A cselédlányok nyári vasárnapjai Pesten
Szépanyáink ifjú korukban épp úgy buliztak mint mi, csak ők máshogy hívták, és egészen másfajta tevékenységekkel ütötték agyon az időt nyaranta. A pestiek például kijártak a környékbeli zöldövezetbe, korzóztak a langyos nyári melegben, körhintáztak a pesti búcsúkban, iszogattak a kisvendéglőkben. De a szerelmek, flörtök épp úgy szövődtek mint ma, és szépanyáink is pontosan ugyanúgy elandalodtak egy-egy szép szempáron, ahogy azt mi tesszük.
Forrás: http://www.mafab.hu
Gyerünk ki a rétre!
Azt már tudjuk, hogy a módosabb rétegek nyaranta leléptek vidékre hűsölni, kezdték felfedezni, hogy a Balatonon nem csak hajókázni lehet, hanem csobbanni is érdemes benne. De vajon mivel szórakoztak a kevésbé módosabbak, akiknek nem jutott pénzük nyaralásra?
Hosszú ideig semmivel, ugyanis a vasárnapi munkaszüneti nap csak 1891. július 19-én lépett életbe. Ettől kezdve viszont a pesti munkások, cselédlányok tömegestül özönlöttek ki a városból a környékbeli zöldövezetbe. A zöldövezet akkoriban még valóban zöld volt, ugyanis nyoma sem volt a jelenlegi városnak Zugligetben vagy a Svábhegyen. Az 1860-70-es évekre már széles körben divatossá vált a Svábhegy. Ekkoriban még csak néhány művésznek (például Jókainak) , magas rangú tisztviselőnek, bankárnak volt itt tornyos, lovagvárszerű nyári lakja. A hely még érintetlen “vadon”, és nyaranta csapatostul tódultak ide az emberek. De épp ilyen népszerű pikninkhely volt a Városmajor is: tavasztól őszig tarkállott a rét a munkásoktól, cselédlányoktól, akik karon fogva sétálgattak, körtáncoltak, néha pedig beültek egy frissítőre egy-egy kerthelyiségbe.
Irány a pesti búcsú!
Zajosabb, izgalmasabb szórakozást ígértek a nyaranta tartott pesti búcsúk. A búcsúkat egy-egy védőszent nevenapján rendezték körmenettel, templomi szertartással. Utána azonban jöhetett a móka és a vásár! A terézvárosi, ferencvárosi, józsefvárosi utcákat ellepték a a vászonponyvás sátrak, amelyekben mézeskalács-szíveket, marcipán-huszárokat, fügekoszorúkat, medvecukrot, törökmézet, bugylibicskát, trombitát, csákót, paprikajancsit, szagos szappant, kendőt árusítottak késő estig. A sátrak között lármázva, visongva hullámzott, tolongott a nép, a sikító lányok fenekén nagyokat csattant a legények fakanala (akkoriban ez volt a flört). A vásárosok egymást túlharsogva, túllicitálva vevőcsalogató rigmusokat rikoltoztak. Íme egy gyöngyszem:
“Erre, erre ifiasszony!
Más boltosra ne hallgasson!
Az én nevem Olcsó János,
Kinek híre általános.
Van itt minden, ami kék,
Babos kendő, hupikék!
Jaj, de olcsó, hallja csak:
Csak egy froncsi, csak-csak-csak!”
Ebben az időben a pesti búcsúk elmaradhatatlan szereplője volt a gyorsfényképész. Irdatlan sátra bejáratában állva ő is árgus szemekkel fürkészte a tömeget, és csalhatatlan ösztönnel szólította meg azokat az ifjú párokat, akik hajlamosnak tűntek arra, hogy hatalmas masinája elé álljanak.
Nagyon népszerűek voltak a Városligetből a búcsú idejére beköltöző plánétás nénik és bácsik, akik két krajcárért egy papagájjal kihúzatták a rekeszes ládikájukból azokat a kék, zöld, veres és sárga cédulákat, amelyen bárki elolvashatta a sorsát, jövőjét. Talán mondanom sem kell, de mindenkinek vagyont, egészséget és boldog szerelmet jósoltak. Íme egy korabeli jóslat:
“A csillagzat, amely alatt született, veszedelmeket is rejtett, de Ön kikerülte és ezután sem ütközik sziklába élete hajója. A gazdagság kétszer fog integetni Ön felé. Jól vigyázzon, nyitva legyen a szeme. A szerelmet ne keresse, mert önmagától rátalál s igazi boldogságot hoz. A hosszú élet kincsét mint az Ég kegyes adományát fogja élvezni. A 13-as szám Önre szerencsét jelent, de azért minden lépésében a 9-es szám fog jó fordulatokat hozni. Ezt jól jegyezze meg!”
Forrás: http://www.szombat.org
Korzóznak a munkáslányok, cselédek
Budapest Duna-parti úri korzójáról mindenki hallott, de kevesen tudják, hogy az alsóbb rétegeknek is megvolt a maga korzója. Az Óriás utcán, a Józsefvárosban (az Üllői utat kötötte össze a Baross utcával) tavasztól kora őszig a környék szegény népe korzózott vasárnaponként. A cselédlányok könnyű, színes perkálszoknyában, libegő blúzban, pántlikával díszített szalmakalapban hármasával, négyesével egymásba karolva rótták a keskeny járdák macskaköveit, és mókázva ingerkedtek a szembejövő legényekkel. Az ő szerelmeik itt szövődtek. A legények számára az Óriás utca bor- és pálinkamérései adták a feloldozást az egész heti meló után.
Aztán amikor este tízet kondult a józsefvárosi templom harangja, kiürült az utca, szinte egy csapásra minden elnémult, mert a házmesternek fizetendő kapupénz a késői nyitásért öt krajcár volt. Nagy pénz ez egy szegény embernek. Másnap pedig kezdődött ismét a szorgos munka, és a szerelmes lánykák hat napon át álmodozhattak arról a fess legényről, aki rájuk kacsintott vasárnap.
(Forrás: Békés István: Szegény ember gazdag városban)
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran másokkal is!
Készülj ONLINE az emelt töri érettségire!
Készülj velem a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!
Kövess a facebookon is, és akkor nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!