Ezt csinálták a rómaiak a fürdőkben
Minden valamirevaló római kori romvárosban mutogatják a hely fürdőjét. Amit látunk: térdig érő romok, néhány vízvezetékcső maradványa, jobb helyeken még a padlófűtés romjai is látszanak. Egy jó idegenvezető nélkül nehéz elképzelni, hogy milyen zajos, mozgalmas élet zajlott a fürdőkben kétezer évvel ezelőtt.
A rómaiak nagyon ügyeltek a testük tisztán tartására. Reggelente ugyan megelégedtek egy szerény kis mosdással: leöblítették arcukat, kezüket, de délután siettek a kedvenc fürdőjükbe, és ott töltötték az időt estig. De vajon mi mindent csináltak ott a mosakodáson kívül?
A fürdők szolgáltatásai
Saját otthoni fürdőt csak a nagyon gazdagok engedhettek meg maguknak, a rómaiak többsége sűrűn látogatta a közfürdőket. Gyakran még a gazdagok is eljártak a város fürdőibe, mert ott izgalmasabb élet zajlott. Az elegánsabb fürdőkben a falakat csillogó réztükrök fedték, márvány domborművek díszítették, a víz pedig ezüst csapokból folyt a medencékbe.
Nyilvános fürdőket építettek magánvállalkozók, bár ezek vendégei gyakran panaszkodtak a piszokra és a gyenge felszereltségre. Később a császárok is építtettek monumentális fürdőket, és ezek üzemeltetését rábízták egy-egy vállalkozóra. Ezek tényleg óriás befogadóképességgel rendelkeztek, Caracalla thermáiban például naponta 1600 vendég fürdőzött, Diocletianuséban pedig 2000.
A thermákon belül széles sétányok, árnyas fák, szobrok, szökőkutak szolgálták a pihenést, de a vendégek rendelkezésére álltak sporthelyiségek, szalonok, könyvtár, konferenciaterem, és persze enni és innivalót is lehetett kapni. Caracalla thermái híresek voltak a nagy úszómedencéikről.
A fürdők egyben igazi sportcentrumként is működtek. A medencék körül sorakozó helyiségekben olajos testű férfiak súlyokat emeltek, birkóztak, mások futottak, esetleg labdajátékokkal szórakoztak. Levegővel vagy tollal töltött labdákkal kosárlabdára hasonlító játékokat játszottak, de voltak, akik tenyeres labdajátékot – valamilyen ókor teniszféleséget – gyakoroltak, ahol a a tenyér helyettesítette az ütőt.
Ókori római frigidárium
A fürdő mindenkié
A fürdőkben nem volt külön férfi és női részleg, így a nemek különválasztását úgy oldották meg, hogy a nők 11 és 13 óra között használhatták a fürdőket (kétszeres belépti díj fejében…), a délután hátralévő része pedig a férfiaké volt. A nők bikinit viseltek, a férfiak meztelenül fürdőztek, sportoltak. Mivel a világítást nem tudták megoldani, a vendégek napnyugta után hazamentek.
A fürdő az a hely volt, ahol a római társadalom minden rétege egyszerre volt jelen: gazdag és szegény, szabad és rabszolga, sőt gyakran még a császárok is meglátogatták a közfürdőket, és elvegyültek a vendégek között. Ezeken a helyeken a császárt közvetlenül is meg lehetett szólítani. Mivel mindenki meztelen volt, a gazdagokat csak onnan lehetett megkülönböztetni, hogy rabszolgák hada kísérte őket. Akinek nem volt rabszolgája, az a fürdő kapusával őriztette a ruháit, és a fürdő rabszolgái dörzsölték, olajozták, masszírozták.
A fürdés
Mivel a rómaiak többsége, ha csak tehette, déltájban abbahagyta a munkát, minden délután elindult a thermába, és magával vitte a fürdéshez nélkülözhetetlen holmiját: törölközőt, fémvakarót, egy üvegcse olajat, kis piperetáskát, benne a csipesszel a fölösleges szőrszálak eltávolításához, a körömpiszkálót és a fültisztítót.
A fürdő előcsarnokában a ruhatárban helyezte el a ruháit, majd elindult, és végiglátogatta a fürdőhelyiségek sorát. Voltak, akik sorban haladtak, mások inkább gyors egymásutánban váltogatták a hideg és meleg vizes helyiségeket.
A többség a tepidáriumban kezdett, ami egy kellemesen meleg helyiség volt. A vendégek a fal mentén húzódó márvány lépcsőfokokra ültek, és speciális edénykével, a paterával vizet merítettek a medencéből, és ezzel locsolták a testüket. Ezt követően a bátrabbak facipőbe bújtak, és betértek a gőzfürdőbe: a nedves sudatoriumba vagy a száraz laconicumba. Utána jött a 40 fokos vizű caldarium, ahol a vakaróval alaposan végigdörzsölték a testüket, majd jöhetett a körben elhelyezett kádfürdők egyike, ahol egy kis lazítás következett. Ezután a kényelmesebbek felkeresték ismét a tepidáriumot, a bátrabbak pedig beléptek a frigidáriumba egy jó hideg fürdőre.
A kényeztetés ezután újabb fokozatba kapcsolt: az unctoriumban egy masszőr vette kezelésbe a polgárt, más rabszolgák elvégezték a hónalj szőrtelenítését, olajjal, parfümmel dörzsölték be a vendég testét.
Az egész fürdő területén sok-sok rabszolga állt készenlétben, hogy a vendég kívánságait lessék. A fürdőben mindig óriási zsivaj volt: egyszerre hallatszódott a sportolók zaja, az üldögélő vendégek beszélgetése, a masszőrök csapkodása, a süteményárusok kántálása.
A fürdés végeztével éttermek várták a vendégeket lakomára. Láthatjuk tehát, hogy a rómaiak nem sajnálták az időt arra, hogy pihenjenek, felfrissüljenek.
Forrás: Catherine Salles: Magánélet a római császárok korában
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!