Emelt Töri Érettségi

Az egyházat évszázadokig nem érdekelte Jézus születése

Ma már a világ legtermészetesebb dolga számunkra, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Ám a korai keresztény egyház az első néhány században egyáltalán nem tartotta számon ezt az ünnepet. Nekik Jézus feltámadása, a húsvét számított, Jézus születéséről semmit sem tudtak. De akkor vajon mi késztette a katolikus egyházat arra, hogy egy új, addig számon sem tartott dolgot ünnepeljenek?

Az evangéliumok beszámolói

A korai keresztény közösséget a jelek szerint nem érdekelte Jézus életének egyetlen mozzanata sem a nyilvános fellépés előtti időkből. A születésével és gyerekkorával kapcsolatos történeteket gyanúsan mellőzik a legkorábbi írott feljegyzések. A legrégebbi evangélium, a Márk szerinti említést sem tesz Jézus születéséről vagy gyermekkoráról, és a legkésőbbi, János evangéliuma szintén közömbös ez ügyben. Lukács és Máté viszont közöl néhány történetet, amelyekről nyilvánvaló, hogy különböző hagyományokból merítenek, és az is szembeszökő, hogy be akarják bizonyítani, hogy Jézusra vonatkoznak a Messiásról szóló ószövetségi próféciák (pl. Dávid házából származik). Nyilvánvaló, hogy az evangélium szerzőit nem a történeti tények pontos rögzítése vezeti, hanem az a szándék, hogy a születéstörténetekkel is igazolják, hogy Jézus az annyira várt Messiás.

Jézus születését máskor ünnepelték

A korai keresztény egyházat azért nem érdekelte Jézus születése, mert volt már egy születés-ünnepük. Ők úgy értelmezték, hogy amikor Jézus feltámadt, akkor a mennyei életre támadt fel, és a feltámadására úgy tekintettek mint születésre. Erről pedig minden vasárnap és minden húsvétkor megemlékeztek. Ezt az elgondolást támasztja alá az is, hogy a mártírok halála napját is dies natalisként, vagyis születésnapként ünnepelték. Jézus születésnapját az első századokban március 25-én, a tavaszi napfordulón ünnepelték, így aztán nem érdekelte őket a gyerek Jézus megszületése. A helyzet a 4. század folyamán kezdett változni, amikor Alexandriában és Rómában is külön hagyomány alakult ki a csecsemő Jézus születése körül.

Megszületik a karácsony

Egy 4. század második feléből származó mártírjegyzék említi először december 25-t Jézus születésnapjaként. Egyes magyarázatok szerint ha március 25-e volt Jézus feltámadásának a napja, és egyúttal a tavasz kezdete, akkor ez az a nap, amikor Isten elkezdte a teremtő munkáját, tehát ez egyben Jézus fogantatásának a napja is. Ebből pedig nem nehéz kiszámolni, hogy akkor a születésnapja kilenc hónappal később pontosan december 25-ére esik.

Egy másik elmélet szerint a karácsony nem más, mint a téli napfordulóhoz kötődő pogány szokások keresztény változata, és azzal a jelenséggel hozható összefüggésbe, hogy az évnek ebben az időszakában a Nap visszatér, és a nappalok hosszabbodni kezdenek. Ehhez a naphoz kapcsolható a Mithrasz-kultuszban hívők gondolata, mely szerint Mithrasz ezen a napon született. Aurelianus, római császár is igényt formált erre a napra, és kihirdette a birodalomban, hogy ez a nap az ő tiszteletére a “Legyőzhetetlen Nap”, a Sol Invictus ünnepe. Vagyis a keresztény egyház a pogány ünnepeket egy keresztény ünneppel akarta kicserélni.

Született, nem teremtetett

De vajon mi indította az egyházat arra, hogy karácsonyt ünnepeljen?A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Egyrészt megnőtt az érdeklődés a Jézus életével kapcsolatos történelmi tények iránt, másrészt az ünnep egyértelművé tette, hogy a legfőbb tisztelet többé már nem a császárt, hanem egyedül Krisztust illeti. A legnyomósabb oka azonban teológiai ok volt.

A kereszténység első századaiban kíméletlen vita folyt arról, hogy kicsoda Jézus: Isten, aki úgy jelent meg mint ember, vagy ember, aki olyan méltóságban részesült, hogy szinte Istenné lett? Ötletekben nem volt hiány. Az uralkodó irányzat elutasította azt a nézetet, hogy Jézus csak Isten volt, és csak látszólag öltötte magára a földi ember képét. De elutasították azt is, hogy Jézus csak teremtmény, ember, aki Isten akaratát olyan tökéletesen betöltötte, hogy ezért Isten a fiává fogadta. A korai egyház nagyon határozottan küzdött a népszerű arianizmus gondolata ellen is, mely szerint Jézus nem Isten, hanem Isten teremtményei közé tartozik, ő az első, és legtökéletesebb teremtmény. A harc az ariánusok ellen igen hevessé vált, és a Konstantin császár által összehívott niceai zsinat (325) által megfogalmazott hitvallásban lefektették az egyház véleményét ezzel kapcsolatban: “Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, aki az Atyától született, és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden.” Krisztus tehát nem teremtmény, ő a Fiú, aki egyenesen Istentől származott, és mindig is együtt volt vele. Vagyis valóságos Isten, és valóságos ember.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a niceai zsinat után elkezdték ünnepelni Jézus születését, jelezve, hogy született, és nem teremtetett.

Nem a jászolban fekvő gyermeket ünnepelték

A karácsony az első időkben nem a jászolban fekvő gyermek ünnepe volt. Azt a Krisztust ünnepelték, aki minden idő előtt Istentől született, és aki a mennyből alászállt, hogy emberré legyen. A lényeges mozzanat tehát az isteni személy alászállása (epifánia), a világba való ünnepélyes bevonulása volt.

Készülj velem az emelt szintű érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen új bejegyzésről sem!