Beatrix és Ulászló különös házassága
Aragóniai Beatrixet Mátyás király feleségeként ismerjük, és kevesen tudják, hogy az uralkodó halála után az özvegy feleségül ment II. Ulászlóhoz. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy ez a házasság nagyon furcsára sikerült, és Beatrix számára rengeteg megaláztatást tartogatott.
Mátyás halála
Mátyás – törvényes fiúutóda nem lévén – 1480-as évek vége felé elkezdte előkészíteni törvénytelen fia, Corvin János trónutódlását. Hatalmas birtokokat, címeket adományozott neki, és megeskette híveit, hogy elfogadják, sőt támogatják fia örökösödési jogát. Beatrix, akinek nem sikerült gyermeket szülnie, mindeközben azon dolgozott, hogyan tarthatja meg a királynéi hatalmát.
Amikor 1490 januárjában váratlanul meghalt Mátyás, a rossz nyelvek arról kezdtek beszélni, hogy bizonyára Beatrix mérgezte meg őt arzénnal dúsított fügével. Még ki sem hűlt a király teste, már megindult a trónutódlásért való versengés, amelyben a királynén és Corvin Jánoson kívül különböző főúri csoportok és külföldi követek is részt vettek. A magyar urak egyet tudtak: nem akarnak még egyszer olyan királyt, aki ilyen szilárd kézzel kormányoz. Inkább ők szeretnék a kezükben tartani a “király üstökét”. Így a magyar urak többsége Ulászló cseh királyt támogatta, aki Albert magyar király unokája volt, és megfelelően hajlíthatónak tűnt a főurak számára. Beatrix hajlandó volt elismerni Ulászló királyságát, ha az feleségül veszi őt. A magyar belpolitikában egyelőre megkerülhetetlen volt a királyné, és a főurak elkezdték rábeszélni Ulászlót, hogy vegye feleségül az özvegy királynét. És már ekkor hozzátették, hogy a házasságot soha nem fogják elismerni, és a királynétól, amint veszélytelenné válik, meg fognak szabadulni.
Mindeközben Corvin János seregeit szétverték, már csak Beatrix állt Ulászló útjában. Végül Ulászló – hosszas rábeszélésre – beleegyezett a Beatrixszel való házasságkötésbe. A fenntartásai igen komolyak voltak: Beatrix meddő nőnek számított, híres volt a tékozlásáról, intrikáiról, ráadásul Ulászló ekkor már formailag házas volt. Pár évvel korábban képviselő útján házasságot kötött Brandenburgi Borbálával, bár ezt a házasságot még nem hálták el, tehát könnyen felbonthatónak számított. Továbbá Ulászlónak egészen másfajta házassági tervei voltak: követei bizalmas, titkos tárgyalásba kezdek a milánói Sforza családdal arról, hogy a magyar király feleségül venné Sforza Biancát.
A házasságkötés
Ulászló tehát a magyar főurak hosszas rábeszélésére hajlandó volt házasságot kötni Beatrixszel, de kikötötte, hogy ennek titokban kell megtörténnie – hiszen nem zavarhatta a tárgyalásait a Sforzákkal. Beatrix – a király hátsó szándékáról mit sem sejtve – beleegyezett a titkos házasságba, amit az ő lakásán kötöttek meg néhány bizalmas ember jelenlétében. Beatrix erre az alkalomra a házaséletük megkezdéseként gondolt, és különös gonddal készülődött: arcát kifestette, fejdíszt tett föl, és lakását a házasok igényei szerint rendezte be. Ulászló azonban a gyors házasságkötés után ismét titoktartást kért a jelenlévőktől, és mint egy idegentől – se csók, se nyájaskodás – úgy köszönt el csalódott feleségétől.
Bármennyire is sebtében történt az esküvő, az egyházjogi felfogás szerint ez érvényes házasság volt, amelyet csak pápai engedéllyel lehetett felbontani. Ugyanakkor érvénytelenítésére jó okként szolgált, hogy Ulászló ekkor már házas volt, képviselő útján kötött házassága Brandenburgi Borbálával érvényes volt. Ahhoz, hogy Ulászló elérje a célját, és feleségül vehesse Sforza Biancát, három házasságot kellett érvényteleníteni: Ulászló két házasságát, és Sforza Bianca és Corvin János képviselők útján között házasságát. Elég csavaros helyzet.
Beatrix jól tudta, hogy új házasságának fölbontását csak úgy tudja megakadályozni, hogy ráveszi Ulászlót a házasság elhálására. Ulászló azonban folyamatosan hitegette feleségét, és egyre átlátszóbb kifogásokat hozott fel arra, hogy miért kell titokban maradnia a házasságuknak, és hogy miért nem szabad személyesen találkozniuk. Valójában Ulászlónak szüksége volt Beatrix pénzére, a királyné hadseregére, hogy megszilárdítsa uralmát, ezért még húzta az időt.
Beatrix harca a házassága fenntartásáért
Beatrix egyre sürgetőbben lépett fel Ulászlóval szemben, végül Beatrix apja, a nápolyi király kétségbeesett lépésre szánta el magát: hivatalosan is hírül adta a római kúriának lánya titkos házasságát, sőt azt is elhíresztelte, hogy a házasságot el is hálták. Kitört a botrány, mert a házasság elhálását Ulászló tagadta, Európa udvaraiban Beatrix házas élete közbeszéd tárgya lett. Ugyanakkor Ulászló érezte, hogy ha nem válik el nagyon gyorsan Beatrixtől, a házassága a milánói lánnyal füstbe megy, és örökre hozzá kötnek egy meddő nőt, aki nem szül majd neki gyerekeket. Ennek a veszélyét a magyar urak is látták, ugyanis Ulászló ígéretet tett János Albertnek (egy másik trónkövetelőnek), hogy magtalan halála esetén a Habsburgok öröklik a magyar trónt. Nos, a magyar urak pontosan tudták, hogy Beatrix nem fog fiút szülni, és ezzel az ország függetlensége kerül ismét veszélybe. Tehát a magyar főurak is motiváltak voltak a válás előkészítésében. Felvetették Beatrixnek a válás gondolatát, mire az végkielégítésként egy megfizethetetlen összeget kért.
Arra a kérésére, hogy a hozományán kívül térítsék meg azokat a kiadásait is, amelyeket az utóbbi időben Ulászlót támogatva az ország védelmére költött, a magyarok azt válaszolták, hogy rendben, de akkor ő is térítse vissza mindazt, amit a magyarországi egyházi jövedelmek bevételéből élvezett, és ami pénzt, értéket hazájába küldött. Ha ezek után még marad követelnivalója, akkor azt kifizetik neki. Beatrix ezek után belátta, hogy nincs mit követelnie… A királyné a következő években legalább diplomáciai síkon megpróbált mindent elkövetni, hogy a pápánál elérje, hogy ne bontsák fel a házasságát.
A házasság felbontása
Ulászló pedig szintén minden követ megmozgatott, hogy a pápát a házassága felbontására bírja. Apológia címmel egy hosszú iratban foglalták össze Beatrix “bűnlajstromát”, élén a meddőségével és tékozló, költekező életmódjával.
Mindeközben Beatrix szinte folyamatosan az esztergomi érsek palotájában lakott, aki történetesen az unokaöccse, az ekkor már tizenéves Estei Hippolyt volt. A királyné kormányzati hatásköre már csak a bányavárosokra szorítkozott, és nagyon rá volt szorulva a selmecbányaiak hiteleire, akiknek csúnyán eladósodott. A királyné és a nápolyi rokonság annyit azért elért a pápánál, hogy 1494-ben a szentatya azzal az utasítással küldött követet Magyarországra, hogy rávegye Ulászlót házassági kötelességei teljesítésére. A következő évben már levél útján szintén erre szólítja fel a királyt, azzal a kikötéssel, hogy ha ez két hónapon belül nem történik meg, akkor kiközösíti.
Ulászló ennek ellenére sem volt hajlandó teljesíteni a házasság elhálására vonatkozó parancsokat, és még évekig folytatódott a megalázó hercehurca. Közben Beatrix végképp elszegényedett, megszokott életformájáról le kellett mondania, de azért kitartott.
A diplomáciában közben változások történtek, és 1500 február elején – tíz évnyi felemás házasság után – Ulászló nagyon határozottan lépett fel a pápával szemben, és kijelentette, hogy ha ötven napon belül nem oldják fel ezt a házasságot, békét köt a törökkel. Nos, ez hatott, és a pápa semmisnek nyilvánította Ulászló és Beatrix házasságát. Ugyanakkor Ulászló Sforza Biancával kötött házasságából semmi sem lett, a lányt ugyanis a sokkal jobb partinak ígérkező I. Miksához adták, aki német-római császár lett. Azért Ulászlónak is jutott feleség: XII. Lajos lányát, Annát vette nőül.
Mindez Beatrix számára azt jelentette, hogy megérett az idő az országból való távozásra, és visszaköltözött Nápolyba. Itt is halt meg 1508-ban.
Forrás: Sumonyi Zoltán: Mátyás fényében, árnyékában
Készülj velem ONLINE az emelt töri érettségire!
Készülj a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!