Élet Kim Dzsongun Koreájában
Az észak-koreai rezsim évtizedek óta szinte hermetikusan elzárja alattvalóit a külvilágtól. Mostanában mégis egyre több információ szivárog oda-vissza, és egy picit jobban betekintést nyerhetünk az egyik legdurvább, ma is létező kommunista diktatúra hétköznapjaiba.
Forrás: Wikipedia.org
Éhínség és kihívó pazarlás
Észak-Koreában immár a Kim dinasztia harmadik generációja uralkodik. Az alapító Kim Ir Szen után Kim Dzsongil vette át a hatalmat 1994-ben. Nem sokkal ezután pusztító éhínség tört ki az országban. Mivel korábban a Szovjetunió és Kína élelmiszer-szállítmányaiból etették a lakosságot, Észak-Korea rendkívül nehéz helyzetbe került, miután a Szovjetunió összeomlott, Kína pedig átállt a kapitalista gazdaságra. A koreaiak milliói ezekben az években úgy maradtak életben, hogy kiszedegették a kukoricaszemeket a tehénlepényből, vagy patkányokat ettek. Amikor az éhínség véget ért, Észak-Korea visszatért a mardosó éhség és az alultápláltság állapotába.
Mindeközben a Kim család megdöbbentően fényűző körülmények között élt. Kim Dzsongil kaviárt és homárt evett, és az éhínség tetőfokán két éven át ő vásárolta a legtöbbet a Hennessy Paradis konyakból az egész világon. Csaknem egymillió dollár értékben hozatott magának belőle évente. A gyerekei pedig az erődszerű, fényűző, gigaméretű luxuspaloták falai között nőttek fel. Hatalmas játszószobák álltak a rendelkezésükre, hegyekben állt a Lego és a Playmobil. A házakban nagy, hangszigetelt mozitermek voltak, a konyhákban torták és sütemények készültek, lazac, pástétom, trópusi gyümölcsök töltötték meg a hűtőket.
A “szocializmus napja”, a “testet öltött színtiszta szeretet” átveszi a hatalmat
Kim Dzsongil életének utolsó éveiben elkezdte kiépíteni fia, Kim Dzsongun hatalmát. Plakátok jelentek meg mindenütt, “népünk üdvének” kiáltva ki Kim Dzsongun elvtársat. A hivatalos médiumok “Briliáns Elvtársnak”, az “ifjú tábornoknak”, “az egész nemzetet beragyogó hajnalcsillagnak” nevezték az új vezért. Az óvodáktól az egyetemekig mindenhová eljuttatták a “Tisztelt Kim Dzsongun tábornok elvtárs nagyságára vonatkozó tananyag” című könyvecskét. A nagy tettek között szerepelt, hogy az új főnök már hároméves korában puskával célba lőtt, nyolcévesen teherautót vezetett, és mindent tudott, ami katonai téren tudható. A hatóságok elrendelték, hogy innentől kezdve egyetlen újszülöttet sem anyakönyvezhetnek Dzsongunnak, és akik már ezt a nevet viselték, azoknak meg kellett változtatniuk.
Amikor 2011. december 17-én Dzsongil szívrohamot kapott, már mindenki számára egyértelmű volt, hogy az alig 27 éves fia veszi át a hatalmat. Kim Dzsongun hatalmának megszilárdításával párhuzamosan az Oktatási Minisztérium elrendelte, hogy a középiskolákban egy új tantárgy foglalkozzon a Kimek történetével. 81 tanóra foglalkozott Kim Dzsongunnal, és továbbiak az apjával, nagyapjával.
Forrás: wikipedia.org
Szaporodó piacok
A fiatal diktátor nagyon tudatosan látott neki hatalma megszilárdításához. Hermetikusan lezárta az amúgy is szigorúan őrzött határokat, új adag terrort fecskendezett az évtizedek óta félelemben élő társadalomba. Megszabadult a lehetséges belső riválisoktól: kivégeztette a nagybátyját és a féltestvérét. És ami meglepő: több gazdasági szabadságot engedélyezett, hogy a lakosság életszínvonala egy kicsit javuljon.
Lazított az addigi szigorú, magántulajdont és kereskedelmet tiltó szabályokon, és egyszerűen hagyta, hogy a lakosság kisebb egyéni vállalkozásokba kezdjen. Az éhínség alatt a rezsim engedte, hogy az emberek élelmiszert áruljanak vagy vegyenek a megélhetésük érdekében. Most az akkor kialakuló piacozás megtűrtté vált: többé nem csaptak le azokra, akik rizslepényt árultak az utcán, hajat vágtak, vagy Kínából behozott DVD-lejátszókat árultak. Elharapódzott a korrupció, az emberek lefizették a határőröket és más hatósági személyeket, hogy hunyjanak szemet a csencselésük és csempészetük felett.
Az éhínség alatt szabadjára engedett korlátozott kapitalizmust Kim Dzsongun egyszerűen csak hagyta tovább működni, és ezzel lehetősége nyílt az egyszerű embereknek, hogy megtalálják a maguk útját a jobb élethez. Az államnak pedig mindez egy fillérjébe se került, a nép pedig úgy érezte, nagyobb szabadságban él, és növekszik az életszínvonala.
A hétköznapi életben ez úgy nézett ki, hogy minden településen piac nyílt, amit főként a nők működtettek (miután megházasodtak, ők már nem voltak kötelesek állami munkahelyen dolgozni). A határátlépési engedéllyel rendelkezők cipőket, ruhákat, mobiltelefonokat hoztak át Kínából. Ehhez persze a határőröket le kellett fizetni.
A dél-koreai hírszerzés úgy becsüli, hogy jelenleg a lakosság 40% efféle saját vállalkozásból szerez jövedelmet, a lakosság 85%-a pedig ezekről a piacokról szerzi be az élelmiszert.
A rosszul tápláltság ma is súlyos gond az országban. Az ENSZ a lakosság 40%-át alultápláltnak becsüli, de hála a piacoknak, az emberek többé nem halnak éhen.
Egyetlen nézőpont van: az állami
Kim Dzsongun azt is megtanulta a felmenőitől, hogy nem elég hagyni, hogy a nép jobban éljen, arról is gondoskodni kell, hogy féljenek tőle. Így aztán uralkodása első évében zár alá helyezte az országot, ami már így is a legelszigeteltebb volt a világon. Tovább szigorította a Kína felé eső határvédelmet, és még durvább intézkedésekkel igyekezett megakadályozni a szökési kísérleteket.
Tisztviselők figyelik árgus szemekkel, hogy mennyire mélyen hajolnak meg a polgárok a vezetők szobrai előtt, milyen buzgón figyelnek a kötelező ideológiai oktatáson. Az állam szinte mindenre kiterjedő információs zárlatot tart fenn.
Minden lakásban, minden iskolában, középületben, kórházban, metrókocsiban ott kell hogy legyen Kim Ir Szen és Kim Dzsongil bekeretezett fotója, amelyet naponta portalanítani kell egy külön dobozban tartott törlőkendővel. A mozik csak észak-koreai filmeket vetíthetnek. Minden háztartásban van egy falra szerelt rádió, amit nem lehet kikapcsolni, és nem lehet másik adóra állítani. Az újságok cikkei Briliáns Elvtárs nagyszerűségéről, zsenialitásáról és nagyszerűségéről szólnak.
Nincs más nézőpont, csak az állami. Internet-hozzáférése senkinek sincs, a mobiltelefonok pedig nincsenek kapcsolatban a külvilággal.
Kim Dzsongun 2013-ban átdolgozta Észak-Korea tízparancsolatát, a Tíz vezérelv a párt egységes ideológiai megalapozásáról címűt, amelyet még Kim Ir Szen alkotott. A lakosságon bármikor számonkérhető a vezérelvek elszavalása, ezért ezt mindenkinek be kell magolni. Ezeket a vezérelveket verik beléjük a kéthetente esedékes politikai oktatáson a munkahelyeken. Minden szombaton az állampolgároknak önbírálati üléseken is részt kell venniük, ahol elvárják tőlük, hogy beszámoljanak arról, miféle gyarlóságokat követtek el a héten. De ezek a fórumok arra is szolgálnak, hogy az ember bemárthassa a kellemetlen szomszédját vagy kollégáját.
Természetesen jó szocialista ország módjára a hajviseletet is szabályozzák. A nőknek tilos festeni a hajukat, bár a dauer megengedett. A borbélyüzletek falát az ajánlott frizurák rajza ékesíti, és erősen ajánlott az a vágási technika, ahogyan a bölcs vezér frizuráját is formázzák. Ez nem kötelező, de ha valaki előre akar jutni, akkor tudja, hogyan mutassa ki a rendszer iránti lojalitását.
Természetesen a rendszer nem képes hermetikusan zárni: a kínai határon bejönnek a hírek arról, hogy a szocialista álomország határain túl vannak olyan államok, ahol annyi élelmiszer van az asztalon, hogy mindet meg sem tudják enni…
A kereskedők pendrive-okat, mikro SD-kártyákat csempésznek be az országba, amelyeken dél-koreai szappanoperák, zenék vannak. Az észak-koreaiak a képernyőn csüngve bámulják a kinti csodálatos világot.
Megbízható, ingadozó, ellenséges
A társadalomban igazi kasztrendszer épült ki az évtizedek alatt. Három nagy osztály van: megbízható, ingadozó és ellenséges.
A lojálisok élveznek minden előnyt. Ők azok, akik politikailag a leginkább elkötelezettek, a lakosság 10-15%-a. Phenjanban élnek, iskolázottabbak, egyenes útjuk van a zsíros állásokba. Jobb lakásokban élnek, többet esznek, nagyobb eséllyel jutnak olyan orvosokhoz, akik rendelkeznek gyógyszerrel.
A társadalom alján vannak az ellenségesek: a “japánokkal kollaborálók”, a keresztények és a szkeptikusok. Ők alkotják a társadalom 40%-át, és többnyire a zord, északi hegyekbe száműzve élnek, ahol az élelem még észak-koreai mércével mérve is szűkös. Nekik semmi reményük arra, hogy ebből a helyzetből kikerüljenek. Az életük egy kolhoz vagy gyár körül forog.
A két réteg között vannak az ingadozók, a népesség kb fele. Nekik nincs esélyük egyetemre járni, szellemi munkát végezni, de ha szerencsések, akkor megcsíphetnek egy jobb állást, ami segíthet egy kicsivel jobb életszínvonalon élni.
A bűnözők számára kétféle tábort tartanak fenn: egyfélét a “normális” bűnöket elkövetőknek (testi sértés, lopás, gyilkosság), akik megszabott időre kerülnek ide, és remélhetik, hogy egy napon szabadulnak.
A másik fajta táborok azoknak vannak fenntartva, akik politikai, ideológiai bűnöket követtek el. Ezek elképzelhetetlenül brutális börtöntáborok, ahonnan nem igazán lehet élve kijutni. Négy ilyen tábor van, mindegyik több száz négyzetkilométeren terül el az ország kietlen, északi vidékein. A rabok éheznek, békára, patkányra vadásznak, ehető gyomok után kutatnak, hogy életben maradjanak. Rendkívül kemény, fizikai munkát kell végezniük: bányaaknákat ásnak csákánnyal, lapáttal, farönköket fűrészelnek kézi fűrésszel, fejszével. A verés, a kínzás, a nemi erőszak a mindennapok része.
Az ENSZ 2014-es jelentése szerint “ezeknek a jogsértéseknek a súlya, léptéke és természete olyan államról árulkodik, amelyre nincs példa napjaink világában”. Azt javasolják, hogy állítsák Kim Dzsongunt a Nemzetközi Büntetőtörvényszék elé emberiesség elleni bűnelkövetés vádjával.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért nem döntötték még meg az észak-koreaiak ezt a diktatúrát. A legfőbb ok a félelem. A büntetések annyira durvák, hogy akinek elege van a rendszerből, az inkább elmenekül valahogy, mintsem belülről küzdjön a változásért. De a szökéssel is csak a legelszántabbak próbálkoznak. Még ha sikerül is valahogy kijutniuk, tudják, hogy a családtagjaikat megbüntetik.
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE az EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!
Forrás: Anna Fifield: Kim Dzsongun, az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma