Az elhurcolt magyar műkincsek nyomában
Mindenki hallott már a híres Aranyvonatról, amelyen a nyilasok próbálták nyugatra menekíteni a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykészletét és a zsidóktól összeharácsolt vagyont. Kevesebben tudnak azonban arról, hogy a zsidók műkincseinek egy másik fontos része, illetve a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb darabjai is útra keltek 1945 tavaszán nyugat felé.
A zsidó műkincsek lefoglalása
Magyarország 1944-es német megszállása után beindult a náci gépezet, és megkezdték a zsidók összegyűjtését és vagyonuk eltulajdonítását. Az értékes bútorgarnitúrákat, kárpitokat, könyvgyűjteményeket, nemesfémet, porcelánt, ezüst étkészleteket német raktárakba vitték, majd ládákban Németországba szállították. Az így elhurcolt értékek nagyságát felbecsülni sem lehet. Amit a németek meghagytak, azt a magyar nyilasok és a szomszédok lopták el. A leggazdagabb zsidók villáiba német vezetők költöztek be, és vitték el mindazt, amit ott találtak.
Persze alakult egy ún. Műkincs-kormánybizottság, amely elkezdte begyűjteni a nagy mennyiségű zsidó műtárgyat. Ennek a bizottságnak volt a vezetője Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum igazgatója. Sokszor előfordult, hogy mire a bizottság emberei kiértek egy zsidó lakásba, már csak az üres falakat találták, mert a betörők, katonák kifosztották a házat. Persze azért így is hatalmas mennyiségű műkincs került a múzeum kezelésébe. Ezeker a tárgyakat lajstromba vették, de a tulajdonosok nevét “elfelejtették” a listára írni. A múzeumba kerültek a a zsidó antikváriusoktól elvett könyvek és a bankokban letétbe helyezett műtárgyak is. A front közeledtével a németek nekiláttak az ország módszeres kifosztásának. Vonatra pakolták a nagy gyárak felszereléseit. Magyar nyilasok közreműködésével 55 ezer vagonnyi gépet, járművet, nyersanyagot, készárut szállítottak Németországba. A kiürítés a műtárgyak elhurcolásával is együtt járt. Egyes becslések szerint az ekkor elvitt műtárgyak értéke kétmilliárd birodalmi márka volt. A zsidó villákból összeszedett műtárgyakat teherautókra pakolták, és észak felé indították őket. Nem tudni, hogy ezek az autók eljutottak-e Németországba vagy a szovjetek foglalták-e le őket. Ezek a műtárgyak soha nem kerültek elő. A német vezetők többsége sem ment el innen üres kézzel, saját használatra is begyűjtöttek néhány értékes holnit…
1944 végén Szálasi utasítására pakolták fel és indították útjára a két ún. Aranyvonatot a Nemzeti Bank aranykészletével és az állami és közgyűjteményi javak nagy részével, és természetesen nyugatra menekítették a koronázási jelvényeket is. A háború után külföldre vitt és soha vissza nem kapott vagyon értéke 1947-es árfolyamon számolva több milliárd dollárt tett ki, ezen belül pedig a zsidóktól elkobzott műtárgyak értékét 43 milliárd forintra becsülték.
A Szépművészeti Múzeumban tárolt műkincsek útra kelnek
A Szépművészeti Múzeumot még 1944 telén kiürítették. Mivel a műkincsbizottság itt tárolta a zsidóktól elkobzott műkincsek egy részét, ezeket is evakuálták. Például a a bútorok tetemes részét Csánky Dénes kormánybiztos Felsőbalogra szállíttatta, és a családi nyaralóját rendeztette be velük… A menekítést a teljes káosz, kapkodás és szakszerűtlenség jellemezte, mert 1944. november 8-án légiriadó közben, havas esőben éjjel történt. A műtárgyakat ládákba csomagolva indították útnak Pannonhalma felé. Csánky 1944 karácsonyán öt teherautóval és nyilas katonákkal megjelent Pannonhalmán, és az ott lévő anyagot autókra rakatta. Az út során a konvoj egyik kocsija felborult, a ládák szanaszét szóródtak. Amit lehetett, a katonák földobáltak a többi autóra. A műkincsek végül Szentgotthárdon az apátság egyik nedves pincéjében kötöttek ki, piszkosak, penészesek lettek. A kincsek 1945 márciusában folytatták útjukat nyugat felé: 80 ládát helyeztek el vasúti vagonokban, a szentgotthárdi apátságban 45 láda maradt, amiket az udvaron hagytak, mialatt az orosz tüzérség támadta a várost. A ládákat persze megdézsmálták, az ostrom után pedig a kommunista párt kezébe kerültek. A többi ládát tartalmazó vonat viszont München felé indult, de a szerelvény végül Grassau állomás egyik mellékvágányán kötött ki, ahol Csánky és társai majd három héten át őrizték a rakományt. Végül a kincsek az amerikai hadsereg kezébe kerültek, és ők szállították el a müncheni Collecting Pointba, ahol a nácik által összetarhált műkincseket összegyűjtötték, listázták.
A Collecting Pointban
A júniusban beérkező magyar ládákat a központban a műtárgyak dömpingje miatt csak decemberben csomagolták ki, és megkezdték a listába vételüket, szükség esetén pedig a megrongálódott képek restaurálását. A magyar kormány küldöttei 1946 októberében érkeztek meg Münchenbe, hogy a műkincsek hazahozataláról tárgyaljanak. Az amerikaiak nem látták akadályát annak, hogy a múzeum tulajdonát visszaszolgáltassák, így 1946. december 23-án a Műkincsvonat begördült a Keleti pályaudvarra. Ekkor 75 láda érkezett haza. A Collecting Pointban visszatartott műtárgyak következő csoportja az ún. Ezüstvonattal érkezett haza 1947 áprilisában. Ezekben a ládákban volt a múzeum teljes grafikai gyűjteménye. A műkincsek utaztatása közben sajnos jó néhány értékes festmény kézen-közön eltűnt…
Az amerikaiak nem minden esetben voltak ilyen engedékenyek. A Szent Korona például csak 1978 januárjában térhetett haza, és az Aranyvonat által szállított műkincseket illetően az Egyesült Államok még attól is elzárkózott, hogy magyar szakértők megvizsgálhassák őket. Az Aranyvonat műkincseit az amerikaiak végül 1948 júniusában egy New York-i galériában elárverezték.
Forrás: Kovács Ágnes: A hajlított kalap – Elhurcolt magyar műkincsek