Fürdés hetente, hajmosás kéthetente – így mosakodtak eleink
Nehéz elképzelni, hogyan zajlott a mosakodás abban az időben, amikor még nem volt fürdőszoba, vezetékes víz és csatornázás. Pedig mindez egészen új találmány, a magyar falvak nagy részéhez ezek az újítások csak a II. világháború után érkeztek el. Addig a falusi lakosság éppen úgy mosakodott, ahogy ősei: reggelente egy kis cicamosdás, nagy mosakodás hetente, hajmosás kéthetente.
Az élet fürdőszoba nélkül
Egy 1905-ös felmérés szerint a fővárosi munkáslakásokban is csak elvétve akadt fürdőszoba, a falvakban pedig gyakorlatilag egyáltalán nem. Fordulatot ezen a téren csak az 1948-ban létrejött Országos Vízgadálkodási Hivatal hozott, és 1960-ra a lakosság 21%-a rendelkezett vezetékes vízzel. Az emberek nagy része viszont éppen úgy tisztálkodott mint előtte évszázadokig: természetes vizekkel, amelyet ásott vagy fúrt kutakból nyertek, esetleg a felfogott esőből vagy hóléből nyert vízzel.
A vízvezetékrendszer hiánya ellenére az egészségügyi hatóságok igyekeztek eljuttatni a tisztálkodással kapcsolatos ismereteket a lakossághoz. Ennek a legjobb módja az iskola volt: az elemi iskolai tananyagba beépítették a higiéniai ismereteket, a kisdiákok számtalan ezzel kapcsolatos olvasmánnyal találkozhattak az 1-2-os olvasókönyvekben. A tanmesék szerint az egészségesen élő ember nem fél a víztől. Minden reggel friss, hideg vízzel és szappannal megmossa a kezét, arcát, nyakát és mellét, fogat mos és megfésülködik. Hetente egyszer pedig tetőtől talpig megfürdik, és tiszta fehérneműt vesz. Ezt az elvárást a falusi lakosság nagy része kiválóan teljesítette is.
Víz, szappan, törölköző
Ahogy fentebb már említettem, a vizet általában kutakból nyerték. Kiemelt szerepe volt a falu életében a falusi kútnak: az emberek itt találkoztak, híreket, pletykákat cseréltek, és ez volt a korabeli “randiközpont” is. A vízért járó lányok és az állatokat itató legények valahogy összehangolták, hogy egyszerre érkezzenek a kúthoz, és máris lehetett incselkedni.
A család számára szükséges vizet a lányok, asszonyok, gyerekek hordták a falusi kútról, általában naponta egyszer – vödörben, kannában, korsóban. A napi vízadagot rendszerint a konyhában lévő vizespadon tárolták, letakarták.
A mosakodáshoz használt kismelencét (fából készült teknőféle) általában az ágy alatt tartották, csak a mosakodáshoz vették elő. A 20. század elejétől már inkább a lavór vált általánossá, 1918 után pedig egyre több helyen jelent meg a fém mosdóállvány.
Mosáshoz, tisztálkodáshoz háziszappant használtak, amelyet otthon főztek disznóvágások után kora tavasszal. A háziszappan használata általánosnak tekinthető egészen az 1950-es évek végéig, bár “bóti szappany” azért akadt néhány házban, de ezt a vendégek számára tartották fenn, vagy a szekrényt illatosították vele.
A törölközőt sem boltban vették, hanem a lány kelengyéjének részeként minden háznál az asszonyok szőtték kenderből vagy lenből. A legtöbb helyen egy törölközőt használtak az arc és felsőtest törlésére, egyet pedig (egy rongyosabbat) a láb- és kéz törlésére. Hétköznapokon általában a család minden tagja ugyanazt az egy törölközőt használta, csak a hétvégi nagy fürdéshez vettek elő tisztát külön a felnőttek és a gyerekek számára.
Reggeli és esti mosdás
Mivel a falusi parasztházakban nem volt külön fürdőszoba, a mosakodást általában a konyhában, kamrában vagy szobában oldották meg. A férfiak gyakran mosdottak le a kútnál vagy az itatóvályú mellett – még télen is. Ahol nem volt állandó mosdóállvány, ott egy hokedlire tett lavórból, melencéből mosakodtak.
Hétköznapokon reggeli illetve este lefekvés előtt tisztálkodtak. A reggeli mosdás gyakran rituális cselekedet is volt: sokan imádkoztak, keresztet vetettek előtte, és enélkül nem lehetett leülni reggelizni. A férfiak felkelés után először is ellátták az állatokat, majd a kút mellett a vödörből, vályúból nagyon kevés vizet használva megmosták a kezüket, arcukat, nyakukat hideg vízzel. Az asszonyok, lányok felkelés után rögtön mosakodtak – ők azért általában a házban – , megfésülködtek, és csak ezután látták a teendőikhez. A fésülködés nagyon fontos helyet kapott a reggeli készülődésükben, ugyanis megszólta a falu a kócos lyányt.
Napközben legfeljebb evés előtt mostak kezet, arcot, az asszonyok gyakrabban, hiszen a főzés, tűzrakás közben összekoszolódott kezükről gyakrabban mosták le a szennyet.
Este, lefekvés előtt legfeljebb a lábukat mosták meg, ami a nyári mezei munkák után nem kis munka volt. Gyakran sikárkefével súrolták le a piszkot. Az asszonyok este is gyakrabban mosakodtak, ha volt rá lehetőségük, alulról is megmosták magukat, különösen menses idején. Általános vonás, hogy férfiak és nők külön mosakodnak, nemigen fordult elő, hogy levetkőztek volna egymás jelenlétében.
A hétvégi fürdés
A nagytisztálkodás időpontja mindig a vasárnapi istentisztelet előtt volt: vagy még szombat délután, este, vagy vasárnap reggel. Nyáron hetente egyszer, télen, amikor kevesebb piszkos munkát végeztek, ritkábban mosakodtak le tetőtől talpig. A nagytisztálkodás a test teljes lemosásából, esetenként hajmosásból, a körmök levágásából, férfiak esetében a borotválkozásból és fehérnemű-váltásból állt. A nagymosakodáshoz is kevés vizet használtak, és gyakori volt, hogy egy vízben többen is megmosdottak. A hajmosással kezdték, majd felsőtest, végül az alsótest következett. A hajukat szappannal, hígított hamulúggal mosták. A körmüket körömkefével kisúrolták.
Hajat a fiatalabbak hetente, kéthetente mostak, az idősebbek havonta, sőt még ritkábban, egy évben egyszer mosták meg általában. Hajmosáshoz szerettek esővizet használni, mert egyébként a szappan nagyon nehezen habzott. A lányok a hosszú hajukat télen a kályha mellett ülve, félig betakarva szárították, és közben fésülgették, majd félnedvesen befonták, kendővel bekötötték, és reggel, száraz, hullámos frizurával ébredtek.
Fogmosás
Ha mostak is fogat, azt általában reggel tették, hogy a szájszagot eltüntessék. Mosakodás után ujjukra ( a két világháború között egyesek már fogkefére) sót vagy fahamut tettek, és átdörgölték a fogaikat. A fog tisztítására használtak még szódabikarbónát is, később pedig fogport. Több helyen is előfordult, hogy a család minden tagja egyetlen fogkefét használt.
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a KÖZÉP SZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj ONLINE az EMELT SZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Forrás: Juhász Katalin: Meg is mosakodjál (Magyar népi tisztálkodás a 20. században)