Sulikezdés a 80-as években
Aki elmúlt 40, még emlékszik a távoli 80-as évekre, amikor az iskolakezdés őket is aktívan érintette. Augusztus végén minket is kézen fogott az anyukánk, és elvitt az Ápiszba (fiataloknak: papírbolt), hogy beszerezzük a legmenőbb tanszereket. A választék sokkal szűkösebb volt, de a vásárlást épp úgy élveztük mint a mai gyerekek.
Alapkellékek
A tanévkezdés akkor is alaposan megnyirbálta a családi költségvetést – annak ellenére, hogy az oktatás ingyenes volt. A szülőknek azért be kellett szerezni az alapdarabokat: iskolatáska, füzetek, tollak, színes ceruzák, körző, vonalzó, csomagolópapír, füzetcímke, alsósoknak számolókorong, számolórudak, tisztasági csomag, hogy a gyerek tudjon kezet mosni, törölni a suliban. Alsósoknak készültek egységesen összeállított füzetcsomagok.
Nem volt semmi egyénieskedés, mindenki ugyanazt a fajta, egyenborítójú füzetet használta. A saját ízlés (a szülői pénztárca vastagsága) inkább az olyan kiegészítőkben nyilvánulhatott meg, mint a tolltartó vagy iskolatáska. A 80-as évek elején kisiskolásként nekem például isteni illatú bőr hátitáskám és tolltartóm volt. A 80-as évek vége felé már inkább a műanyag tolltartók váltak divatossá, amibe rengeteg írószer elfért. A kisiskolások szinte kivétel nélkül hátitáskát hordtak – még nem annyira kitömve mint manapság, hiszen fele annyi könyvet, munkafüzetet használtunk mint a mai diákok. A középiskolások valamilyen fura divathóbort miatt többnyire diplomatatáskával, később sporttáskával jártak suliba.
Ruházat
1988-89-ig az ország legtöbb iskolájában kötelező volt ronda nejlon iskolaköpenyt viselni. Ennek persze megvolt az az előnye, hogy ápolt és eltakart, és ha az ember lánya nem bírt elég korán felkelni, hogy összeállítsa a ruhatárát, azért nem volt olyan rossz. Ha viszont menőzni szerettünk volna, akkor kifejezetten rosszul esett belebújni a sötétkék, rosszul szabott köpenybe. A menő gimnazisták már elöl gombosat viseltek, amit persze soha nem gomboltak össze, és felhajtották az ujját. Általános iskolában nálunk a köpeny elmaradhatatlan kiegészítője volt a kisdobos, majd úttörőnyakkendő. A divatozóbb diákok kifúrtak egy gesztenyét, és azzal fogták össze a nyakkendőt.
A tanévkezdéshez általános iskolában kötelező volt teljes kisdobos vagy úttörő egyenruhában megjelenni. Fehér egyening/blúz, nyakkendő, sötét szoknya, nadrág, kisdobos/úttörőöv és síp, amit befűztünk az egyening vállapjába, és beledugtunk az ingzsebbe. És persze a jelvény!
A középiskolák többségében még tartotta magát a 45 előttről velünk maradt matrózblúz. Csakhogy most már nem a fiúk, hanem a lányok viselték szép sötét szoknyával.
Tankönyvek
Állami tankönyvpiac lévén, egy adott évfolyam minden diákja ugyanabból a tankönyvből tanult, bármelyik iskolába is járt. A mai napig emlékszem az elsős olvasókönyv Gubancára, és az első mondatokra, amit elolvastam: Gubanc ül. Gubanc ugat.
Az általános iskolások negyediktől kezdve elkezdtek ismerkedni az orosz nyelvvel, és ez az ismerkedés a középiskola végéig tartott, és a többségnél meg is maradt a távoli ismeretség szintjén. Én például 9 évig tanultam oroszul, de az érettségi évében sem voltam képes egy értelmes társalgást lefolytatni Tolsztoj nyelvén. Pedig buzgó diák voltam, és készültem is az órákra…
A tankönyveken kívül a kisiskolásoknak ott volt még az Ablakzsiráf, ami A-tól Zs-ig lexikonszerűen tartalmazott szócikkeket, a kicsit nagyobb diákoknak pedig a havonta megjelenő úttörőzsebkönyv és a Hahota. Az előbbi az ideológiai nevelésünket szolgálta, és elbűvölő történetek voltak benne a hősies szovjet partizánfiúkról, ötletek arról, hogyan kell megtartani egy örsi foglalkozás, vagy éppen mit játszunk a foglalkozások végén. A Hahota értelemszerűen vicceket tartalmazott – bár a rendszerellenes vicceket valahogy rendre kihagyták belőle.
Nézd meg, hogyan készülhetsz ONLINE az emelt szintű történelem érettségire!