Karácsonyi előkészületek a két világháború között
A nyüzsgő plázákat látva sóhajtozva gondolhatunk arra, hogy bezzeg, a régi szép időkben nem volt ekkora felhajtás a karácsony körül. Pedig ha bekukkanthatnánk egy 1920-30-as évekbeli háziasszony mindennapjaiba, ugyancsak kapkodnánk a fejünket a teendőit látva.
Forrás: Fortepan
Indul a vásárlás
Az ádventi készülődés ugyanazzal a sürgés-forgással kezdődött mint ma. Aki tehette, elkezdett ajándékokat vadászni a szeretteinek. Budapesten erre olyan remek áruházak álltak a hölgyek rendelkezésére, mint az Andrássy úti Párisi Áruház, ahol öt emeleten és 24 osztályon várták a vevőket. Volt itt minden: finom kelmék, csipkék, selyem, gramofon, “reform fűző” csipkével és selyemszalaggal. Aki belépett, úgy érezte, egy mesepalotába érkezett. Az egészet az áruház tulajdonosa, Goldberger azzal koronázta meg, hogy a tetőteraszra fákkal, padokkal ellátott sétálóteret létesített egy 400 fős étteremmel, télen pedig jégpályával.
Aki a Párisi Áruházban nem talált megfelelő ajándékot, az mehetett az 1926-ban nyíló Corvinba. A gyönyörű, új ötemeletes áruház annyira szép, modern és látványos volt, hogy akadtak, akik csak nézelődni tértek be. Így egy idő után a Corvin kénytelen volt bevezetni, hogy belépődíjat szedtek a mozgólépcső használatáért, mert az újdonságot rengetegen szerették volna pusztán szórakozásból kipróbálni.
Természetesen a két nagyáruház mellett rengeteg kisbolt és kiskereskedő várta a vevőit. A boltokban – külön karácsonyra – grafikusok által tervezett gyönyörű díszes dobozok, csomagolópapírok készültek. Tényleg igazi műremekek voltak! A háziasszonyok többsége a csokoládés, bonbonos dobozokat még évekig őrizte, apróságokat tartottak benne.
És hogy mit vásároltak az asszonyok a gyerekeiknek? Természetesen játékot az Árkád bazárból, ami a Rákóczi, Dohány és Síp utca kereszteződésében állt, és Európa egyik legnagyobb játékboltja volt. A hatalmas csarnok egy gyerek számára a mennyország volt: garmadában álltak a gyönyörű babák, hintalovak, villanyvasutak, szánkók, az elpilledt szülőket pedig kávéház várta.
Forrás: Fortepan
Képeslapok
A vásárlás forgatagában egy jó háziasszony arra is gondolt, hogy az ismerőseinek, rokonainak képeslapon kívánjon boldog karácsony – a legszebb kézírásával. Az ünnepi képeslapok küldésének szokása az angol, amerikai kultúrából érkezett hozzánk. Sok szervezet készített karácsonyi üdvözlőlapot adománygyűjtés céljából is. Nagy divat volt karácsony után a képeslapok újrahasznosítása: női szervezetek szedték össze őket, kivágták a képeket árvaházak, óvodák számára.
Fenyővásárlás
Az 1920-30-as évekre a nagyvárosokban már általános elterjedt volt a fenyőállítás szokása. A falvakban a faállítást inkább az szabta meg, hogy került-e rá pénz, vagy sikerült-e vágni – titokban – a szomszédos erdőből. A falusiak a fát ritkán vették, inkább szerezték. Honnan is vettek volna, amikor a fenyőfa az urasági erdőkben zöldellt? A jómódúbb városi ember viszont már akkor is a piacon szerezte be a karácsonyfának valót. Persze az egyszerű munkás családok beérték egy-egy ág feldíszítésével.
A fenyőt akkoriban a háztartásban rendelkezésre álló vagy ott előállított, esetleg piacon kapható terményekkel, termékekkel díszítették. A szegényebb családokban az előző évből megőrzött, hónapokon át gyűjtögetett arany- és ezüst papírba csomagoltak diót, apróbb almát, és azt kötötték fel a fára. Voltak helyek, ahol mézkalács figurákat, habcsókot fűztek fel, esetleg pattogatott kukoricából készítettek füzért. A gyerekek is nagy örömmel beszálltak az előkészületekbe, és papírból készítettek díszeket. Persze került a fára néhány apró gyertya, csillagszóró, a módosabb helyeken üvegdísz, a fa tetejére csillag. No, meg az elmaradhatatlan szaloncukor.
Forrás: Fortepan
Szaloncukor gazdagnál és szegénynél
A szaloncukor a karácsonyfához hasonlóan Németországban született, de igazán naggyá és híressé mi, magyarok tettük. Az 1800-as évek vége felé jelent meg Magyarországon az akkor még Salonzuckerlnek nevezett édesség. Akkoriban még egyszerűen kis cukorkákat, csokigolyókat csomagoltak színes papírba, majd sztaniolba. Annyira népszerű lett nálunk, hogy 1891-ben már 17-féle ízben gyártották, és minden cukrászdának megvolt a maga titkos receptje, és a vásárlók előre megrendelhették a kívánt ízű és csomagolású karácsonyi készletüket, amit egy cukrászinas ki is szállított nekik.
A szegényebbek viszont igyekeztek olcsóbb megoldásokat találni. Az élelmes háziasszonyok gyakran csomagoltak felezett kockacukrot a gazdagabb évekből megőrzött szaloncukorpapírba vagy ollóval kirojtozott végű papirosba. Mások a cukorrépa szirupját addig főzték, míg megsűrűsödött, darált diót tettek bele, majd feldarabolták, és ezt rejtették a díszes papírba.
Az előkészületek közé tartozott természetesen a karácsonyi ebéd, vacsora hozzávalóinak beszerzése, az ételek megfőzése, süteménykészítés, a lakás alapos kisuvickolása, feldíszítése is. Mindezek megkoronázásaként pedig jöhetett a vendégvárás, hiszen természetes volt, hogy a rokonok karácsony másnapján összejöttek. Nos, kinek volt könnyebb? A mai háziasszonyoknak, vagy a száz évvel ezelőtti elődeiknek?
Készülj ONLINE az emelt töri érettségire!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!
Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!