Emelt Töri Érettségi

Háborús hétköznapok a hátországban

A történelemkönyvek a háborús eseményeket, évszámokat rögzítik, és alig beszélnek arról, hogy az első világháborúban hogyan éltek az emberek a hátországban. A tankönyvekben nem esik szó arról, hogyan változott a divat, miről szóltak a reklámok, színdarabok, mozifilmek, és hogyan változott a gyerekek élete.

Forrás: Fortepan

Háborús divat

A háború kitörése azt jelentette, hogy sok nő maradt özvegyen – sokan egészen fiatalon. Ezek a fiatal hölgyek komoly divat-dilemmával találták szemben magukat: meddig és milyen gyászruhát kell viselniük? Számukra létfontosságú volt, hogy minél előbb új férjet találjanak maguknak, így aztán nem egy fiatal özvegy testhez simuló, kacér gyászruhát viselt, ami megbotránkoztatta a konzervatívabb honpolgárokat. A konzervatívabb lapok így aztán azt ajánlják, hogy “komoly, tisztességes nőket a talmi-özvegyektől megkülönböztetendő: minden igazi hadiözvegy mellcsatot viseljen, amelyen az F betű (France) legyen látható.”

A háború még egy furcsaságot eredményezett a divat területén. Mivel az antant elvágta a Monarchia utánpótlási vonalait, így a ruhaanyag is hamarosan hiánycikk lett. Az egyenruhákat gyapjúszövetből gyártották, ami a hétköznapi viseletnek is alapanyaga volt. Tormay Cécile kezdeményezésére megalakult a Fényűzés Elleni Liga, amely furcsa módon éppen hogy fényűzésre biztatta a nőket azzal, hogy azt javasolták: gyapjúszövet helyett a hölgyek inkább a drágább, minőségibb alapanyagnak számító bársonyból, selyemből készítsenek maguknak utcai ruhát.

Forrás: Fortepan

Háborús reklámok

Ahogy manapság a marketingesek mindent szexszel próbálnak eladni, úgy 1914-18 között az ügyes kereskedők a háborút használták hívószónak. Már 1914 őszén megjelentek a harctéren hasznosítható termékek, mint például a fertőtlenítőszer. A legnépszerűbb termék a folyékony káliszappan és a formaldehid vizes oldata, a Lysoform volt. Élelmes szolgáltatásként a gyártó cég a kifizetést követően egyenesen a frontra postázta a Lysoform-egységcsomagot.

És egy másik gyöngyszem: a Kotányi paprika hirdetései, amelyeknek a szövege hétről hétre változott, aszerint, hogyan alakult a háború.

És egy Kotányi-reklám 1915 májusából

És végezetül egy tetűirtó reklámja:

A kereskedők zsebét gazdagították az 1914 decemberében forgalomba hozott császári-királyi arcképpel ellátott Auguszta-dobozok. A kezdeményezést nemes szándék vezette: küldjenek a katonáknak a hozzátartozók egységes karácsonyi ajándékot, amely csupa hasznos dolgot tartalmaz: csokoládét, szivart, cigarettát, teakockát, kétszersültet, teasüteményt. A doboz fedelét nemzeti szalaggal, fenyőgallyal díszítették, a doboztetőre pedig Ferenc József és II. Vilmos császár arcképét nyomtatták. A vásárlók pénzt küldtek be az Auguszta Gyorssegély-alapba, ahol aztán beszerezték az egységcsomagokat, és el is juttatták a frontra.

A háború alatt tömegével gyártották a propagandisztikus dísztárgyakat, amelynek a “csúcsa” Hindenburg tábornok arcképével díszített alsónemű volt…

Háború az óvodában és az iskolában

A háború természetesen az oktatási intézmények életét is megváltoztatta. Már 1914 szeptemberében megjelentek az első újságcikkek, amelyek leírják, hogyan játszanak háborúsdit a gyerekek az óvodákban: az erősebb fiúk voltak a magyarok, a gyengébbek a szerbek, a csata végén pedig “sebesültesdit” játszottak. 1914 őszétől a játékgyárak ontották a játék katonákat, kardokat, hadihajókat, hogy kielégítsék a gyerekek és szüleik hadi felbuzdulását.

1916-ra aztán alábbhagyott a lelkesedés. Az oktatási intézmények már nem fogadhatták időben a diákokat, mivel az iskolákat hadikórházként használták, és a tanévek is rövidebbek lettek: már májusban véget ért a tanítás, és a szénhiány miatt télen hosszú szén-szüneteket iktattak be. Ekkora jutnak el oda, hogy rendeletben tiltják meg a hatóságok, hogy a szülők katonaruhába öltöztessék a gyerekeiket, a szülők pedig újságoknak íródott levelekben tiltakoznak amiatt, hogy a tanítók háborús nótákat tanítanak a diákoknak.

Forrás: Fortepan

Társas élet a háború alatt

A szórakozási lehetőségek közül leginkább a bálok sínylették meg a háborús időszakot. Amint kiderült, hogy az 1914-es villámháború helyett hosszan elhúzódó háborúra lehet számítani, az 1915-ös év összes bálját lemondták Magyarországon, és helyette jótékonysági rendezvényeket szerveztek. A színházak többsége működött a háború alatt, sőt ezekben az években valóságos színház- és operalátogatási “düh” tombolt. A színházak számára inkább az jelentett problémát, hogy játszhatják-e az antant hatalmak szerzőinek darabjait. Végül arra jutottak, hogy az ellenséges országok szerzőinek műveit száműzik a színpadokról: így mennie kellett Shakespeare-nek és Moliere-nek is. A Vígszínház úgy bújt ki ez alól, hogy a népszerű darabokat a fordítók, például Arany János nevén játszották.

Jelentősen megnőtt viszont a magyar darabok száma, sőt újakat is írattak, amelyeknek jelentős része erősen propagandisztikus darab volt. Már a címek is sokat mondanak: Ferenc József azt izente, Mindnyájunknak el kell menni, sőt még egy gyerekdarabot is írtak Hindenburg bácsi címmel.

A háború alatt keletkezik a magyar operett egyik legnépszerűbb darabja: a Csárdáskirálynő, és ekkor indul hódító útjára a Mágnás Miska is.

Forrás: Fortepan

Háborús mozi

Az 1914-18 közötti időszak a magyar mozi hőskora, bár nagyon kevés film maradt fenn, “hála” Rákosinak és elvtársainak, akik többek között körömlakkot gyártattak a korabeli filmtekercsekből. Mivel az antant hatalmak filmjeit nem forgalmazták Magyarországon, főleg amerikai, dán és német filmeket importáltak, és tömegével gyártották a hazai filmeket. A háború utolsó éveiben 30-35 nagyjátékfilm készült.

Igen népszerűek voltak a regényadaptációk, mint például a Szegény gazdagok, Az aranyember. Persze készült háborús film is Obsitos címmel.

Forrás: Háborús mindennapok – mindennapok háborúja

Készülj ONLINE az emelt töri érettségire!

Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL A TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességet olvashatsz!