Emelt Töri Érettségi

Így éltek az első amerikai telepesek

Voltak, akik kalandvágyból, mások a hitükhöz való ragaszkodásuk miatt vállalták azt a kalandos tengeri utazást a 17. században, ami átvezette őket az Újvilágba. Bár a korábbi utazóktól hallottak híreket, de valójában fogalmuk sem volt arról, hogyan vészelik át a csöppet sem biztonságos utazást az óceánon, és hogy mi vár rájuk azon a hatalmas, végtelennek tetsző érintetlen tájon Amerikában.

Az első kalandorok

Angliában a 17. században egyre inkább elfogadottá vált a gondolat, hogy az országot az Újvilág mentheti meg a csőcseléktől. A törvények a koldulást, lopást gyakran tengerentúli száműzetéssel büntették. Ezen elemek utaztatása azonban magántőkéből ment, egyfajta spekulációs befektetés volt, amelyhez magánszemélyek adták a pénzüket, hogy megszervezzék és felszereljék az expedíciót. Megalakult a londoni Virgina Társaság, amelynek magasztos célja az indiánok megtérítése volt, mögöttes reménye pedig az, hogy a telepesek majd aranyat találnak. Az általuk toborzott első utasok inkább voltak kalandorok, akik aranyat kerestek, mint gazdálkodók. Bár a társaság földet is ígért nekik Amerikában, őket nem ez vonzotta az Újvilágba.

1607-ben a Virginia Társaság három hajója ért partot a Chesapeake-öbölnél, és 105 férfi telepes kezdett el erődítést, zsúpfedeles házacskákat és templomot építeni a parton. A település  leginkább a 6-7. századi Európa falvaira emlékeztetett. 1608-ra a telepesek fele meghalt, és mindössze 53 csontig soványodott túlélő folytatta az erőfeszítéseket. Később 500 újabb bevándorló érkezett Jamestownba, és küzdelmekkel teli évek után végül dohányt kezdtek termeszteni, és sikerült előállítani az első, édeskés ízű virginiai dohányt, amely 1616-ra exportcikké vált. Közben a település vezetője, John  Rolfe feleségül vett egy indián hercegnőt, Pocahontast, és a frigy békét hozott a telepesek és az indiánok számára. Virginiában máig sokan büszkén állítják, hogy a hercegnő leszármazottai…

Így néztek ki az első telepes házikók Jamestownban

A Mayflower szentjei

Egészen másfajta társaság lépett partra a mai Massachusettben 1620-ban a Mayflower nevű hajó pallójáról. Ők nem a hasznot keresték Amerikában: meg akarták teremteni Isten földi királyságát. Ők voltak azok a puritánok, akik kálvinista hitük miatt nem fogadták el az anglikán egyházat, és azért akartak Amerikába menni, hogy keresztény testvéri közösségben, vallási szabadságban élhessenek. Családjaikkal együtt keltek útra, és az eredeti tervek szerint ők is Jamestownba tartottak, de az óceáni viharok Virginiától messze északra sodorták őket partra Cape Codnál.

A Mayflower másolata

Hajózás a Mayfloweren

Maga az utazás nagyon viszontagságosra sikerült. A viharok miatt az utasok tengeribetegségben szenvedtek, volt, aki a vízbe esett (szerencsére sikerült kimenteni). Mivel családostul utaztak, szinte egy tucatnyi “házacskát” rendeztek be a fedélzeten. Hoztak magukkal ágyat, asztalt, székeket, kutyát, kecskét, birkát, baromfit, zabpelyhet, szárított húst, kétszersültet. 135 utas és 20-25 fős legénység szállt fel a kb. 30 méter hosszú hajóra. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora zsúfoltság volt a vitorláson, ami hamarosan viszálykodáshoz is vezetett.

Így aztán a vezetők összeültek a kabinban, hogy megfogalmazzanak egy megállapodást, ami szabályozza az életet. Voltaképpen egy polgári állam jött létre, amely biztosította az igazságos és mindenkire egyformán érvényes törvényeket. Alapjául az egyház tanítása szolgált, és 41 háztartás feje írta alá ott, a háborgó Atlanti-óceán közepén. A zarándok atyák mélységesen komolyan vették vállalkozásukat.

Szerződés a Mayfloweren

Élet az Újvilágban

A Cape Codnál kikötő hajó utasai a telet a vitorláson töltötték, és közben felderítették a területet, elkezdték építeni az első házakat. Az első télen negyvenen haltak meg. Talán többen is elpusztultak volna, ha nem siet a segítségükre egy indián törzs. Az őslakosok megtanították őket a kukoricatermesztés fortélyaira, arra, hogyan vadásszanak, halásszanak. Az első közös termés betakarítását már együtt ünnepelték, innen ered a hálaadás ünnepe.

Samoset megtanítja gazdálkodni a plymouth-i telepeseket

A Mayflower 1621-ben visszahajózott Angliába, és a megfogyatkozott telepesek magukra maradtak.

A telepesek nádfedeles, kicsiny faházakat építettek.Az építéshez nem használtak vasszögeket, hiszen ez nem igazán állt rendelkezésükre. Üveg sem fedte az ablakokat, később csak a gazdagabbak tudták megengedni maguknak ezt a luxust, és ha a föld kimerülése miatt továbbköltöztek, az ablaktáblákat vitték magukkal.

Tényleg kicsiny házikók voltak ezek, ahol éjjelente 8-10ember hajtotta álomra a fejét. Így aztán gazdaságosan kellett bánniuk a hellyel. A szülőpár aludt az ágyban, a gyerekeknek matracokat tettek le a földre. Hogy elférjenek, este az asztalt a fal mellé tolták, a székeket felakasztották a falra.

A hideg telek ugyancsak emberpróbálóak lehettek. A házban a szabadtéri tűzhely adott meleget, de a tűztől pár lépésre már megfagyott a folyadék az edényekben. Az ajtókon a szél rendszerint befújta a havat. A téli éjszakákon összebújtak az emberek, egymást melegítették. Az ágyak köré függönyt vontak, hogy bent tartsa a meleget, és fémből készült nyeles serpenyőbe hamut tettek, ezzel melegítették az ágyat. Hogy éjszaka ne kelljen kimenniük a dolgukat elvégezni, éjjeliedényt használtak. (A régészek találtak olyan darabokat, amelyeknek az aljára egy szemet festettek, köré pedig ezt a feliratot írták: “Használj jól, és tarts tisztán, és nem mondom el, hogy mit láttam.”)

Az étkezéshez fém és fatányérokat, kanalat, kést használtak, a villát nem ismerték. Leginkább kézzel ettek, gyakran közös tálból, és közös poháról ittak. Emiatt alapvető illemszabály volt, hogy ivás előtt meg kellett törölniük a kezüket, szájukat egy nagy textil szalvétába. Szinte minden étkezésnél ettek kukoricát, de számtalan növény és húsféleség is szerepelt az étlapjukon. Gondoskodtak a fogaik tisztaságáról is: zsályát kevertek össze sóval, és ezzel dörgölték le a fogaikról a maradékot.

A hétköznapi élet kemény munkával telt. A földeken dolgoztak, eleinte követték az indiánok módszereit, de idővel továbbfejlesztették őket. Földjeik nemigen különböztek az indiánok földjeitől: futóbabbal egybefonódott kukoricasorok, közbül pedig tök, sütőtök. Később krumplit is termesztettek. Az állataikat Európából hozták át: disznót, birkát, marhát, kutyát. A gazdálkodás az európai mértékhez képest pazarló volt: a termőföld bősége és a munkaerőhiány rablógazdálkodást eredményezett. És bár a földeket elégtelenül művelték meg, a terméseredmények mégis elfogadhatóak voltak. A laza és rendkívül gazdag talaj a leghitványabb művelés mellett is nagyszerűen termett.

Amerika felfoghatatlanul hatalmas területeket kínált a telepeseknek. A szinte teljességgel lakatlan táj ésszel szinte fel sem fogható távlatait. A lakosság három évszázadon át még csak nem is ismerte Amerika szívének egyes fontos területeit. Azt azonban pontosan tudták, hogy föld van elég, és csak rájuk vár. Ha valakinek nem tetszett az a fajta társadalmi berendezkedés, amit partra szállásakor talált, ha volt hozzá elegendő bátorsága, útra kelhetett nyugatabbra.

Készülj velem az EMELT SZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

Készülj velem a KÖZÉP SZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!