Emelt Töri Érettségi

Ezzel töltötték a szabadidejüket a magyar urak a 16-17. században

A rádió, tévé, internet, számítógép és okostelefonok világában már nehéz elképzelni, mégis mivel töltötték a szabadidejüket az emberek a XVI-XVII. században. Nos, amikor éppen nem a török elől menekültek vagy a birtokaikat igazgatták, a magyar főurak igenis vígan mulattak!

Vendégségbe mentek

A főurak leginkább a váraikba vonultak vissza, és otthon mulattak a vendégeik körében. A 17. századig híre-hamva se volt a vendégfogadóknak. Ha egy nemes ember utazott, és ráesteledett, megkereste az első nemesi kúriát, várat, ahol a háziúr nemcsak hogy szívesen látta akár hetekig, hanem a saját loain tovább is fuvaroztatta a legközelebbi szomszédjáig. Vagyis egyetlen fillér utazási és szállásköltség nélkül át lehetett kelni az ország egyik feléből a másikba. Minél tovább mulatott a vendég, a háziúr annál nagyobb örömmel látta, még akkor is, ha korábban soha nem találkoztak. A főuraink általában nagy udvart tartották, és szívesen láttak bárkit, akár fél esztendőre is. A háziak pedig mind azon igyekeztek, hogy a vendégek semmiben hiányt ne szenvedjenek. Ha előre tudtak például egy magasabb rangú vendég érkezéséről, akkor már hetekkel előre készültek: befűtötték a szobák, feltették a falakra, padlókra a legszebb kárpitokat, szőnyegeket, előkészítették az ágyakat, és hatalmas lakomát készítettek. A nagy eszem-iszom közepette pedig híreket cseréltek, más hírforrásunk nemigen lévén, örömmel faggatták ki a vendéget arról, mit látott, hallott, tapasztalt útközben.

Egy-egy vendég érkezését azonnal felhasználták arra, hogy nagy vigasságot csapjanak. Zenészeket hozattak, folyt a tánc és a bor hajnalig. Némelyik vendég, a nagyobb urak ráadásul nem egymagukban, hanem jelentős kísérettel utaztak. Ebben az esetben a szolgákat, lovakat is el kellett látni.

Családi ünnepek

Még nagyobb pompával ünnepeltek, ha valamilyen családi ünnepségre került sor. Keresztelő, névnap, lakodalom, egyházi ünnepek megannyi lehetőséget adtak a mulatságra. Már ekkor nagy divatban voltak a névnapi ünnepségek, a húsvéti locsolkodás. A karácsonyt és az újévet lehetőleg igyekezett mindenki otthon tölteni. Míg a karácsony kifejezetten családi ünnep volt, addig az újév a szóban vagy levélben való üdvözlés és az ajándékosztogatás napja volt. A boldog újév kívánságának elmulasztása nagy gorombaságnak számított.

Nagyon kedvelték a magyar urak a 16-17. században az álarcos mulatságokat.  Mátyás király idején – olasz hatásra – ismerkedtek meg az álarcokkal, és gyorsan elterjedt az álarcos bálok szokása az országban. Hölgyek és urak egyaránt szívesen öltöttek különféle maskarákat, farsangos köntösöket, és a farsang napjaiban egymást követték a zenés, táncos lakomák, menetek, fegyverjátékok. Hogy mennyire népszerű volt a maskarázás, jól mutatja, hogy Bethlen Gábor feleségének három ládányi farsangi maskarája volt, Thököly Imre pedig még hadakozás idején sem mulasztotta el a farsang utolsó napját vígan tánccal tölteni.

Nem múlhatott el lakoma tánc és zene nélkül. A főurak rendszerint cigány zenészeket hívtak, és virradatig táncoltak különféle sortáncokat, páros táncokat.

Unalmas, sötét téli délutánokon pedig még a felnőttek is szívesen múlatták az időt különféle társasjátékokkal: ostáblával, kártyával, kockázással. Gyakran folyt a játék pénzben is.

Asszonyi időtöltés

Az úriasszony legfőbb dolga a gyerekek gondozása és a lányok nevelése volt. A gazdasszonykodáshoz jól értett minden nő még főúri körökben is. Az egész háznak a belső vezetése az ő kezükben összpontosult, még a fejedelemasszonyok esetében is. Károlyi Zsuzsa, Bethlen Gábor fejedelem feleségét korának legjelesebb gazdasszonyaként tartották számon. Ő igazgatta a konyhát, a szakácsokat, kulcsárokat, figyelt a teljes háztartásra, beleértve főzést, mosást, takarítást is.

A háztartás gondjai mellett az asszonyok mások fő foglalatossága a kézimunkázás volt. A korabeli főúri ruhák akkoriban elképesztő gazdagsággal voltak hímezve, ami az asszonyok keze munkáját dicsérte. A hímzés mellett a legtöbb főúri asszony tudott fonni, szőni és kötni is. A főúri házakban nevelődő ismerős és rokon lányok kitanításának része volt az is, hogy a főnemesi asszony megtanította az ifjú hölgyeket a kézimunka minden fortélyára.

Amikor pedig letették a munkát, a nők szívesen lovagoltak, részt vettek egy-egy vadászaton, esetleg verses históriákat olvasgattak, leveleztek egymással. A 16-17. században azonban sok szabadidővel nem rendelkeztek, mert ha a férjük hadba vonult, esetleg meghalt, akkor a főúri asszonyokra maradt a birtok kezelése, a tiszttartók, ispánok elszámoltatása is.

Így mulattak az urak

A férfiak fő foglalkozása a saját birtokaik igazgatása mellett a hadakozás és a közügyekkel való foglalkozás volt. Így aztán ők is gyakran leveleztek egymással, de volt, aki naplót vezetett, emlékiratokat írt, költészettel foglalkozott. Nagy divat volt a korban a vallásos vitairatok olvasása is. Elég gondot adott nekik a terjedelmes, gyakran egymástól távol eső birtokok kezelése, a gazdasági épületek, lakóházak, kastélyok, várak építése. Némelyik főúr kifejezetten szívesen foglalkozott építészettel, a feleségével megosztva a belső terek ízléses berendezésével.

Mivel a főnemesek legfontosabb kötelessége a honvédelem volt, így fontos volt, hogy megfelelő fizikai kondícióban legyenek. Szabad idejükben az ifjabb főurak szívesen rendeztek versenyfutást, birkózást, vívóversenyeket, fegyvergyakorlatokat, puskával, pisztollyal célba lőttek. Gyakran és rendszeresen lovagoltak, lóversenyeket rendeztek. Már II. Lajos királynak is voltak tisztán verseny céljára tartott lovai.

De az urak igazi nagy mulatsága a vadászat volt. Ennek számtalan módja létezett. Először is volt a lovas vadászat kopófalkák és agarak segítségével. A főurak nagy gondot fordítottak a kutyák tartására, nevelésére, nagy szeretettel gondoskodtak az állatokról. Például Apafi Mihály fejedelem ólaiban 129 agarat számoltak meg, és sokan igen nagy becsben tartották a palota termeibe is beengedhető palotás agarakat. Az agarat leginkább nyulak fogására idomították be, de voltak olyan jószágok is, amelyekkel nagy vadra mentek (medvére, szarvasra, farkasra, hiúzra). Az urak szívesen rendeztek agárversenyeket is. Használtak a vadászatokon vizslákat is, akiknek az volt a dolguk, hogy felzavarják, felreptessék a szárnyasokat, majd megkeressék az elejtett példányokat. Nagyon divatos volt a 16-17. században a solymászat, egészen addig, amíg a sörétes puska el nem terjedt. A nagyobb udvartartásokban külön sólyomtanítás céljára madarászokat alkalmaztak, akiket igen nagy becsben tartottak.

Elképesztő számban irtották a vadat a magyar urak. Gróf Illésházy Kata 1632-es kézfogóját egy héten át ünnepelték, és a jeles eseményen 1434 apró madarat, 667 fenyvesmadarat, 203 fogoly- és császármadarat, 129 nyulat, 8 őzet és egy szarvast szolgáltak fel. A nagy vadászatok nem csak az öldöklésről, hanem az azt követő lakomáról, ivászatokról is szóltak.

Amikor tehát a 16-17. század híres történelmi alakjaira gondolunk, jusson eszünkbe az is, hogy a politikacsinálás mellett ezek az urak azért igen jól éltek és mulattak!

KATTINTS A LINKRE!

Készülj ONLINE az emelt töri érettségire!

Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!

Forrás: Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a 16-17. században