A papirusztekercses "könyvek" után a kódexek megjelenése kábé akkora újítás volt mint a digitális adatrögzítés megjelenése a 20. században. De vajon kik és hogyan készítették ezeket a gyönyörűen illusztrált, vaskos, nehéz és rettenetesen drága könyveket?
Ha te is nagy rajongója vagy a kerek, a hosszú, a szögletes, a gömbölyű és a lyukas csokoládénak, akkor vedd fel a bakancslistádra a Szamos Csokoládémúzeumát, ahol egy csokoládétúra keretében mindent megtudhatsz kedvenc édességed készítéséről és történetéről. Mert XIV. Lajos óta Európa apraja-nagyja Gombóc Artúr módjára rajong a forró csokiért, a táblás csokiért, a pralinéért és a bonbonért.
Amikor egy mai könyvtárban sétálunk, nem gondolunk bele, hogy ezt már az ókori rómaiak is megtehették. Csak ők tógában, szandálban sétálgattak a korabeli könyvszekrények között, és hosszú papirusztekercseket emeltek le a polcokról, amelyek néha a tíz méter hosszúságot is elérték. És már akkor is léteztek "könyvkiadók", amiket akkoriban másolóműhelynek hívtak.
Amikor történelmi témájú filmet nézünk, elámulunk a csodás ruhákon, a kastélyok fényűző luxusán, a hölgyek pompás hajkölteményein. Ám hálát adhatunk azért, hogy a filmek a korabeli szagokat nem közvetítik. Ugyanis az előttünk járó nemzedékek egészen másként értelmezték a tisztaság fogalmát mint mi. És ennek bizony igencsak szagos következményei voltak.
Magyarországon - úgy tűnik - évszázados hagyománya van a sanyarú gyerekkornak. Ma, amikor mindenki a gyerekek iskolai túlterheltségére panaszkodik, érdemes egy pillantást vetni a 20. század eleji gyereknevelési szokásokra. Sajnos a gyerekkor akkoriban sem tartott sokáig.
Ha te is nagy rajongója vagy a brit cselédek és főnemesek életét bemutató sorozatnak, és érdekel a magyar sorstársaik élete, akkor a gyulai Almásy-kastélyt máris vedd fel a bakancslistádra! A 18. században épült kastélyban két éve nyílt egy elképesztően szuper, interaktív kiállítás Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban címmel. A kiállítás anyagából most a kiszolgáló személyzet életét mutatom be.
Köztudott, hogy a dobos tortát Dobos C. Józsefről, a palacsintát pedig Gundel Károlyról nevezték el. De vajon hogyan kapta a nevét a csokis sütemény a botrányos hírű cigányprímásról, Rigó Jancsiról?
Most egy kis időutazásra hívlak. Gyere, üljünk be mondjuk a New York kávéházba, közvetlenül Kosztolányi és Karinthy asztala mellé, és lapozzuk át azokat az újságokat, amelyeket az írók épp az imént tettek le! Pontosan 88 évet utazunk vissza az időben. 1930. február 1-je, szombat van.
A zsidók világa mindig egy kicsit titokzatosnak tűnik. Pedig a két világháború közötti magyar zsidók keresztény honfitársaikhoz nagyon hasonló életet éltek: kávéházakba, klubokba jártak, társas köröket alakítottak, és rendkívül aktív szellemi életet éltek.
A zsidó családok összetartása és szolidaritása közismert. Számukra a család az a megtartó erő, ami évszázadok óta ellensúlyozza a társadalmi elfogadottság hiányát. A többségi társadalom számára azonban egy zsidó család élete mindig egy kicsit rejtélyes és titokzatos. Kukkantsuk hát be a két világháború közötti magyar zsidók családi életébe!