Emelt Töri Érettségi

A diktatúra 8 legbiztosabb jele

Néha nem árt átismételni, melyek a diktatúra legfontosabb jellemzői, ugyanis a XX. században több diktátor is bebizonyította, demokratikus eszközökkel is vígan hatalomra lehet jutni, majd lebontani a demokrácia legalapvetőbb intézményeit. És mint tudjuk, a diktátorok egymástól tanulnak…

1. A hatalom egy ember/párt kezében összpontosul

Egy szegényebb, demokráciában kevésbé jártas országban leginkább puccsal lehet hatalomra kerülni. Egy olyan országban viszont, ahol a politikai befolyás több ember, intézmény között oszlik el, rafináltabbnak kell lenni. Ahogy Hitler esetében is láttuk, demokratikus választások útján is hatalomra lehet kerülni, és később az emberből még válhat diktátor. Ebben az esetben viszont a legtöbb diktátor figyel arra, hogy legalább a látszat kedvéért fenntartson bizonyos demokratikus kereteket: például működni hagy néhány ellenzéki pártot, újságot. Ennek megvan az az előnye, hogy így könnyebben át lehet látni, mivel foglalkoznak a diktatúra ellenfelei, ráadásul a demokratikus országok számára be lehet bizonyítani, hogy “itt kérem demokrácia van”. Persze még jobb, ha a diktátor a saját híveit bejuttatja az ellenzék közé, akik aztán belülről bomlasztják szét az ellenzéket.

A diktátorok hatalomra jutásuk után általában lebontják a demokrácia legfontosabb elemeit: a szabad sajtót, a független bíróságokat, befolyásuk alá vonják az önkormányzatokat, betiltják az ellenzéki pártokat, civil szervezeteket. Ennek a “legdemokratikusabb” módja, ha átírják az alkotmányt, és olyan választási rendszert hoznak létre, amely garantálja, hogy hatalom még hosszú évtizedekig a diktátor kezében maradjon.

2. Sajtó feletti teljes kontroll

A média ellenőrzése a diktátor egyik leghatásosabb eszköze. Fontos, hogy a diktátor teljes ellenőrzést gyakoroljon az újságok, tévé- és rádiócsatornák felett. Ha ez sikerül, a következő választási kampányokat már simán a diktatúrát pártoló médiára lehet hagyni, mert tudni fogja, hogy mi a dolga: az ellenzék besározása, a rendszer ajnározása. Az állami média kizárólag egyetlen okból létezik: hogy hírt adjon a világnak a diktátor és a diktatúra sikereiről.

3. Leszámolás az ellenzékkel, ellenfelekkel

Amikor egy diktátor hatalomra jut, az első és legfontosabb feladata az ellenzékkel való leszámolás. Ez jelentheti az ellenzéki politikusok megvádolását, nevetségessé tételét, az ellenzéki pártok szétzilálását, de egy igazi diktátor nem riad vissza a bebörtönzésüktől, sőt kivégzésüktől sem. Ezután pedig következhet a társadalom ellenzékinek tartott tagjainak megfigyelése, megfélemlítése, ellehetetlenítése, később pedig a letartóztatása. Az vérbeli diktatúrákban egy idő után már elég lesz a gyanú is, hogy valakit elhurcoljanak és bírói ítélet nélkül kivégezzenek. Ez azon túl, hogy felszámolja a diktatúra ellenfeleit, abban is segítséget nyújt, hogy példát statuáljon a társadalom számára: te is így járhatsz, ha nem állsz be a sorba. Egy igazi diktatúrában pillanatokon belül kiépül a titkosrendőrség, a besúgóhálózat, amely állandó megfigyelés alatt tarthatja a lakosságot.

Nagyon fontos, hogy az erőszak nyilvános legyen, mert csak így éri el az egész társadalmat az üzenet: ebben az országban nem lehet más véleményed mint a pártnak/vezérnek.

4. Kell egy ellenség, akitől a diktátor megvéd

A diktátor hatalmon maradásának kihagyhatatlan lépése, hogy kell egy ellenség, akitől csakis és kizárólag a diktátor tud megvédeni. A nacionalista és rasszista ösztönökre hatva pillanatokon belül remek ellenséget lehet kreálni: zsidók, muzulmánok, kommunisták, burzsoák. A diktátor így a nemzet megmentőjének szerepében tetszeleghet, ráadásul remekül el lehet terelni az emberek figyelmét az önkényuralom számos problémájáról. A képzelt ellenség fenyegetése egységbe forrasztja a népet, és ha még nem is ért mindenben egyet az uralmon lévő párttal, vezérrel, érezni fogja, hogy az ellenségtől csak egy erős ember/párt tudja őt megvédeni.

5.  Az erős vezető mítosza

A jó diktátor egyedülálló képességekkel rendelkezik: hősiesebbnek, bátrabbnak tűnik az átlagembernél, akinek különleges szerepet szánt az ég: ő a népe megmentője. Ha ügyes, remek mítoszokat épít maga köré, ha még ügyesebb, elhiteti az emberekkel, hogy a nép jólétének, boldogulásának elengedhetetlen feltétele, hogy ő legyen hatalmon.

A diktátorok nem a móka kedvéért építenek ki személyi kultuszt, vagy azért, mert a hatalom a fejükbe szállt (persze Istent játszani biztos nagyon szórakoztató lehet). A személyi kultusznak praktikus oldala is van: egyrészt félelmet kel, másrészt a legyőzhetetlenség érzését sugallja, harmadszor korlátlan jogot biztosít a kormányzáshoz.

A személyi kultusz első szabálya: légy látható! A diktátorokról képek, szobrok készülnek, intézményeket, utcákat, tereket neveznek el róluk – még életükben. A lényeg, hogy a lakosok lépten-nyomon szeretett vezérükkel találkozzanak. A diktátorok általában saját államfilozófiát alkotnak: marxizmus, nácizmus, fasizmus vagy éppen a demokrácia egy sajátos változata. A grafomán diktátorok pedig remek könyveket írnak, amelyet aztán tananyaggá lehet majd tenni.

6. A vezér és családja meggazdagodik

Semmi értelme nincs diktátornak lenni, ha ez a vezér számára nem biztosít luxus körülményeket. Egy vérbeli diktátor összeharácsol magának egy vagyont, majd gondoskodik róla, hogy az olyan helyre kerüljön, ahol senki nem bukkan rá. Általában külföldi bankszámlákon, esetleg strómanok számláin, cégeiben tárolják a vagyonukat. És lássuk be, szükségük is van erre, hiszen a diktátorok gyakran kényszerülnek menekülni az országukból, így jó, ha van mit a tejbe aprítani öreg napjaikban. Diktátorként nem csak a vezér, de a családja és a közvetlen barátai is gyorsan megtollasodnak.

7. Irányított elit

A diktatúrában fontos, hogy a vezér mellett legyen egy jól irányított elit, aki mindenben hűségesen támogatja a vezért. A hűséget virgáccsal és mézesmadzaggal lehet elérni, de a legjobb a kettőt váltogatni. A hűtlenség gondolatát is azonnal meg kell torolni, ugyanakkor pedig érdemes közpénzből teletömni a zsebeiket. Egy diktátor a természeti erőforrásokat, az ország javait és a közpénzeket személyes vagyonként kezeli, és abból bőségesen juttat a hozzá hűséges vezérkarnak. Alig van olyan diktatúra, ahol ne fejlesztették volna tökélyre a korrupció intézményét. Az emberek mohók, és amíg megkapják a saját szeletüket a tortából, addig hűségesek maradnak. Ráadásul ha részt vesznek a korrupcióban, a diktátor bűntársaivá is válnak, ami még hatékonyabban megakadályozza, hogy a diktatúra ellen forduljanak.

8. Irányított oktatás

A legtöbb diktátor a hatalomra jutásának első percétől gondol arra, hogy hűséges ifjúságot neveljen. Ennek a legjobb eszköze a központilag kiadott tanterv, amely lehetőség szerint alaposan át van itatva az uralkodó ideológiával. Fontos lépés az iskolák államosítása, a tanárok megfélemlítése/megnyerése. Lényeges lépés az óvodától a felnőttkorig különféle ifjúsági szervezetek létrehozása, ahol a gyerekeket hűséges pártkatonákká lehet nevelni. Egy diktatúra számára nem elhanyagolható szempont az sem, hogy csökkentsék az oktatás színvonalát. Mert minél butább és alig gondolkodó fiatalok kerülnek ki az iskolapadokból, annál kisebb az esélye annak, hogy átlátják a diktatúra működését.

Arra várni, hogy egy diktátor lemondjon a hatalmáról, teljesen fölösleges. Miért is tenné? Szemérmetlenül gazdaggá vált, élvezi a luxust, istenként imádják. Ha magától mondana le a hatalmáról, nagy eséllyel bíróság elé állítanák, és hosszú évekre börtönbe csuknák vagy kivégeznék. Így aztán a diktátorok jóval hosszabb ideig maradnak hatalmon mint demokratikusan kormányzó kollégáik. Persze azzal mindig számolniuk kell, hogy népük egyszer mégis azt mondja: elég volt!

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!

Forrás: Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve