Szépanyáink ifjú korukban épp úgy buliztak mint mi, csak ők máshogy hívták, és egészen másfajta tevékenységekkel ütötték agyon az időt nyaranta. A pestiek például kijártak a környékbeli zöldövezetbe, korzóztak a langyos nyári melegben, körhintáztak a pesti búcsúkban, iszogattak a kisvendéglőkben. De a szerelmek, flörtök épp úgy szövődtek mint ma, és szépanyáink is pontosan ugyanúgy elandalodtak egy-egy szép szempáron, ahogy azt mi tesszük.
A filmek, regények alapján azt gondolhatjuk, hogy udvarhölgynek lenni buli volt: az ember lánya szép ruhákban pompázott, elcsacsogott a királyi fenségekkel, és nagyokat mulatott az udvari bálokon. A valóság nem volt ennyire fényes.
A plázák világában nehéz elképzelni, hogy mekkora változást hozott az emberek életében, amikor a kisboltok és bazárok mellett megjelentek az első áruházak Pesten. A kortársak számára az áruház csillogó-villogó világa a mennyországnak számított, és még azt is feledtette a vásárlókkal, hogy itt nem lehetett többé alkudni, és a frissen vásárolt konfekcióruha a másnapi színházi előadáson visszaköszönhetett a szomszéd páholyból.
A szultáni háremek világa általában megmozgatja a fantáziánkat. Azt képzeljük, hogy itt gyönyörű nők éltek luxus körülmények között, a szultán ki-be járkált, és kedvére válogatott a csábos, átlátszó ruhájú hölgyek közül. A valóság azonban ezúttal is szürkébb mint a fantáziánk.
A 19. században fiatal lányok, de idősebb asszonyok is nagy izgatottsággal készültek az év legfontosabb időszakára: a báli szezonra. A hosszas készülődés után végre elérkezett a nagy nap: a hölgyek kicsinosítva, felékszerezve, kipirult arccal beszálltak a kocsikba, és elindultak a bálba.
Vízkereszt elmúltával lassan belépünk a báli időszakba. Az úri közönség számára az év legizgalmasabb időszaka volt ez a 19. század végén. Tisztes matrónák és tizenéves fruskák készültek lázasan az első bálra, ahol az eladósorba lépő hölgyet bemutatták. Terveztek, ruhát próbáltak, táncrenden gondolkodtak, tele voltak vágyakkal, tervekkel, mert egy-egy ilyen bálon dőlhetett el a lányok sorsa.
A francia forradalom nem csak a gondolkodásban hozott szabadságot, hanem a szexualitásban is. Napóleon hatalomra jutása után azonban fokozatosan visszaállt a régi erkölcs. Betiltották a pornográf kiadványokat, állami ellenőrzés alá vonták a nyilvánosházakat, és megpróbálták szabályozni, hogy mi történjen a hálószobákban.
A 80-as években minden valamirevaló gyerek eljutott életében legalább egy úttörőtáborba. Ekkor már nem volt olyan erős agymosás, mint a Rákosi-korszakban, és a nyári tábor egyet jelentett számunkra a kirándulással, strandolással, szalonnasütéssel, tábortűz melletti énekléssel.
Filmekből, regényekből jól ismerjük és gyakran csodáljuk is az úriemberek és úri hölgyek világát. Vizitek, bálok, villásreggelik, csodás ruhaköltemények, ezüst étkészlet, finomabbnál finomabb falatok, halkan suhanó cselédek. De vajon tényleg olyan gondtalan volt ez az élet?
Ha belegondolsz, elég agyament dolog ez a foci. Felnőtt férfiak kergetnek egy bőrlabdát, ami frenetikus őrületet vált ki nézők százezreiből. A szurkolók egyik fele odaszegeződik a képernyőhöz, a másik fele viszont mindent elkövet, hogy őrjöngve szétverje a másik tábor szurkolóit és az utcákat. Honnan ez az őrület? Ki találta fel a focit?