Mindenki hallott már a híres Aranyvonatról, amelyen a nyilasok próbálták nyugatra menekíteni a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykészletét és a zsidóktól összeharácsolt vagyont. Kevesebben tudnak azonban arról, hogy a zsidók műkincseinek egy másik fontos része, illetve a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb darabjai is útra keltek 1945 tavaszán nyugat felé.
Ha te is nagy rajongója vagy a kerek, a hosszú, a szögletes, a gömbölyű és a lyukas csokoládénak, akkor vedd fel a bakancslistádra a Szamos Csokoládémúzeumát, ahol egy csokoládétúra keretében mindent megtudhatsz kedvenc édességed készítéséről és történetéről. Mert XIV. Lajos óta Európa apraja-nagyja Gombóc Artúr módjára rajong a forró csokiért, a táblás csokiért, a pralinéért és a bonbonért.
Magyarországon - úgy tűnik - évszázados hagyománya van a sanyarú gyerekkornak. Ma, amikor mindenki a gyerekek iskolai túlterheltségére panaszkodik, érdemes egy pillantást vetni a 20. század eleji gyereknevelési szokásokra. Sajnos a gyerekkor akkoriban sem tartott sokáig.
Minden iskolás gyerek ismeri március 15.-e történetét. Kívülről tudjuk a Nemzeti dalt, a műveltebbek talán még a 12 pontból is fel tudnak mondani néhányat. A forradalom emberi arca azonban ismeretlen. Például az, hogy egy dadogós szónok miatt majdnem befuccsolt a forradalom, hogy Petőfi nem is szavalt a Nemzeti Múzeumnál, és hogy ez az egyetlen forradalom a történelemben, ahol a tömeget délben hazaküldték ebédelni.
Most egy kis időutazásra hívlak. Gyere, üljünk be mondjuk a New York kávéházba, közvetlenül Kosztolányi és Karinthy asztala mellé, és lapozzuk át azokat az újságokat, amelyeket az írók épp az imént tettek le! Pontosan 88 évet utazunk vissza az időben. 1930. február 1-je, szombat van.
A zsidók világa mindig egy kicsit titokzatosnak tűnik. Pedig a két világháború közötti magyar zsidók keresztény honfitársaikhoz nagyon hasonló életet éltek: kávéházakba, klubokba jártak, társas köröket alakítottak, és rendkívül aktív szellemi életet éltek.
A zsidó családok összetartása és szolidaritása közismert. Számukra a család az a megtartó erő, ami évszázadok óta ellensúlyozza a társadalmi elfogadottság hiányát. A többségi társadalom számára azonban egy zsidó család élete mindig egy kicsit rejtélyes és titokzatos. Kukkantsuk hát be a két világháború közötti magyar zsidók családi életébe!
A kiegyezéstől az 1940-es évekig nyüzsgő élet folyt Pest zsidók által lakott negyedeiben. Adtak-vettek, piacoztak, bankokat, gyárakat alapítottak, kis szatócsboltot vezettek, műhelyekben dolgoztak. Jártak zsinagógába, mikvébe, kóser ételeket készítettek, de a többségük mindent elkövettek azért, hogy asszimilálódjon, és úgy éljen mint a hazai középosztály.
Amikor az 56-os forradalomról pergő filmkockákat nézzük, látunk mosolygó, lelkesen skandáló lányokat a 23-i tüntetésen, és a harcosokról, pesti srácokról szóló filmekben is feltűnnek fegyvert szorongató nők. Ezek alapján úgy tűnik, mintha a forradalomban a nők is aktívan részt vettek volna. Pedig a látszat csalóka. A nők többsége azokban az októberi napokban otthon ült, szorongva várta a férjét, gyerekét, sebesülteket ápolt, vagy éppen sorban állt kenyérért. A forradalomban aktív szerepet vállaló nők száma meglehetősen alacsony.
Egy tisztességes úrinőnek millió öltözködési és viselkedési szabályt kellett észben tartania. Ezek megszegése ugyan semmiféle törvényben rögzített fenyítéssel nem járt, viszont annál súlyosabb büntetést jelentett, hogy a szabályszegőt az úri társaság megszólta, rosszabb esetben kiközösítette. Nézzük meg most az 1870-1880-as évek öltözködési szabályait!