Mindenki hallott már a híres Aranyvonatról, amelyen a nyilasok próbálták nyugatra menekíteni a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykészletét és a zsidóktól összeharácsolt vagyont. Kevesebben tudnak azonban arról, hogy a zsidók műkincseinek egy másik fontos része, illetve a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb darabjai is útra keltek 1945 tavaszán nyugat felé.
Sztálinról ma már mindenki tudja, hogy kegyetlen tömeggyilkos volt, és ha lenne ilyen, méltán foglalhatna helyet a történelem legnagyobb gonosztevőinek panteonjában. A gonoszságának mértékére azonban néhány apró tény még jobban rávilágít. Nos, ezeket gondosan elhallgatták előlünk még a kádári "puha diktatúrában" is.
Rudolf trónörökös volt talán a legrenitensebb Habsburg. Titokban, álnéven udvarellenes újságcikkeket jelentetett meg, liberális, egyházellenes elveket vallott egy katolikus, konzervatív császári udvarban. A legnagyobb skandalum azonban, hogy megölte utolsó szeretőjét, majd magával is végzett. Az, hogy így alakult az élete, nem véletlen, hanem egyenes folytatása annak a rideg, elhanyagoló bánásmódnak, amelyben gyerekként és fiatal felnőttként része volt.
A trianoni béke fájdalma olyan legendákat szült már az 1920-as években, amelyek a mai napig velünk élnek. Talán könnyebb elviselni a békediktátum igazságtalanságát, ha azt gondoljuk, hogy szabadkőműves összeesküvés áldozata lett a magyarság, esetleg Celemceau akart kitolni velünk, mert haragudott a házasságtörő menyére. Könnyebb a cseheket okolni, mert állítólag hajózhatónak hazudtak kicsiny patakokat, csak hogy a tudatlan szakértők a békekonferencián nekik ítéljenek bizonyos területeket. Csakhogy ez az egész mind legenda, és lehet, hogy itt az ideje, hogy szembenézzünk a tényekkel.
Az uralkodókról általában csak a történelemkönyvekben olvasunk, rendszerint azért, mert épp háborút indítottak, békét kötöttek, területeket veszítettek. Abba azonban ritkán gondolunk bele, hogy ők is emberek voltak: felkeltek, borotválkoztak, reggeliztek, wc-re mentek, utaztak, szórakoztak. Épp úgy, mint mi kevésbé kékvérűek. Kukkantsunk most be Ferenc József híresen puritán életébe, és nézzük meg, hogyan teltek a császár hétköznapjai!
Jézus történetét jól ismerjük a Bibliából és az életét bemutató filmekből. De vajon a történettudomány igazolja az evangéliumok beszámolóit? Ki volt valójában Pilátus, és tényleg sötétségbe borult a világ Jézus halálának napján? Íme négy kevésbé ismert tény a húsvéti ünnepkörről.
Minden iskolás gyerek ismeri március 15.-e történetét. Kívülről tudjuk a Nemzeti dalt, a műveltebbek talán még a 12 pontból is fel tudnak mondani néhányat. A forradalom emberi arca azonban ismeretlen. Például az, hogy egy dadogós szónok miatt majdnem befuccsolt a forradalom, hogy Petőfi nem is szavalt a Nemzeti Múzeumnál, és hogy ez az egyetlen forradalom a történelemben, ahol a tömeget délben hazaküldték ebédelni.
Most egy kis időutazásra hívlak. Gyere, üljünk be mondjuk a New York kávéházba, közvetlenül Kosztolányi és Karinthy asztala mellé, és lapozzuk át azokat az újságokat, amelyeket az írók épp az imént tettek le! Pontosan 88 évet utazunk vissza az időben. 1930. február 1-je, szombat van.
Minden valamirevaló várban és kastélyban laknak kísértetek, szellemek. Állítólag a bécsi Hofburg és a schönbrunni kastély sem kivétel. És ha már a természetfeletti jelenségeknél tartunk, akadt néhány olyan Habsburg, akinek szintén része volt néhány paranormális jelenségben.
Ma már a világ legtermészetesebb dolga számunkra, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Ám a korai keresztény egyház az első néhány században egyáltalán nem tartotta számon ezt az ünnepet. Nekik Jézus feltámadása, a húsvét számított, Jézus születéséről semmit sem tudtak. De akkor vajon mi késztette a katolikus egyházat arra, hogy egy új, addig számon sem tartott dolgot ünnepeljenek?