Régen jobb volt gyereknek lenni! Biztos vagy benne?
Magyarországon – úgy tűnik – évszázados hagyománya van a sanyarú gyerekkornak. Ma, amikor mindenki a gyerekek iskolai túlterheltségére panaszkodik, érdemes egy pillantást vetni a 20. század eleji gyereknevelési szokásokra. Sajnos a gyerekkor akkoriban sem tartott sokáig.
Forrás: Fortepan
Falusi és munkás gyerekek
Falun a várandós nők az utolsó pillanatig dolgoztak, fizikai munkát végeztek. A szülés nem számított rendkívüli, különleges alkalomnak. Amikor eljött az idő, valaki elszaladt a bábáért, az asszony pedig – hogy ne koszolja össze az ágyat – a földön állva, a teknő fölött guggolva hozta világra gyermekét. A férj általában nem volt jelen a szülésnél, a gyerekágyas anyát a komaasszonyok segítették azzal, hogy felváltva vittek neki ételt. Szülés után anya és gyermeke a tisztaszobában pihent néhány hétig. A szegényebb asszonyok maguk szoptatták a gyermekeiket.
Falun a kisgyerekeket a család elhordott ruhaneműinek szétszabdalt csíkjaival pelenkázták. Iskoláskorukig – fiúk, lányok egyaránt – hosszú inget, ún. pendelyt hordtak, amire télen bolyhos anyagból készült hátulgombolós kezes-lábast húztak. Amikor iskolások lettek, akkor a szüleik viseletéhez hasonló ruhát kaptak. A falusi gyerekek tavasztól őszig mezítláb jártak, még akkor is, ha volt cipőjük. A falusi és munkás családok gyermekei a szüleikkel egy ágyban aludtak, és még akkor is egyetlen szobába zsúfolódtak össze, ha szépen rendben tartott tisztaszoba állt a rendelkezésükre. Nyáron kiköltöztek a tornácra vagy a nyári konyhába aludni.
Forrás: Fortepan
A falusi gyerekeket már 4-5 éves koruktól elkezdték hozzászoktatni a munkához. A néhány éves kisfiúk, kislányok már libapásztorkodtak, a tíz feletti kislegények tavasztól őszig disznót vagy marhát őriztek, rájuk bízták a jószág etetését is. Fiúk, lányok egyaránt részt vettek a szülők mezei munkájában: szőlőt kötöztek, kapáltak, markot szedtek az aratáskor. A kislányokat az édesanyjuk igen korán beállította a háztartási munkába, és mire tízévesek lettek, a legtöbb lány az egyszerűbb ételeket már meg tudta főzni. Amikor betöltötték a tizedik évüket, napszámba álltak – egy felnőtt napszámos bérének feléért. Az otthoni munka mellett néha még iskolába is jártak: az elemi négy osztályát általában elvégezték. A falusi fiatalok 14 éves korukra minden olyan munkát el tudtak végezni, amit a szüleik, és elvileg készen álltak arra, hogy saját családot alapítsanak.
Ha a falusi család fegyelmezési módszeriről szeretnénk valamit megtudni, akkor érdemes belenézni a Körhinta című filmbe – ami bár az ötvenes években játszódik -, mégis tökéletesen megmutatja az apa hatalmának korlátlanságát. A szülő-gyerek kapcsolatot a ridegség, tekintélyelvűség jellemezte. Az apa döntött mindenről, egyéni vágyaknak, érzéseknek nem volt helye. Az anya-gyerek kapcsolat sem volt sokkal melegebb. A parasztasszonyok, munkásasszonyok igen fiatalon elhasználódtak a megélhetésért vívott küzdelemben, a gyakori csecsemő halál megkérgesítette a szívüket.
Forrás: fortepan
Városi gyerekek
Lássuk akkor, vajon a városi gyerekek jobban jártak-e! A városi asszonyok nagy része szintén otthon szült, a gyerekágyas időszakban az anya életét fizetett dajkák könnyítették meg, akik gondoskodtak a csecsemőről. Az előkelőbb asszonyok közül nem mindenki akarta szoptatni a gyermekét, ilyenkor szoptatós dadát fogadtak. Ők szegény sorsú asszonyok vagy megesett lányok voltak, akik gyakran lelencbe adták a gyerekeiket, mert nem tudták eltartani őket. Az úri gyerekek ruházatát megcsodálhatjuk a régi – beállított – gyerekfotókon: a lányokra térdig érő csipkés ruhácskát adtak, a kisfiúk pedig hátulgombolós rövidnadrágot viseltek. A nagyobbacska fiúkon már megjelenik a bársonyöltöny, a matrózruha, a nadrág szára pedig félhosszúra nyúlik. A kislányokat pedig miniatűr divathölgyeknek öltöztették. Minden gyerek nagyon várta a nagykorúság jelének számító hosszú nadrágot vagy szoknyát.
Forrás: Fortepan
A városi kispolgári családok gyereki kiskorukban szintén a szüleikkel aludtak, a tehetősebb városiak viszont külön szobát biztosítottak gyerekeiknek: a lakás legkisebb, legsötétebb szobáját kapták a csemeték. Az úri gyerekek viszont kaptak már boltban vásárolható játékokat: hintalovat, ólomkatonákat (mérgező ólomból), pedálos autót, babaházat, játék babákat.
A testi fenyítés az úri családoknál is belefért a pedagógiai eszköztárba. Kalocsa Róza illemtankönyve azonban figyelmezteti a szülőket, hogy soha ne idegenek előtt verjék meg a gyerekeiket, mert az bűn a gyermeki természet ellen. A családfő itt is az apa, az ő szava szent és sérthetetlen, neki ellenszegülni nem érdemes. Alapvető elvárás a gyerekek szüleikkel szembeni tiszteletteljes viselkedése. A tisztelet része, hogy a gyerekek nem vehették részt az asztal melletti társalgásban, nem mehettek el a szüleikkel vendégségbe, hacsak nem hívták meg külön a gyerekeket is. Ha a család vendégeket hívott, a gyerekek nem időzhettek a szalonban, mert csak zavart okoznak.
A városi gyerekeket is igen korán felkészítették a felnőtt életre. Nyelvtanulás céljából a tehetősebb családok főként német nyelvű nevelőnőt fogadtak a gyerekeik mellé. A gyerekek érzelmi viszonyt elsősorban az őket ellátó dajkákkal, nevelőnőkkel alakítottak ki, a szüleikkel való kapcsolatukat a tisztes távolságtartás jellemezte. Amikor nagyobbacska lett egy úrilány, édesanyja elkezdte őt is bevezetni a házimunkába. Megtanították neki, hogy egyetlen percet sem szabad elvesztegetni tétlen üldögéléssel. Ehelyett jobb varrogatni, hímezni – még társaságban is. A nagylányok 16 éves korukra elsajátították a háztartás vezetésének minden csínját-bínját, így nagy szó volt, amikor édesanyjuk először rájuk bízta egy napra a háztartást. És hogy ezek az irigyelt úri gyerekek mikor tanulták meg mindezt? A nyári szünetben, mert az év többi részében iskolába jártak…
Készülj VIDEÓK ÉS KIDOLGOZOTT TÉTELEK segítségével a töri érettségire!
Készülj ONLINE az emelt töri érettségire!
Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!