Miért ölték meg Wallenberget?
Köztudott, hogy Raoul Wallenberg, svéd követségi titkár zsidók ezreinek az életét mentette meg Budapesten 1944-45-ben. Arról viszont keveset tudunk, hogy miért és hogyan került szovjet fogságba, és halt meg egy orosz börtönben a háború után.
forrás: Fortepan ADOMÁNYOZÓ: Lili Jacob KÉPSZÁM: 172008 Találat: 123 / 774
Wallenberg átmegy az oroszokhoz
1944-45 fordulóján zajlott Budapest szovjet ostroma, miközben a nyilasok még mindent elkövettek, hogy a lehető legtöbb zsidót likvidálják a körbezárt fővárosban. Wallenberg pedig mindent megtett, hogy ezt megakadályozza: bejárt a gettóba, élelmet vitt az ott lakóknak, a védett házakból elhurcolt foglyokért bement a nyilas pártirodákba, fogdákba. Éjjelente kijárt a Duna-partra, és a folyóból húzta ki a még életben lévő embereket. Nem csoda, hogy tevékenysége ádáz dühöt váltott ki a németekből és a hazai nyilasokból is. Többször megfenyegették, és meg is próbálták megölni. 1945 januárjának első heteiben Wallenberg Pesten bujkált, és nem csinált titkot abból, hogy át akar menni a szovjet oldalra, mert érintkezésbe akart lépni a 2. Ukrán Front parancsnokával, Malinovszkij marsallal.
Január 10-én éjszaka sofőrjével, Langfelderrel megpakolták a kocsiját. Az élelmiszer és a benzin mellett rengeteg aranyat, ékszert rejtettek el benne. Az értéktárgyakat tulajdonosaik bízták Wallenbergre, a várható fosztogatástól félve. Kb. 15-20 kilónyi arannyal és több százezer pengővel indultak útnak. A Benczúr utca 16-ba hajtottak, és itt várták meg a szovjet katonák érkezését. Wallenberg izgatottan mutatkozott be a katonáknak, és közölte, hogy a szeretne találkozni egy parancsnokkal. Komolyan vették, és parancsnoktól parancsnokig adták Lagefelderrel együtt. Találkozott egy Szmers-századossal is. (A Szmers volt a Vörös Hadsereg kémelhárító szervezete.) Neki részletesen elmondta, hogy mi volt a feladata Magyarországon, és próbálta elérni, hogy adják vissza az autóját. Ekkor még viszonylag szabadon mozoghatott, bár két katona folyton kísérgette. Amikor Wallenberg meglátogatta a felszabadított gettót, ezt mondta egy munkatársának: “nem tudom, hogy vendég vagyok-e náluk vagy fogoly.” És ismét megerősítette szándékát, hogy el akar jutni Debrecenbe, hogy védelmet eszközöljön ki a budapesti svéd védelem alatt álló házaknak.
Január 19-én azonban egy Moszkvából érkező utasítás nyomán Wallenberget és Langfelder Vilmost is letartóztatták, és megkezdődött a kihallgatásuk. Nem tudjuk, hogy mi lett a rengeteg arannyal és pénzzel, ami náluk volt. Lehet, hogy a szovjet katonák egyszerűen szétlopkodták. Annyit tudunk biztosan, hogy január 25-én útnak indították őket Moszkvába, ahová február 6–án érkeztek meg, és a Lubjanka börtön lett a szállásuk.
Forrás: Fortepan ADOMÁNYOZÓ: Vörös Hadsereg KÉPSZÁM: 175157 Találat: 8381 / 37294
Wallenberg a Szovjetunióban
A Moszkva központjában álló Lubjanka börtön vizsgálati fogház volt, ahol a foglyok a tárgyalásukra vártak. Ide a különösen fontos foglyokat vitték. Wallenberget és Langfeldert különválasztották, Wallenberg nácikkal és SS tagokkal ült egy cellában. A cellatársak későbbi visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Wallenberg megmagyarázhatatlan félreértésnek tekintette a letartóztatását, és meggyőződése volt, hogy ügye hamarosan tisztázódik.
A külvilágnak ekkor már fogalma sem volt róla, hol tartózkodik Wallenberg. Az akkori kaotikus viszonyok között azt sem tartották kizártnak, hogy meggyilkolták, hiszen korábban számos kísérletet tettek erre a nácik és a nyilasok is.
Február derekán Wallenberg anyja felkereste a svédországi szovjet követet, Kollontaj asszonyt, aki közölte Maj von Dardellel, hogy a fia a Szovjetunióban van, és jól bánnak vele. Ám mindenkinek jobb lenne, ha a svéd kormány “nem csapna lármát ez ügyben”. Kollontaj asszonyt és diplomata társait nem sokkal később Moszkvából lecserélték, mert svédországi tartózkodásuk alatt túl jó kapcsolatot alakított ki a gazdag Walleberg-banárcsaláddal.
Egy diplomata letartóztatása ellenkezett a nemzetközi joggal, és úgyszólván lehetetlenségnek számított, ezért sokan úgy vélték, hogy nem igaz a szovjet fogság, sokkal valószínűbb, hogy Wallenberget meggyilkolták. Ráadásul ekkor kereskedelmi tárgyalások folytak a svédek és a szovjetek között, így a svédeknek nem volt érdeke “lármát csapni” Wallenberg miatt.
Eközben 1945. május 14-én Wallenberget átszállítottak a Lefortovo börtönbe. Itt már lényegesen rosszabbak voltak a körülmények, mint a Lubjankában, bár itt a foglyok legalább érintkezni tudtak egymással úgy, hogy a falon és a vízvezetéken keresztül kopogtattak egymásnak. Wallenberget a következő két év alatt mindössze kétszer vitték kihallgatásra. Azzal vádolták, hogy a németeknek kémkedik, ami ellen a svéd erélyesen tiltakozott.
Az elaludni készülő ügy 1946 tavaszán “éledt fel” újra, amikor kiszabadult orosz fogságból egy svéd állampolgár, és hírt adott arról, hogy Wallenberg csakugyan orosz fogságban van. A svéd külügy ekkor kérte az oroszokat, hogy vizsgálják ki a dolgot. Nagyon valószínű, hogy az orosz NKVD ekkor kitérő manővereket tett, és Wallenberget egy kis kelet-lengyelországi börtönbe szállították, gyakorlatilag eldugták. Az ismétlődő svéd jegyzékekre pedig az oroszok rendre azt felelték, hogy nincs semmi információjuk Wallenbergről, a diplomata feltehetően elesett a Budapesten dúló harcok során.
A likvidálás
1947 március 1-jén Wallenberget az oroszok visszaszállították a Lubjankába, ahol ismét jobb ellátást kapott, vigyáztak az egészségére is. Ekkor ismét kihallgatták, és a diplomata budapesti német kapcsolatait firtatták. A következő hírünk róla 1947 július 17-éről származik, amikor a börtön orvosa levélben tájékoztatta az állambiztonsági minisztert, hogy Wallenberg a cellájában infarktusban meghalt.
Nehéz elképzelni, hogy egy jó egészségi állapotban lévő 35 éves férfi infarktust kapjon. Nagy valószínűség szerint agyonlőtték. A miokardiális infarktust egyébként gyakran adták meg a halál okaként, ha egy foglyot megöltek vagy halálra kínoztak. Azokat a foglyokat pedig, akik Wallenberg cellatársai voltak, elkülönítették, és néhány hónapon belül ők is “eltűntek”. Ha ez véletlen, akkor nagyon is szovjet típusú véletlen.
Miért kellett meghalnia?
Minden jel arra mutat, hogy a szovjet vezetés 1947 elején tanácstalan volt, hogyan is kezelje a Wallenberg-ügyet. Egyre erősödött a svéd nyomás, és már nem csak a nemzetbiztonság tudta, hogy a svéd diplomata orosz fogságban van. Két lehetősük volt: vagy szabadon engedik, vagy eltüntetik. Az előbbi nagyon kockázatos volt: a nemzetközi szabályokat megsértve tartóztattak le egy semleges állam diplomatáját. Ha szabadon engedik, feltárná az igazságot, sőt a szovjet börtönökben szerzett élményeit is. Felmerült az is, hogy esetleg beszervezik, erre – Wallenberget ismerve – nagyon kevés esély volt. Lehet, hogy megpróbálták, hiszen Wallenberg a magas kapcsolatai miatt igen befolyásos ügynök lett volna.
Ugyanilyen homály fedi azt is, hogy egyáltalán miért tartóztatták le őt Budapesten 1945-ben. Tagadhatatlan, hogy sok minden volt Wallenberg fellépésében, amit nehezen értettek meg a szovjet hírszerzők. Egyáltalán nem értették, hogy miért kockáztatta az életét egy gazdag svéd a zsidók megmentéséért. Miért nem ült otthon békében, biztonságban a fenekén? Aztán gyanús volt az is, hogy maga kereste a kapcsolatot a Vörös Hadsereggel, ez már elég ok volt arra, hogy kémkedéssel gyanúsítsák.
Ráadásul rengeteg pénz és arany volt nála, ami láttán a helyi biztonsági szerveknek jelenteniük kellett az ügyet Moszkvában. Feltételezték, hogy náci javakat akar kicsempészni. A kihallgatások során azzal vádolták, hogy a németeknek kémkedett – ennek ékes bizonyítékaként szolgált Wallenberg határidőnaplója, ami valóban tele volt német vezetőkkel való találkozókkal. Olyan vezető németekkel tárgyalt, mint Adolf Eichmann, Kurt Becher és a Gestapo budapesti parancsnoksága.
Aztán ott volt Wallenberg származása: családjának kiterjedt kapcsolatai voltak Németországban, nagybátyjai a háború alatt is többször jártak Berlinben, kereskedelmi tárgyalásokat folytattak, ami a szovjet felet a család ellen hangolta. A szovjetek a háború alatt féltek attól, hogy Németország különbékét köt a nyugati szövetségesekkel.
Attól is tarthattak, hogy a budapesti svéd mentőakció ürügyén a németek kapcsolatot keresnek a nyugati szövetségesekkel. Hogyan magyarázhatnánk egyébként, hogy a németek elnézték a svédek és a svájciak zsidómentő akcióit? Szovjet szemmel nézve Wallenberg tevékenységét csak azért tűrték el a németek, mert úgy hitték, hogy hasznukra lesz, ha a nyugati hatalmak képviselőivel tárgyalnak. Szerintük Wallenberg amerikai ügynök volt (valóban az Egyesült Államoktól kapott pénzt a mentőakciókra), aki az amerikaiak nevében a különbékéről tárgyalt a németekkel.
Az is lehet, hogy a szovjetek hamar ráébredtek arra, hogy mellélőttek, és nem tudták, hogy mit kezdjenek egy abszolút jogtalanul letartóztatott svéd diplomatával. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért tartották fogva két évig úgy, hogy egyszer sem hallgatták ki. Nem vették semmi hasznát, és nem is tudták, hogy mit kezdjenek vele. Fogva tartották, míg kitalálják, hogy mi legyen vele. Amikor a svéd kormány egyre jobban sürgette a dolog kivizsgálását, dönteni kellett a sorsáról. Likvidálták.
Forrás: Bengt Jangfeldt: Raoul Wallenberg élete
Készülj velem az EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj velem a KÖZÉPSZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE – videók segítségével!