Ki találta fel a focit?
Ha belegondolsz, elég agyament dolog ez a foci. Felnőtt férfiak kergetnek egy bőrlabdát, ami frenetikus őrületet vált ki nézők százezreiből. A szurkolók egyik fele odaszegeződik a képernyőhöz, a másik fele viszont mindent elkövet, hogy őrjöngve szétverje a másik tábor szurkolóit és az utcákat. Honnan ez az őrület? Ki találta fel a focit?
Foci az ókorban
A mai focihoz hasonló játékról szóló legelső feljegyzések Kínából valók az i. e. 2000 körüli időkből. A császár állítólag a katonái kiképzéséhez használta fel ezt a labdajátékot, ezzel fejlesztette a harcosok állóképességét, ügyességét. A játék lényege a következő volt: a pálya közepére felállítottak egy négy méter magas, bambuszrudakból álló kaput, közéjük hálót feszítettek, aminek a tetején volt egy lyuk. Ezen kellett átjuttatni a labdát, melyet nyolc bőrdarabból varrtak össze és tollal tömtek ki. A játékosok lábbal, fejjel, mellel, ököllel érhettek hozzá a labdához, nyitott tenyérrel azonban nem. A játék elképesztően népszerű volt.
Valószínűleg a kínaiaktól vették át a japánok a labdarúgás ötletét. Ők azonban egészen másként játszották: négyen-öten körbeálltak, és a cél az volt, hogy lábbal minél tovább a levegőben tartsák a labdát.
Az ókori görögök és rómaiak is ismerték a labdajátékokat, de nem volt annyira fontos számukra mint mondjuk az atlétika. A római légionáriusokról tudjuk, hogy gyakran játszottak szőrrel bélelt felfújt hólyaggal.
A foci feltalálásáért komoly eséllyel szállnak ringbe a közép-amerikai guaraní indiánok, akik két törzsi háború között boldogan fociztak a prérin. Ők egyenesen azt állítják, hogy az angolok tőlük vették át a foci ötletét. Jezsuita hittérítők feljegyzéseiből tudjuk, hogy az indián férfiak a mise után gyakran játszottak egy kaucsukból készült gumigömbbel. Kizárólag a lábukkal érhettek a labdához, de náluk még nem volt kapu, és az a csapat vesztett, amelyik hamarabb elfáradt.
Foci zeneszóra
Mielőtt rátérünk az angolokra, akik maguknak tulajdonítják a foci feltalálását, nézzünk szét egy kicsit a reneszánsz Firenzében. Míg Michelangelo a freskóin ügyködött, kevésbé tehetséges kortársai a bőrt rúgták a város terein. Itt már komoly szabályai voltak a játéknak, sőt játékvezető gondoskodott azok betartásáról. A cél az volt, hogy a labdát az ellenség sátrába jutassák lábbal vagy ököllel. Csak a sátrat védő kapus érhetett kézzel a bőrgolyóhoz. Ja, és a lényeg: az egész játék zeneszó mellett zajlott, ugyanis egy komplett zenekar játszott a meccs alatt. Hiába, ezek az olaszok megadják a módját.
Angol foci
Az angol foci kezdetén nem a játék öröme, inkább a rontás elűzése játszotta a legnagyobb szerepet. Az első tavaszi napon minden bajt, betegséget szimbolikusan belegyömöszöltek egy labdaszerű bőrdarabba, és a falu apraja nagyja nekigyürközött, és elkezdték kirugdosni a rontást a faluból. A cél az volt, hogy minél messzebb legyen a labda a településtől, amikor kiszakad, és kiszabadul belőle a veszedelem. Úgy hitték, hogy aki a legnagyobbat tudja rúgni az ártó gömböcbe, az lesz a leginkább ellenálló mindenféle bajjal, betegséggel szemben. Éppen ezért aztán beleadtak apait-anyait. Talán nem meglepő, hogy a nagy igyekezetben komoly sérüléseket okoztak egymásnak.
Idővel annyira népszerű lett ez a játék, hogy már nem csak a jeles napon rúgták a bőrt, hanem hétköznapokon is, sőt falvak közti mérkőzéseket is rendeztek, ahol előfordult, hogy több százan játszottak egyszerre, és a falu túloldalán lévő kapuba kellett eljuttatni a labdát. Ezek a „meccsek” egyáltalán nem voltak kedélyes versenyek, inkább durva tömegverekedések kerekedtek belőlük – gyakorta halálos áldozatokkal. Éppen ezért az angol hatóságok 1304-ben betiltották a focit, mert ördögi és veszélyes szórakozásnak találták, a törvényt megszegőket pedig börtönbüntetéssel sújtották.
Ami tilos, az vonzó
Az igazi foci fanatikusokat még a börtönbüntetés sem tántoríthatta el a játék örömétől. A 15. századból még egy latin nyelvű feljegyzést is őriznek a foci leírásáról. A feljegyzés szerint már kijelölt pályán játszanak a játékosok, és csak lábbal érhetnek a labdához. A meccsek durvasága azonban továbbra sem szelídült, gyakoriak voltak a komoly sérülések és halálesetek a pályán. A játékosok gyakran megkéselték egymást meccs közben. Ahogy teltek az évszázadok, kezdtek kialakulni a mai foci játékszabályai. A 19. században már inkább a munkásosztály körében volt népszerű szórakozás, de gyakran vetélkedtek egymással az iskolák csapatai is. Problémát jelentett azonban, hogy az egyes iskolák eltérő szabályok szerint játszottak, ezért a képviselőik összeültek, és kidolgoztak egy közös szabályrendszert. Történt mindez 1848-ban Cambridge-ben. Miközben fél Európa a forradalom lázában égett, az angolok hűvös hidegvérrel a focival voltak elfoglalva.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire! 70 kidolgozott, azonnal tanulható tétel!