Jobb lett volna, ha a Titanic nekimegy a jéghegynek
A Titanic roncsai több mint hetven évig érintetlenül hevertek a tenger fenekén, mire az emberi találékonyság képes volt olyan óceonográfiai eszközöket kifejleszteni, amelyeknek segítségével a kutatók egyáltalán le tudtak merülni a több mint háromezer méteres mélységbe, és megkezdhették a hajó vizsgálatát, a tárgyak felhozatalát. Körülbelül 5500 tárgyat hoztak fel a Titanic roncsaiból, és most ebből néhány száz tárgy egy vándorkiállítás során Budapesten is megtekinthető.
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a kiállítás kurátora, dr. Elter Tamás tengerkutatási szakíró vezetett körbe a Titanic kiállításon. Dr. Elter Tamás évekig dolgozott hivatásos búvároktatóként, maga is merült roncsokhoz, foglalkozott a II. világháború haditengerészeti aspektusaival, és behatóan ismeri a Titanic építésének, katasztrófájának, feltárásának körülményeit.
A Titanic felfedezése
Furcsán hangzik, de a Titanic roncsait fel kellett fedezni. Annak ellenére, hogy a katasztrófa nem olyan régen történt, és elvileg nagyjából tudjuk, hogy hol süllyedt el a hajó, mégis kellett több mint hetven év, hogy az emberiség képes legyen lejutni a roncsokhoz. Az történt ugyanis, hogy amikor nyilvánvalóvá vált, hogy süllyed a hajó, a legénység meghatározta a Titanic pontos földrajzi pozícióját, de utóbb kiderült, hogy nem egészen pontosan. Ez már akkor világos volt, amikor a Carpathia gőzös a helyszínre sietett. Ők persze már nem látták a Titanicot, mert addigra elsüllyedt – magyarázza dr. Elter Tamás. – A roncs felkutatására hosszú évekig esély sem volt. Az óceánjáró hajó az amerikai kontinentális küszöb lejtője, valamint az atlanti fenéksíkság találkozási pontjánál süllyedt a mélybe, ahol közel négy kilométer mély az óceán. Ez azt jelenti, hogy itt már tökéletes sötétség honol, és akkora víznyomás, hogy minden egyes négyzetcentiméterre 400 bár jut, ami 400 kg-nak megfelelő nyomást jelent. Ráadásul elég erősek az óceáni áramlatok, és az is előfordul, hogy a kontinentális lejtő laza üledékrétegei is megmozdulnak időnként, és a mindent elsöprő zagyár eltemetheti a hajó roncsait. Így amikor 1985-ben Robert D. Ballard és társai elkezdték kutatni a területet, abban sem lehettek biztosak, hogy egyáltalán megtalálják-e a Titanic roncsait. Végül a kutatócsapat mégis sikerrel járt, és 1985. szeptember 1-jén, 73 évvel a katasztrófa után mélytengeri szondák segítségével kamerákon keresztül megpillanthatták az óceánjáró roncsait. Később aztán létrejött egy amerikai társaság, aminek a célja a Titanic tudományos kutatása volt. Ők rendelkeznek a roncs tulajdonjogával is, ugyanis a Titanic egykori tulajdonosának jogutódjától megvásárolták a jogokat. 1987-2010 között még nyolc merülést hajtottak végre, és összesen 5500 tárgyat hoztak a felszínre: aprópénzeket, papírpénzeket, ruhadarabokat, cipőket, bőröndöket, a hajó darabjait, porcelántányérokat – magyarázza a kutató.
Így néz ki ma a roncs
A mélytengeri mélytengeri kutató-tengeralattjárók nem képesek bemenni a hajó belsejébe, csak a roncs felszínén tudnak mozogni, illetve a kettészakadt hajótest közötti törmelékmezőt tudják megvizsgálni. A hajó a süllyedés során kettétört nagyjából a harmadik kémény vonalában. A Titanic kétharmadát kitevő első szekció előbb kezdett el süllyedni, teljesen megtelt vízzel, és nagy sebességgel (40-50km/h) csapódott az óceáni aljzatba. A másik rész még egy-két percig a felszínen maradt, aztán elárasztotta a víz, a hátsó része teljesen felemelkedett, és függőleges irányban kezdett el süllyedni. A tatrészbe rengeteg levegő szorult, és ahogy süllyedés közben egyre növekedett a külső nyomás, a levegő robbanásszerűen távozott, és lehámozta a roncsot. Ekkor több ezer tárgy szóródott ki a hajóból, amelyek most a két hajórész között nagyjából 5-600 méteres területen hevernek – meséli Elter Tamás.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ahol ezen a területen ruhadarabokat, cipőket találunk, ott minden bizonnyal emberi testek voltak korábban, ám a mélytengeri körülmények között az emberi csontváz nyom nélkül felszívódott. Ennek az az oka, hogy ekkora mélységben megváltozik a víz ph-értéke, és ezért a kálcium-karbonát teljesen feloldódik. Érdekes azonban – magyarázza a kutató -, hogy a bőröndök, cipők ezzel szemben szinte tökéletesen épen megmaradtak. Ez azért lehetséges, mert a bőrt feldolgozás előtt csersavval átitatták, ami távol tartotta a baktériumokat. Ezért lehetséges az, hogy a kiállításon megtekinthetünk cipőket, bőröndöt, sőt egy szinte tökéletes épségben fennmaradt franciakockás férfiöltönyt is.
Miért volt különleges a Titanic?
Kevesen tudják, hogy a 20. században nem a Titanic elsüllyedése volt a legnagyobb hajókatasztrófa. A 20. században legalább öt olyan hajókatasztrófa történt, melynek során sokkal többen haltak meg mint a Titanic esetében. Mégis a Titanicra emlékszünk. És ennek még csak nem is az volt az oka, hogy az első útja során történt a végzetes baleset. A Titanic már az építése során legendává vált. A kortárs “marketingesek” óriási hírverést csaptak a hajó vízre bocsátása és indulása körül. Már az első szerkezetkész hajótest vízre bocsátásának pillanatát mintegy százezren akarták látni Belfastban 1911. május 31-én. A hatalmas érdeklődés oka az volt, hogy a Titanic volt a kor legmodernebb, legnagyobb, a legtöbb luxussal felszerelt hajója. Ellátták a korszak legmodernebb berendezéseivel: 2 hatalmas gőzgép és egy óriási gőzturbina mozgatta, 29 kazánházhoz 159 tűztérben fejlesztették a gőzt, és induláskor 6 ezer tonna szenet pakoltak be a hajóba. A legmodernebb, vezeték nélküli távírót építették be. A hajón liftek működtek, volt uszoda, squash-pálya, törökfürdő, több étterem, kávézó. A luxuslakosztályok fürdőjében hideg-meleg vízcsap működött, és az utas választhatott, hogy édesvízzel vagy tengervízzel szeretné-e megtölteni a kádat.
A Titanic a tökéletes luxus jegyében született. A legdrágább, legfényűzőbb lakosztályok 4.500 dollárba (átszámítva 28 millió forintba) kerültek. A kicsit szerényebbek 2.500 dollárba (16-17 millió forint). Még a harmadosztályú, négyszemélyes fülkékbe is 240-250 forintnyi összegért lehetett helyet foglalni. Nem csoda, hogy a hajó első útján a kor leggazdagabb elitje volt jelen, és és közülük sokan életüket is vesztették a katasztrófában.
Miért süllyedt el az elsüllyeszthetetlen hajó?
A Titanic további különlegességét az adta, hogy elsüllyeszthetetlennek tartották, ugyanis dupla fenékkel építették, és 16 vízzáró rekeszt építettek be a hajó vízvonal alatti részébe, amelyek egy elektromos kapcsoló elfordításával leereszthetőek voltak. Hogy miért süllyedt el mégis? Mert a szerencsétlen véletlenek összejátszottak. Az ütközés éjjelén, 1912. április 14-én a hajó teljes sebességgel haladt, annak ellenére, hogy a kapitány megkapta a jelentést arról, hogy erősen hűl az idő, és jéghegyeket észleltek a környéken. Ráadásul aznap éjjel holdtalan éjszakán tükörsima óceánon hajóztak, ami megnehezítette, hogy időben észrevegyék, hogy jéghegy felé közelednek. Amikor észrevették a jéghegyet, már nem tudták elkerülni az ütközést, de egy manőverrel elérték azt, hogy ne a hajó orra csapódjon a hatalmas jégtömbnek. Ez viszont azt eredményezte, hogy a manőver során a jéghegy 90 méter hosszan felhasította a hajó vízvonal alatti részét, és öt vízzáró rekeszt is elárasztott a tengervíz. Ha csak 4 rekesz telik meg vízzel, a Titanic megmenekült volna. Ironikus – magyarázza a kutató -, de lehet, hogy jobban járt volna az óceánjáró, ha a hajó az orrával frontálisan ütközik a jéghegynek, mert az felfogta volna a becsapódást, és feltehetően csak 2-3 rekesz sérült volna meg.
Forrás: AFP
Miért volt ilyen kevés mentőcsónak?
A hajón 16 mentőcsónak és négy összecsukható csónak volt, ami az utasoknak körülbelül a felét, összesen 1186 embert bírt el. Igazából nem hibázott a hajótársaság, ugyanis az akkoriban érvényben lévő 1895-ös tengerhajózási törvény szerint a szabályzat a mentőcsónakok számát a hajó vízkiszorításához igazította, és ehhez képest a Titanic néggyel több mentőcsónakkal rendelkezett. Thomas Andrews, az óceánjáró főkonstruktőre eredetileg 64 mentőcsónakot tervezett, ami teljesen egyedi lett volna akkoriban. Viszont a White Line Star hajótársaság igazgatósága elvetette az ötletet, mivel ebben az esetben nem maradt volna hely az első osztályon arra, hogy az utasok sétálgassanak.
Mi látható a kiállításon?
A kiállítás bejáratánál mindenki kap egy “beszállókártyát”, amin egy egykori utas neve szerepel. A kiállítás végén a látogatók megnézhetik, hogy az ő utasuk életben maradt-e a katasztrófa során. A kiállításon a felszínre hozott 5.500 tárgy közül 150-200 relikviát láthatunk: porcelánedényeket, tányérokat, csaptelepet, mosdót, az utasok személyes tárgyait (fésű, pénztárca, aranylánc, karóra, parfümösüvegek, gyűrű). De akit a hajó műszaki paraméterei érdekelnek, az sem marad csalódott: van itt óriási csavarkulcs, hajószegecsek, műszaki eszközök. Sokat segít a fantáziánknak, hogy a falakat kinagyított korabeli fényképek borítják, amelyek a hajó kávézóját, szalonjait ábrázolják. Sőt, a rendezők rekonstruáltak néhány enteriőrt is. Például az első osztály kabinsorát, egy első osztályú luxuslakosztályt, a gyönyörű Cafe Parisienne-t, és egy harmadosztályú fülkét is. Aki pedig szeretné megörökíteni magát DiCaprio és Kate Winslet módjára a hajóorrban, ezt is megteheti, mert a rendezők gondoskodtak egy fotóspontról is. A kiállítás 2017. december 31-ig várja a látogatókat.
Ha tetszett, oszd meg bátran másokkal is!
Kövess a facebookon, és biztosan nem maradsz le egyetlen friss bejegyzésről sem!