A 30-as, 40-es korosztály még bizonyára emlékszik az iskolaköpeny alá rejtett divatos denevérujjú pulóverekre, a bokáig feltűrt márványfarmerre, és az iskolatáska gyanánt cipelt diplomatatáskára. Megvan a tupíros haj, amihez nem volt szabad hozzányúlni, mert beleragadt a kezed? Hol vannak vajon a hatalmas, neon színű műanyag fülbevalóid, a menő együtteseket ábrázoló kitűzőid és posztereid?
Néha elgondolkodom azon, hogy vajon dédanyáink a 20. század elején vajon hogyan kezelték a nőgyógyászati problémáikat. Vajon hogyan enyhítették a havi görcsöket, egyáltalán mit használtak ezeken a napokon? Vagy például hogyan oldották meg a fogamzásgátlást? Már ha ez egyáltalán felmerült.
Gondoltad volna, hogy már az ókoriak is fagyival hűtötték le magukat a nagy melegekben? Eleinte persze csak a kiváltságosok, később már a nép egyszerű gyermeke is. El tudod képzelni ahogy Mátyás király, XIV. Lajos, Rousseau, Voltaire, Diderot, Deák Ferenc fagyit nyal? Pedig minden bizonnyal megtették.
A középkori főurak és főpapok nem minden aggodalom nélkül tekintettek egy-egy udvari esemény elé. Számtalanszor el kellett viselniük, hogy az udvari bolondnak nevezett paprikajancsi büntetlenül sértegeti őket, és így köznevetség tárgyává válnak. Ugyanakkor ez a törvényen kívül álló pojáca évszázadokig a biztonsági szelepet jelentette az uralkodói ostobasággal szemben is.