Az elbűvölő Andrássy-lányok
Kalandos élet jutott azoknak, akik a 20. század eleji Magyarországon arisztokratának születtek. Az első magyar miniszterelnök, Andrássy Gyula unokái, Ilona, Borbála, Katinka és Klára a kor legszebb lányai voltak a dualizmus végnapjaiban. Életüket alaposan átrajzolta a 20. század.
Tiszadobi Andrássy-kastély Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
A nő, aki két Andrássynak is a felesége volt
Gróf Zichy Eleonóra 17 éves volt, amikor összeházasodott gróf Andrássy Tivadarral (Andrássy Gyula elsőszülött fiával). Eleonóra híresen szép és kemény asszony volt. Lányait úgy nevelte, hogy azok szervezete ellenállóvá váljon: télen is vékony ruhában, kesztyű és harisnya nélkül kellett járniuk, hideg vagy langyos vízben fürödniük, hogy hozzáedződjenek a hideghez. Gyermekei számára percre pontosan kiszámolt napirendet állított össze. Amikor Zichy Eleonóra külföldön volt, a lányainak táviratban kellett engedélyt kérniük tőle, ha el akarták hagyni a pesti Andrássy-palotát…
Amikor Andrássy Tivadar fiatalon meghalt, testvére, Gyula kérte meg az özvegy kezét – az úri társaság nagy megdöbbenésére. Az Andrássy-lányok imádták Duci bácsit, aki gyakran kimentette őket anyjuk büntetései alól.
A vörös grófnő, Katinka
A lányok közül a leghíresebbé Katinka vált. Ő volt a legrenitensebb négyük közül, már kislányként is. Az erősen kritikus gondolkodású fiatal lány gyakran találta magát szobafogságban, és a család egy szigorú zárdától remélte, hogy az önfejű, engedetlen grófkisasszonyt engedelmességre szoktatják. Katinka számára is meglepő volt, hogy a zárt intézményben pompásan érezte magát, és valósággal rajongott az apácafőnöknő iránt. A heves természetére jó példa, hogy egyszer megszerezte az anyja pisztolyát, és mellbe lőtte magát. Szerencsére komoly baja nem esett.
A rebellis lány a nála 17 évvel idősebb gróf Károlyi Mihály személyében találta meg a szerelmet. Persze a lánykérés sem a megszokott rendben zajlott. Az történt ugyanis, hogy az egyik bálon az úri társaság rajtakapta a párt, hogy egy félreeső zugban egymást ölelgetik. Megtörtént a legnagyobb baj, ami egy úri lánnyal megeshetett: kompromittálódott.
Amikor a szülei hazafelé menet megkérdezték tőle, hogy “de legalább megkérte a kezedet?”, és Katinka nemmel válaszolt, nevelőapja csak ennyit mondott: “Egyetlen mentséged van, hogy nem vagy normális.”
Persze Károlyi gróf feleségül vette a lányt, és Katinka hű társa volt férjének a politikai harcokban is. Nem véletlenül aggatták rá a “vörös grófnő” kifejezést. Katinka küzdött a nők jogaiért, vonzódott a demokratikus szocializmus eszmevilágához. Amikor második gyermeke megszületett, azzal szórakoztatta a látogatóit, hogy Lenin tanait magyarázta nekik. (Később, amikor emigrációba vonultak, a Szovjetunióban találkoztak Lenin özvegyével is.) Az egyenjogúság, egyenlőség iránti lelkesedésében új házirendet vezetett be otthon, ami azt is jelentette, hogy a fürdőszobát saját kezűleg takarította. (A személyzet nem értette a helyzetet, és gyanakodva fogadta a kezdeményezést…)
Amikor Károlyi Mihály 1919 után emigrációba kényszerült, az Andrássy család megszakította a kapcsolatot a Károlyi-házaspárral, és csak hosszú évek múlva vették fel a kapcsolatot velük ismét. Katinkának különösen fájt, hogy az édesanyja és a nevelőapja is megszakított velük minden érintkezést. Az emigrációban mindenféle vállalkozással próbálkoztak, de nem volt szerencséjük, csak a tőkéjüket vesztegették el.
A 30-as években Katinka Németországban is megfordult, és kalandos körülmények között sikerült kicsempésznie azokat az iratokat, amelyek az SA rémtetteit leleplezték, és a híres Barna könyv anyagát adták. 1946-ban férjével együtt hazatértek Magyarországra, és Katinka gyerekotthonok szervezésébe kezdett. Az ő segítségével alakították át a fóti Károlyi-kastélyt is gyerekotthonná. Károlyi Mihályt kinevezték párizsi követnek, de szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy igazi politikai szerepet a kommunista rezsim nem szán az egykori arisztokratának. Végül ismét az emigrációt választották.
Katinka – akár csak édesanyja és a testvérei – szinte egész életében naplót vezetett. Életét a Vörös grófnő című film is megörökítette.
Ilona, az elsőszülött
Ilona az első világháború kitörésekor az ország egyik legszebb, legirigyeltebb hölgye volt. Első férje gróf Esterházy Pál lett, és a házasságkötés után a férj pápai-teszéri kastélyába költöztek. Ilona boldog éveket töltött itt: gazdálkodott, sertést tenyésztett, gondozta a majorságot.
Amikor kitört a háború, Esterházy gróf katonai szolgálatra jelentkezett, és a frontvonalba kérte magát. Ilona pedig követte férjét ápolónőként megjelent a harcoló alakulatoknál, segédkezett a szanitéceknek. Borzalmas sérüléseket kötözött, nem egyszer került életveszélybe, amikor ő ment ki a sebesültekért a tűzvonalba. Méltó párja akart lenni Pál hercegnek, aki katonáit maga vezette a golyózáporban, mert ezzel akarta megszolgálni azt, hogy Esterházy grófnak született. Esterházy Pál végül a galíciai fronton halt meg, amikor fedezék nélkül tört előre az ellenséges golyózáporban. Ilona világa összeomlott imádott férje elvesztésekor.
A háború után gróf Cziráky József kérte feleségül, és a pár a dénesfai Cziráky-kastélyba költözött. Három fiuk született. Épp Béla fiuk keresztelője zajlott, amikor IV. Károly 1921 októberében váratlanul a kastélyhoz közeli mezőn landolt a repülőgépével, és a Cziráky-kastélyba vitték, ahol ekkor népes arisztokrata társaság ünnepelt. A királypuccsban való részvétele miatt Cziráky József karrierje kettétört, ő ennek ellenére, ahogy tudta, segítette a trónjától megfosztott királyi párt.
Ilona – családja más tagjaihoz hasonlóan – tehetségesen írt, festett. Kiállítást is rendeztek a képeiből, írásai megjelentek a korabeli folyóiratokban. 1945 után elvették tőlük a dénesfai kastélyt, a pár mindkét tagját perbe fogták, Ilona egy hónapot töltött börtönben. Fiaik külföldre menekültek, apjuk azonban nem volt hajlandó elhagyni az országot, hiába kérték a gyerekek. Ilona csak a férje halála után, fiai unszolására költözött Kanadába, és itt is halt meg 1967-ben.
Borbála
Andrássy Borbála másodikként látta meg a napvilágot az Andrássy-lányok közül. Ő is egész életében naplót vezetett, festegetett, akárcsak a testvérei. Férje, őrgróf Pallavicini György lett, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal parlamenti képviselő volt.
Andrássy Borbála 1931-ben név nélkül kiállítást szervezett egy vendéglőben a képeiből, és csak azután fedte fel magát, hogy a festmények nagy részét megvásárolták. Később is szerepelt a műveivel több tárlaton. A házaspárnak négy gyermeke született, köztük az a Pallavicini (Pálinkás) Antal, akit 1956 után Mindszenty bíboros kiszabadításával vádoltak meg és ítéltek halálra. Antal a második világháború után lelkes kommunista lett, magyarosította a nevét, és az ötvenes évek elején a családjával is megszakította a kapcsolatot. 1956-ban azonban aktívan részt vett a forradalomban, tényleg ő volt az, aki segített Mindszentyt átszállítani a rétsági laktanyába. A kiszabadítás persze hazugság volt – az ÁVÓ-s őrség ekkorra már rég elmenekült. Ennek ellenére a forradalom utáni rendszer bűnbakot csinált belőle.
Pallavicini György 1946-ban meghalt, Borbálát pedig a kommunista hatalom kitelepítette. Az özvegy grófnő hihetetlenül jól alkalmazkodott a viszontagságokhoz, és az egész környéken legendaként emlegették. Aktívan tevékenykedett, kertet művelt, látogatta kitelepített társait, és írta a naplóját, amelyet az utódok később kiadattak. Amikor véget ért a kitelepítés, Borbála előbb Dénesfára költözött Ilona nővéréhez, majd ő is kivándorolt Kanadába, itt halt meg 1968-ban.
Forrás:
Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban
Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban
Pallavicini-Andrássy Borbála: Kitelepítési és 1956-os naplója
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!