ki, mint manapság. Leginkább mellpárnának tűnik, aminek két fajtája is volt. Gyártottak kis hengereket, amelyeket a mellek alá tettek a fűzőbe. Illetve létezett egy mellkasra kötözhető kipárnázott push-up melltartó is. Míg a mai darabok inkább a mell alatt párnázottak, a századfordulós változatuk inkább felülről párnázta ki a melleket. Ennek az volt a hátránya, hogy mélyen dekoltált ruhákból kilógott volna, ezért ezeket csak állig begombolt viseletek alatt használták.
Az öltözködés úgy zajlott, hogy először felvettek egy kombinészerű alsóinget, majd erre húzták rá a fűzőt, hogy a merevítő ne dörzsölje ki a bőrt. Mielőtt beszorították volna a fűzőt, elhelyezték a mellbőségnövelő párnákat, ha kellett, ezeket hátul megkötötték, és csak ezután húzták jó szorosra a fűzőt.
Forrás: la-gatta-ciara.livejournal.com
Fenékpárna vagy fardagály
Manapság, amikor a formás, feszes hátsó a divat, nehéz elképzelnünk, miért okozott szépanyáinknak (szépapáinknak) akkora gyönyörűséget a minél nagyobb női hátsók látványa. Annyi előnye volt a hölgyeknek, hogy míg mi nehezen tudunk feszes popsit hamisítani, ők lazán magukra köthettek egy farnövelő párnát, ráhúztak néhány alsószoknyát, és már mehettek is riszálni a korzóra. A 19. század vége felé szűkültek a szoknya alatt viselt abroncsok, és a hangsúly a hatalmas hátsókra helyeződött. Aki pedig ilyennel nem rendelkezett, lelkifurdalás nélkül használta a turnűrt, vagy fardagályt.
Póthajak és kontypárnák
A 19. század közepe táján, amikor a hatalmas abroncsszoknyák hódítottak, a hölgyek hajviseletére sem a szerénység volt jellemző. A minél nagyobb annál jobb elve itt is érvényesült. A hatalmas hajkoronák láttán joggal vetődik fel bennünk: hogy csinálták? Egyrészt kontypárnával, másrészt tetemes mennyiség póthajjal. Jelzésértékű, hogy 1873-ban Anglia 102 tonnányi emberi hajat importált Franciaországból!
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE az emelt töri érettségire!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességekről olvashatsz!