A divat magyar királynője: Rotschild Klára
A 30-as években a magyar arisztokrácia az ő szalonjából öltözködött. A háború után pedig szinte a csodával határos módon sikeresen továbbvitte a szalonját, és ő öltöztette a pártállam elitjét. De vajon mi volt a titka a hat elemit végzett divatkirálynőnek?
Forrás: MTI Fotó: Szlukovényi Tamás www.index.hu
A kislány, aki a szabászasztalon született
Szállóigévé lett az a mondás, hogy a kis Klára 1903-ban egy szabászasztalon született. Bár a későbbi nagyasszony imádta maga kreálni a saját legendáját, ez éppenséggel igaz is lehetett. A kislány szüleinek jó nevű divatszabósága volt, és a szabók ott laktak, ahol dolgoztak, tehát akár születhetett a szabóasztalon is. Mindenesetre a szakma fortélyait Klára a szülei szalonjában sajátította el, majd egy 1930-33 között nagy port kavaró persorozat után saját szabóságot nyitott.
Azt történt, hogy Klára megjelent Somogyi Pál Károly “közveszélyes milliomos” lakásán, és követelte, hogy egyenlítse ki az apja szalonjából származó számlákat. Somogyi erre nem volt hajlandó, majd egy szóváltás során megverte a fiatal nőt. Klárát annyira megviselte az eset, hogy utána öngyilkosságot akart elkövetni, és a rossz idegállapotban lévő lányt hónapokig szanatóriumban kezelték. Viszont könnyen lehet, hogy a persorozat végén kiszabott kártérítés összegéből indította útjára a saját szalonját, aminek indulását segítette, hogy a korabeli lapok hosszasan foglalkoztak a perrel, így Klára neve már bekerült a köztudatba.
A Rotschild szalon
Klára neve és szalonja nagyon gyorsan ismertté vált. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy olcsóságra törekedett a minőség fenntartása mellett. A vetélytársakhoz képest nyomottabb áron dolgozott, ami a világválság idején extra vonzerőt jelentett még a legelőkelőbb vendégeknek is. Újdonságnak számított az is, hogy a leértékelésre kerülő modellekből tartott divatbemutatókat.
Klára elképesztően értett ahhoz is, hogyan nyerje meg a sajtót, a közvéleményt és a társasági élet meghatározó alakjait (ahogy ma mondanánk: influenszereit). Kiváló érzéke volt a márka- és kapcsolatépítéshez: rendszeresen öltöztetett előkelő asszonyokat színházi premierekre, főúri estélyekre – nemegyszer olyan kreációkba, amelyeket hivatalosan itthon még senki nem mutatott be. Hercegnők, grófnők, iparfejedelmek, pénzarisztokraták nejei, színésznők, diplomatafeleségek tolongtak a divatbemutatóin, amelyekről szuperlatívuszokban írta a korabeli divatsajtó.
A háború előtti legnagyobb sikere mégis két esküvő volt. Klára sikersztorijának része az a városi legenda, hogy ő készítette Faruk egyiptomi király feleségének menyasszonyi ruháját. Ez azonban nem igaz, bár Rotchild Klára valóban kapcsolatban volt a királyi családdal, és az egyiptomi királyi hölgyek valóban rendeltek a szalonjából, és könnyen meglehet, hogy az örömanya és lányai valóban Klárától rendeltek ruhákat arra a bizonyos esküvőre.
Klára pályájának csúcsa azonban kétségtelenül Edelsheim Gyulai Ilona és Horthy István esküvője volt, ugyanis ekkor valóban ő készítette a menyasszonyi ruhát.
Klára a két háború között néhány munkatársával rendszeresen kiutazott a párizsi divatbemutatókra, ahol a leginkább eladhatónak vélt néhány ruhának a szabásmintáját megvásárolták, és az eredeti anyagot is beszerezték hozzá. A többi modellt pedig Klára fejben hozta haza, vagy egy dolgozója a bemutató után lerajzolta. Az is gyakran előfordult, hogy az itthoni szalonok cserélgették egymás között a Párizsban megvásárolt modelleket.
Túlélni a háborút
Mivel Klára mindkét szülője izraelita vallású volt, a zsidótörvények az egész családot érintették. A menekülést Raoul Wallenberg jelentette számukra. Klára magának, a családjának, dolgozóinak, kollégáinak is szerzett menlevelet. A Rotschild családból a legtöbben túlélték a vészkorszakot, egyedül Klára férje halt meg 1944 december 24-én az otthonában tüdőgyulladás miatt.
Klára szalonja egészen Budapest ostromáig működött a háború alatt, és a háború után is nagyon gyorsan munkába állította a dolgozóit. 1945-ben két bemutatót is tartott a bombázások után újjáépített szalonban. Zseniális érzékkel a hazai közönségen kívül meghívta a Budapesten élő külföldi újságírókat, nagykövetségi dolgozókat is.
A szalon azonban nem sokáig működhetett zavartalanul. Az államosítások őt is elérték, ráadásul a kommunista diktatúra puritanizmust hirdető esztétikáját erősen zavarta a luxusiparba sorolható haute couture szalon. Végül 1949-ben a Roschild szalont is államosították.
Forrás: Fortepan / Gábor Viktor
A divat vörös királynője
Klára új üzletét, a Különlegességi Női Divatszalont 1956-ban említették először az Ez a Divatban. Vagyis Klára képes volt visszaszerezni a divat világában korábban élvezett privilegizált helyzetet a kommunista uralmi rendszerben is. A Különlegességi Női Divatszalon, ahogy a neve is jelzi, az új hatalmi elitnek készített minőségi ruhákat. Hogyan miért engedték ezt neki?
Először is azért, mert ő volt az egyik legjobb, másrészt az új hatalmi elit asszonyainak is kellett a szép ruha. Nekik is meg kellett jelenniük fogadásokon, gyűléseken, hivatalos találkozókon, diplomáciai megbeszéléseken, protokollrendezvényeken. Mégsem mehettek a kor silány minőségű konfekcióruháiban. Ezen kívül Klára asszony kiválóan értett a kapcsolatteremtéshez, tudta, hogy az új elit tagjai közül kiket kell megnyernie magának. Tevékenysége során a magyar divat visszakerült a nemzetközi divat térképére, ő lett a budapesti Coco Chanel.
A luxusszalon a szocialista divatipar versenyképességét is bizonyította a világ felé. Klára új szalonjának híre (ami persze állami tulajdonban volt) ugyanolyan jó volt, mint bármelyik nagy párizsi szaloné. Számtalan külföldi kliense volt, akik gyakran a reptérről egyenesen a szalonba mentek. Kádáréknak pedig jól jött ez a fajta hírnév, erősítette a “szerethető, élhető Magyarország” képet. 1969-ben még azt is megengedték Klárának, hogy Clara feliratot tegyen az üzlete elé.
Klára pedig kiváló kapcsolatteremtő képességének köszönhetően egy kis Párizst, egy kis nagypolgári életet csempészett a szocialista Budapestre. Lakásának hatalmas, Dunára néző tetőtéri teraszán fényes partikat rendezett külföld vendégeinek, ahol a legkülönlegesebb márkás szeszesitalok és pazar ételek sorakoztak. A Gundelből, a Mátyás Pincéből és a Gerbeaud-ból érkeztek a pazar hidegtálak, sütemények. Az italok a diplomataboltból kerültek ide. Klára partijain whisky-ből, konyakból, pezsgőből akkoriban elképzelhetetlen választék állt rendelkezésre.
Rotschild Klára alkut kötött az elvtársakkal. Az állam biztosította a pénzt az utazásokra, az anyagokra, a kellékekre, ő pedig idevarázsolta nekik Párizst, töredék áron. Ugyanazt a módszert folytatta, mint a két világháború között: kiutazott a párizsi divatbemutatókra, csak most már az állam pénzén, és megvett néhány szabásmintát, a látottak jelentős részét pedig “fejben” hazahozta, vagy a vele utazó tanulójával lerajzoltatta. Az olcsó haute ccouture ruhák pedig vonzották a környező országok divatszerető asszonyait, hiszen egész Európában elterjedt, hogy Budapesten, a Váci utcában az eredeti ár harmadáért, negyedéért lehet Dior, Givnchy, Chanel modelleket vásárolni.
Klára divatbemutatóin megjelentek a pártállami, a gazdasági, a kulturális elit tagjai, diplomaták, bécsi előkelőségek, fotósok, újságírók. Nála varratták ruháikat a külföldi diplomaták feleségei, hazai színésznők. A szalon törzsvendégei voltak például: Kádár Jánosné, Tito felesége, Münnich Ferencné, Honthy Hanna, Psota Irén, Váradi Hédi, Domján Edit, Törőcsik Mari, Tolnay Klári. Még Gábor Zsazsa is varratott nála.
De a leghíresebb és leghűségesebb vendég, kétségtelenül Tito felesége, Jovánka volt. Hogy ne kelljen folyton Budapestre utaznia ruhapróbákra, készítettek egy állítható próbababát, ami az ő alakját utánozta. Mivel Jovánka egyfolytában terebélyesedett, egy idő után a próbababát mindig utána állították, később pedig a megfelelő helyeken vatelinnel terebélyesítették. A végleges ruhák pedig magánrepülővel érkeztek Jugoszláviába, vagy maga Klára asszony vitte őket Titóékhoz.
Klára asszony, mint magánember
Klára asszony roppant hiú, külsejére mindig odafigyelő nő volt. Saját tervezésű ruháit viselte, naponta járt fodrászhoz. Gyönyörű ékszerei, cipői voltak, ő maga volt az elegancia megtestesítője. Mivel saját gyerekei nem születtek, nagyrészt a munkatársai alkották a családját. Mindenkivel foglalkozott, érdeklődött a családjuk iránt, ha egy dolgozója férjhez ment, gondoskodott a menyasszonyi ruháról.
Bár Klára nem volt különösképpen iskolázott, nyelveket sem beszélt. Külföldi útjain, külföldiekkel folytatott beszélgetések során mindig tolmács fordított neki. Mégis képes volt elbűvölni a párizsi szalonosokat, különösen jó kapcsolatot ápolt Givnchy-val.
Mindenkit meglepett, amikor 1976 novemberében öngyilkos lett: kiugrott a hetedik emeleti lakás konyhájának ablakából. Öngyilkossága elsődleges okának a fogait tartják. 1974-ben fogimplantációs műtétsorozatot hajtottak végre nála. A fogimplantáció akkoriban még gyerekcipőben járt, a műtét kockázatosnak számított, a sikere pedig kétségesnek a kilökődés veszélye miatt. Klára az implantáció után gyulladástól, fájdalmaktól szenvedett, az implantátum kilökődött. Ennek ellenére nem engedte eltávolítani, pedig más megoldás nem létezett a fájdalmai orvoslására, de ő erről hallani sem akart.
Halála után még egy darabig működtették a szalont, utódai igyekeztek fenntartani az ő szellemiségét. Végül a rendszerváltozás idején privatizálták az üzletet.
Forrás: Simonovics Ildikó: Rotschild Klára
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE az EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!