Emelt Töri Érettségi

Királyi őrültek

Annál rosszabb nem is történhet egy országgal, mint hogy egy őrült irányítsa. Márpedig a történelem során nem ritka, hogy elmebajos őrültek kerültek egy-egy ország élére. Különösen gyakori volt ez az egymással keresztbe-kasul házasodó rokonságban lévő európai dinasztiákkal.

A belterjes unokatestvér házasságoknak hosszú távú következményei lettek, hiszen a degeneráció nemzedékről nemzedékre öröklődött, és soha nem lehetett tudni, hogy melyik újszülött királyi porontyban bukkan fel ismét. Például a Habsburgok és a Wittelsbachok belterjes házasságainak nem csak a tündöklő Erzsébet királynő (Sissi) lett az eredménye, hanem egy sereg szellemi nyomorék is, mint például a bajor Alexandra hercegnő, aki egész életét elzártságban töltötte, mert meg volt róla győződve, hogy lenyelt egy üvegből készült versenyzongorát. Sőt volt olyan királyi herceg is, aki azt képzelte, hogy vajból van, és el fog olvadni…

A király, aki párnahuzatot hozott a világra

A britek leghíresebb elmezavaros uralkodója III. György (1738-1820) volt. Sokan próbálták feltárni a betegségének okait, és a legtöbben arra jutottak, hogy porphyriája volt. Ez egy betegségcsoport, aminek sokféle tünete lehet, attól függően, hogy melyik szervben jelenik meg a funkciózavar. A betegség egyes fajtái idegkárosodást váltanak ki. Szegény király élete utolsó éveiben rengeteget szenvedett, az őrület határán állt.

Látomások gyötörték, amelyek rendkívül megnehezítették a minisztereivel való tanácskozásokat. Például azt képzelte, hogy Londont világméretű áradás öntötte el, neki pedig vitorláson kell mentenie a túlélőket. Egy párnahuzatról időnként azt képzelte, hogy ő hozta a világra, és elnevezte Octavianus hercegnek. Máskor elültetett egy darab marhaszeletet, mert úgy vélte, hogy az ilyesmi fán terem.

Időnként roham tört rá, és vad szitkokat szórt a családjára és a környezetére. Ilyenkor az orvosai nem túl barátságos módon kényszerzubbonyba tuszkolták. Persze a király sem volt elveszett ember. Egyszer, amikor az orvosa éppen kényszerzubbonyt próbált rá húzni, őfennsége kiszabadította az egyik karját, és fejbe vágta a jóságos doktort, mire az a földre zuhant. Pillanatnyi szabadságát arra használta az uralkodó, hogy a királyi ágytál teljes tartalmát az orvosra öntötte, és állítólag ezzel a mondattal kommentálta tettét: „Kelj fel, Sir George, Cloacina ősi és hatalmas rendjének, az Árnyékszékek Istennőjének lovagja!”

Gombócot akarok!

Nekünk, magyaroknak ismerősebb V. Ferdinánd Habsburg császár (1835-1848), aki helyett Metternich kormányozta a birodalmat. Arról, hogy mennyire volt őrült, megoszlanak a vélemények. Mai tudásunk szerint leginkább epilepsziás lehetett, és a kor orvostudománya úgy tartotta, hogy az ilyen gyermekeket veréssel lehet a legjobban nevelni. Bár már egészen fiatal korában nyilvánvalóvá vált, hogy képtelen az uralkodásra – bár hat nyelven beszélt – de a Habsburg család annyira ragaszkodott ahhoz, hogy az elsőszülött örökölje a trónt, hogy 1835-ben végül őt koronázták meg, annak ellenére, hogy több és alkalmasabb testvére is volt.

Az udvar – hogy elkerülje a felségsértés vádját – nem gyengeelméjűnek, hanem jó szándékúnak hívta a királyt. Egyébként tényleg az volt. Például 1848 márciusában lelkesen integetett a palota ablakából az ellene tüntető bécsieknek, és azt kiabálta, hogy „Hurrá, vesztettünk!”. Sőt, meg is kérdezte az egyik tisztjét, hogy mi ez a hangzavar az utcákon. Elmagyarázták neki, hogy a tömeg éppen forradalmat csinál, mire a király érdeklődve megkérdezte: „És szabad ezt nekik?”

A szükségszerűség azt diktálta, hogy Ferdinándnak házasodnia kellett, sőt még az is elvárás volt, hogy egy örököst biztosítson a dinasztiának. Így az orvosai végül engedélyezték, hogy feleségül vegye Mária Anna szárd királynőt, bár semmi esélyt nem láttak arra, hogy az uralkodó képes legyen elhálni a házasságot. Szegény királyra akkora nyomás nehezedett a nászéjszakán, hogy állítólag ötször kapott epilepsziás rohamot.

Ha az ágybéli élvezetek nem is vonzották, enni azért nagyon szeretett. Imádta a knédlit, nudlit, gombócokat. Állítólag ha nem teljesítették valamilyen étkezésbeli kívánságát, vadul csapkodni kezdte az asztalt, és azt kiabálta, hogy addig nem ír alá semmiféle kérvényt, amíg nem teljesítik a vágyát.

Gyakorta még azt is megtette, hogy megszökött a Burgból, és egy Bécs melletti faluban egy vendéglőben a gombóc különféle fajtáival kényeztette magát. Rendkívül közvetlen ember volt, gyakorta sétálgatott Bécs utcáin is tűző napsütésben egy hatalmas piros esernyővel, és kedélyesen elbeszélgetett a bécsi polgárokkal. Amikor pedig Metternich el akart tiltani a sétáktól, akkor jött a szokásos zsarolás: „nem írok alá semmit”.

Egy valamit mégis aláírt

Pedig egy nekünk, magyarok számára nagyon fontos dokumentumot, az április törvényeket ő írta alá. Úgy látszik, aznap finom gombócot ebédelt… Sajnos ez lett a jó szándékú uralkodó veszte: mivel nevét adta a magyar polgári átalakuláshoz, ezért 1848 decemberében, amikor már a restauráció erői kerekedtek felül szerte Európában, le kellett mondani, és átadnia a helyét az ifjú Ferenc Józsefnek, akinek a kezét nem kötötték az áprilisi törvények.

Szegény Ferdinánd még 27 évig éldegélt Prágában. Kivonta magát a közéletből, és boldogan élt a hobbijának: botanikai kertet, vasúti modelleket készített, és szívesen tologatta a mozdonyait. Állítólag még a feleségével való viszonya is megjavult. Persze annyira azért nem, hogy örökös is született volna ebből a jó viszonyból.

 Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!