Mikor volt a legjobb Magyarországon élni? – és más kérdések
A héten egy facebook csoportban a nap blogerrévé választottak. Ez azt jelenti, hogy bárki kérdezhetett, én pedig egy bejegyzésben válaszolok. Idén több olyan kérdés érkezett, amin eddig még eszembe sem jutott elgondolkodni. Éppen ezért nagyon hálás voltam a kérdezőknek.
Ha egy időgéppel visszautazhatnál az időben, hova mennél (időben és földrajzilag), és miért pont oda mennél, ahova? (Persze az időgéppel vissza is lehetne jönni, ha szeretnél.)
Erre könnyű a válasz. A kedvenc korom és helyszínem az 1920-30-as évek Magyarországa. Valószínűleg túl sok nyugatos regényt olvastam gimis koromban. Ez már egy majdnem modern kor, és szívesen megnézném egy polgárcsalád vagy egy arisztokrata família életét. Mindenképp városba utaznék, leginkább Budapestre. Beülnék a kávéházakba, meglesném Kosztolányit, Karinthyt – persze ahhoz nem lenne bátorságom, hogy meg is szólítsam őket. Betérnék a híresebb cukrászdákba, és végigenném a süti kínálatot. És mindenképp sétálnék egy tavaszi estén az Andrássy úton. Sőt, besurrannék egy palotába, ahol éppen bál van.
Mivel időgépem nincs, ha erre az élményre vágyom, akkor regényeket olvasok. Újabban Kondor Vilmos könyveit.
Melyik történelmi korban és kinek a bőrében éltél volna szívesen?
Ahogy fentebb említettem, 30-as évek Magyarországa. Nem szívesen választok nőt, mert a történetírás a férfiak történetét mutatja be. De azért találtam egy nőt, akinek örömmel a bőrébe bújnék: gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, aki Horthy Miklós fiának, Istvánnak volt a felesége. A hölgy már idős korában egy két kötetes önéletrajzi könyvben írta meg az életét. Nagyon szívesen grasszáltam volna a bőrében a budai Várpalotában, leültem volna a Horthy család asztalához, sőt még a vár alatti alagútrendszerben is meghúztam volna magam a város ostroma során. Nagyon érdekeltek volna azok a kulisszatitkok, amit a Horthy család köreiben lehetett csak megtudni.
Melyik történelmi korszakról írsz a legszívesebben? És melyikben éltél volna szívesen? (Az érdekel legjobban, hogy ugyanaz-e a kettő…) És van-e olyan történelmi korszak, amelyikben nem éltél volna szívesen, vagy amelyikről soha nem írnál?
Fentebb már leírtam, hogy melyik korban élnék a legszívesebben. Az írásban azonban nincs kedvencem. Bármelyik jöhet, mert minden érdekel. Leginkább a történelem alulnézetből. Mindaz, amit a hivatalos történetírás nem jegyez, a tankönyvekben nem szerepel. Az érdekel, hogyan élt a hétköznapi ember egy-egy korszakban. De ez bármelyik korszak lehet.
Egy témát és korszakot utálok nagyon: a francia forradalom idejét. Számomra kaotikus, áttekinthetetlen, minden nap történt valami. Na, és az is biztos, hogy akkor nem éltem volna szívesen. Nem volt garancia arra, hogy nem fejeznek le egy jóakaratú szomszéd miatt. Na, meg persze nem éltem volna egyetlen diktatúrában és egyik világháború idején sem. Persze a diktatúrákról és háborúkról szívesen írok. Sőt kifejezetten érdekel a diktátorok lélektana. Ez a téma nagyon motoszkál bennem. Biztosan lesz róla bejegyzés.
Szerinted egy átlagembernek melyik történelmi korszakban volt a legjobb Magyarországon élni és miért?
Most lehet, hogy sokan utálni fognak, de szerintem egy átlagembernek a Kádár-korszak volt a legélhetőbb. Nem volt munkanélküliség, mindenkinek volt munkája, de a munkahelyén nem hajtották agyon (kapun belüli munkanélküliség volt, azaz volt munkája, de nem volt annyi meló, hogy mindenkinek nagyon sok dolga legyen). Államilag biztosított tébé, iskola, ingyenes felsőoktatás, lehetőség a felemelkedésre (jó, tudom, nem mindenkinek volt lehetősége a felemelkedésre, mert attól függött, mennyire jó káder az illető). Viszonylag fix árak. Nem volt egy álomvilág, a társadalom nagyon alacsony szinten élt, de viszonylag állandó körülmények között. Persze, tudom, diktatúra volt, és nem lehetett utazni. De az ötvenes évek terrorjához képest ez már alig érintette az átlagembert, és mindenkinek volt mint enni. Azért ezt a történelem során nem nagyon lehetett elmondani.
Honnan ered a magyar széthúzás és a híres magyar pesszimizmus? Miért az eltaposott forradalmainkat ünnepeljük a győzelmek helyett?
Hú, ez nagyon jó kérdés. Én is szeretném tudni a választ, mert nagyon izgalmas néplélektani felfedezések felé vihet. Azt gondolom, hogy nálunk nagyon komoly kultúrája van a panaszkodásnak, sopánkodásnak. Szinte egymásra licitálunk, hogy kinek rosszabb. Történelmi szempontból talán Moháccsal kezdődött a kudarcok, megszállások, háborúk sorozata. Megszoktuk, hogy évszázadok óta egy vagy két nagyhatalom árnyékában élünk, és megtanultuk, hogy tehetetlenek vagyunk velük szemben. Ez nem más mint a tanult tehetetlenség. Ha lehetőségünk adódik arra, hogy a saját kezünkbe vegyük az életünket, már akkor is csak legyintünk.
Ha végiggondoljuk az állami ünnepeinket, akkor van két forradalmunk (48-as március 15-e és az 56 forradalom). Azon a napon mindkettő győztes volt egy-egy nagyhatalom árnyékában. Csak az utána következő szabadságharcokat veszítettük el. Augusztus 20-a pedig az államalapításunk ünnepe, ami pedig elég optimista ünnep, hiszen annak örülünk, hogy több mint ezer évet túléltünk itt a Kárpát-medencében, ami nagy szó egy ilyen kicsi és rokontalan nép esetében. Szóval én nem látom, hogy a veszteségeinket „ünnepelnénk”.
Ti mit gondoltok ezekről a kérdésekről? Kíváncsian várom a válaszaitokat.
Ha van kedved velem készülni a töri érettségire, itt találsz infókat.