A történelem rettegett asszonyai
Bár a történelem során általában férfiak jutottak hatalomhoz, akadt néhány nő, aki szintén erős befolyással rendelkezett, és ügyesen vissza is élt vele – emberek százait pusztítva el.
Véres Mária
VIII. Henrik angol király közismert arról, hogy azért vett feleségül hat nőt, hogy biztosítsa a vágyott trónörököst. Pedig már az Aragóniai Katalinnal kötött első házasságából született egy lánygyermek: Mária. Csakhogy a királynak fiú kellett….
Mária abban a tudatban nőtt fel, hogy ő Európa legfontosabb hercegnője, akit az apja rajongásig szeretett. Eleinte. Mivel Katalin nem tudott fiút szülni Henriknek, a király elvált tőle, és ezzel együtt a kis Mária is kegyvesztett lett. Nem sokkal később pedig megszületett a Boleyn Annával kötött házasságból Erzsébet, aki a király új kedvencévé vált. Henrik megfosztotta Máriát hercegnői címétől, mert az addig szeretett és engedelmes lánya kitartott katolikus hite mellett, és nem volt hajlandó elfogadni apját az anglikán egyház fejének. A király erre kitiltotta Máriát az anyjával együtt a királyi udvarból, ráadásul elsőszülött gyermekét törvénytelennek nyilváníttatta a parlamenttel, és ki is zárta a trónörökösök közül.
Az egykor elkényeztetett hercegnő hosszú időszakokra fogságra ítéltetett, kevés étel és még kevesebb társaság mellett. Boleyn Anna utasítására a fogvatartói arról meséltek neki, milyen szörnyű módon fogják kivégezni… Mikor épp nem volt fogságban, féltestvére, Erzsébet udvarhölgyeként kellett szolgálatot teljesítenie. Nem csoda hát, ha az egészsége megroppant, és szorongások kínozták.
Erzsébet tündöklése sem tartott sokáig: Henrik kivégeztette Boleyn Annát, Erzsébetet is törvénytelen gyerekké nyilváníttatta. Közben Mária anyja, Aragóniai Katalin is meghalt, és a magányos Mária végül aláírta azt a dokumentumot, amelyben elismerte az apját az anglikán egyház fejének. Ennek eredményeként Henrik ismét a kegyeibe fogadta a lányát. Mária azonban képtelen volt megbocsátani magának, hogy aláírta a dokumentumot, amely az ő szemében egyet jelentett az anyja és a vallása elárulásával. A bigott vallásosságán esett csorba később arra ösztönözte, hogy tűzzel-vassal kiálljon katolikus hite mellett.
Amikor Henrik meghalt, a 3. házasságából származó egyetlen fiúgyermeke, Edward örökölte a trónt. Amikor pedig néhány év uralkodás után a fiatal király is meghalt, a trón Máriáé lett – annak ellenére, hogy katolikus volt egy egyre inkább anglikánná váló országban. A királynő elhatározta, hogy visszaállítja a katolikus vallást az országban, sőt bejelentette, hogy feleségül megy a legkatolikusabb királyhoz, a spanyol Fülöp herceghez. Mária bejelentését követően véres összecsapások kezdődtek: a protestánsok fegyvert ragadtak a katolikusok ellen, és az anglikán lázadók Erzsébetet akarták hatalomra juttatni.
Mária – Isten akaratát teljesítve – bevezette az eretnektörvényeket, melynek értelmében, aki megtagadta a katolikus vallást, máglyán végezte. Ezzel kezdetét vette Véres Mária rémuralma. A következő négy évben több mint 300 ember küldött a halálba, többnyire egyszerű, templomba járó embereket.
Sajnos a királynő magánélete sem alakult jól. Ő ugyan szerelmes volt a fiatal, csinos férjébe, Fülöpbe, a herceg azonban egy idősödő asszonyt látott a feleségében, és ideje nagy részét Spanyolországban töltötte. Mária átesett egy álterhességen, ami végtelenül kínos lehetett, mivel a várt időpontban nem született meg a gyermeke. Fél évvel később szegény Mária ismét bejelentette, hogy gyermeket vár, de megint csak a teste űzött vele kegyetlen tréfát: ekkor már valószínűleg petefészek- vagy méhnyakrákban szenvedett, ezért kezdett el növekedni a hasa. 1558 novemberében meg is halt, és a gyűlölt királynő halálának napját még évszázadokkal később is megünnepelték.
Tífuszos Mary – az egyszemélyes járvány
Nem csak uralkodók juthattak akkora hatalomhoz, hogy emberek százait küldték a halálba. Volt olyan szerencsétlen közember is, mint Mary Mallon, aki tudtán kívül több embernek okozta a halálát.
Mary Írországból származott, és a végtelen nyomor elől 15 évesen Amerikába menekült, ahol a nagynénje halála után magának kellett gondoskodnia az önfenntartásáról. A fiatal lány nagy keservesen kitanulta a szakácsmesterséget, aminek olyan ügyes mesterévé vált, hogy gazdag amerikai családok kapkodtak érte. Így került Mary a Warrens családhoz, ahol egy ünnepségre friss barackdarabokkal megszórt fagylaltot szolgált fel. Nem sokkal később az egyik Warren lányt tífuszos láz kezdte gyötörni, majd a háztartás 11 tagja is megfertőződött.
A tífuszt általában szennyezett ivóvíz vagy piszkos körülmények okozták, érthetetlen volt a hatóságok számára, hogyan üthette fel a fejét a betegség a város egyik leggazdagabb környékén. Minden kutatás eredménytelen maradt, Mary pedig segített kikúrálni az ágynak esett betegeket, majd továbbállt.
A kutatásokba bekapcsolódott Soper doktor is, aki a tífuszjárvány szakértője volt. A doktor végignézte, kik dolgoztak Warrenéknél az adott időpontban, és így fordult a figyelme Mary felé. Kiderült, hogy a szakácsnő az előző 10 évben nyolc családnál dolgozott, ebből hatban tífuszos megbetegedés ütötte fel a fejét röviddel Mary érkezése után. Sopernek az volt gyanúja, hogy Mary korábban enyhe, észrevétlen megbetegedésen esett át, a szervezete nem pusztította el a teljes mértékben a baktériumot, így a nő tünetmentes hordozóvá vált.
Amikor a doktor megkereste a szakácsnőt, és elmondta neki a feltételezéseit, Mary dühkitöréssel válaszolt. Nem értette, hogy miért tör rá ez az idegen orvos, és követel tőle mintákat a véréből, vizeletéből, székletéből, mikor ő megmondta, hogy teljesen egészséges.
Mivel a nő nem működött vele együtt, a doktor a városi Közegészségügyi Hivatalhoz fordult, akik végül rendőrökkel vitették be Maryt a kórházba, ahol csakugyan kiderült, hogy a nő tífuszhordozó. Nyilvánvaló volt, hogy Mary nem mehet vissza dolgozni szakácsnőként, így minden jogi képviselet nélkül megfosztották szabadságától a még mindig hevesen ellenkező asszonyt, és New York legnagyobb karanténja területén álló kunyhóba vitték, ami egy szigeten volt. Mary nap nap után a kunyhóban üldögélt, és kénytelen volt eltűrni, hogy orvosok, medikusok kedvükre vizsgálgassák.
Az asszony minden idejét levélírással töltötte: az őt ért szörnyű igazságtalanságokat írta meg az újságoknak. A nő nehéz helyzete közfelháborodást keltett. A szabadság hazájában élénken reagáltak arra a tényre, hogy elzártak valakit, mint egy közönséges bűnözőt, aki nem követett el szándékosan bűnt, és akinek nem adták meg a bírósági tárgyalás lehetőségét. Az “elrabolt nő” ügye egyre nagyobb figyelmet kapott, a közvélemény mellette állt, és végül akadt egy fiatal ír ügyvéd, aki vállalta az asszony védelmét. A bíró végül nem mentette fel Maryt a fogság alól, de elrendelte, hogy javítsanak az életkörülményein.
Az asszony életében a fordulatot az hozta, hogy új közegészségügyi biztos került a hivatal élérre, aki úgy vélte, hogy az eset rossz fényt vet a hivatalára. 1910-ben végül az új biztos bejelentette, hogy Mary, bár továbbra is tífuszhordozó, megfelelő higiénés oktatásban részesült, és már nem jelent fenyegetést a társadalom számára. Így szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy nem dolgozhat többé szakácsnőként.
Mary eleinte mosogatóként dolgozott, és visszakerült a társadalom legaljára, ahonnan korábban annyi munkával és elszántsággal küzdötte fel magát. Ráadásul nem minden tesztjének eredménye lett pozitív, így Mary nevet változtatott, és csendben visszatért szeretett hivatásához.
Csakhogy 1915-ben tífuszjárvány tört ki a manhattani szülőotthonban: 25 ember megfertőződött, és ketten meghaltak. A hatóságok hamarosan felfigyeltek egy ír származású titokzatos konyhai kisegítőre, aki egy ideje nem jelent meg a munkahelyén. Hamarosan kiderült, a titokzatos Mrs Brown nem más, mint Mary Mallon. Tífuszos Mary ezúttal már nem számíthatott a közvélemény támogatására. Azzal, hogy anyák és újszülöttek életét veszélyeztette, megpecsételődött a sorsa. Visszaszállították a szigeten lévő kunyhóba, ahol egyedül kellett leélnie az életét. A kórházi személyzet kedves volt vele, néhány év múlva még azt is megengedték neki, hogy hetente egyszer belátogasson a városba. Végül 26 évet töltött a szigeten. Az általa megfertőzött személyek számát ötven körülire teszik, ebből hárman haltak meg. A közvélemény számára örökre Tífuszos Mary maradt, akit “egyszemélyes járványként” emlegettek.
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE az EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!
Forrás: Jan Stradling: A történelem rettegett asszonyai