A bedrogozott Führer
Hitlerről az a kép él, hogy vegetáriánus, egészséges aszkéta módjára élte az életét. Kevesen tudják azonban, hogy az őt kezelő orvos igazi drogfüggővé változtatta a Führert az utolsó években, aminek aztán komoly következményei lettek a világtörténelem alakulásában.
Hitler szeretett orvosával
Morell, a divatos doktor
Morell doktor pacientúrája az 1930-as években csupa grófból, színésznőből, nagykövetből állt. A doktor a hírnevét annak köszönhette, hogy számára csak az volt fontos, hogy a páciens a kezelés után jobban érezze magát, így aztán dr. Morell az évek alatt erre ügyes módszereket dolgozott ki. A betegei vénájába vitaminokat fecskendezett, ha ez nem használt, akkor egy kis keringésjavítót is tett az injekcióba. Hitler egyre több jót hallott az orvosról, így meghívta őt egy konzultációra. Elpanaszolta neki, hogy egy-egy étkezés után szörnyen felfúvódik a hasa, és viszkető ekcéma alakul ki mindkét lábán. Morell vitaminin- vagy szőlőcukorinjekciót javasolt, amitől Hitler azonnal jobban lett. Az orvos és prominens páciense között hamar kialakult az összhang, és 1937-től Morell egyre gyakrabban döfködött különféle injekciókat Hitler karjába, amitől a Führer pillanatokon belül jobban érezte magát. A kezelések hatására eleinte még az emésztési panaszai is csökkentek, az intravénásan beadott szőlőcukortól pedig hatalmas energialöketet kapott az agya. A vezér a nagy beszédei előtt rendszeresen beadatott magának egy “erősítő injekciót”. Az első években Hitler nagy adag vitaminokat kapott, amitől erősnek, energikusnak érezte magát.
Morell a háború első éveiben készíttetett egy Nemes Vitamultin nevű szert, amit fényes aranypapírba csomagoltatott, és csak bizonyos kiemelkedő személyek kaphattak belőle. Az SE feliratúból pedig csak a Führer. Tulajdonképpen semmi extrát nem tartalmazott a vitamintabletta: őrölt csipkebogyót, szárított citromot, élesztőkivonatot, tejport és porcukrot.
A gyógyszerfüggő Hitler
Dr. Morell az évek során összességében 90 különféle és naponta 28 különböző tablettával látta el Hitlert. A doktor kínos precizitással jegyezte fel az összes beadott szert, mert tudta, ha Hitlernek baja esik, elsőként őt veszik majd elő.
Első ízben a Führer 1941 nyarán betegedett meg komolyabban, feltehetően vérhast kapott. Dr. Morell egyre több készítményt használt fel, hogy egészségesen tartsa páciensét. A feladata mindig egy és ugyanaz volt: meg kellett szüntetnie Hitler testi és lelki kimerültségét. Hitler napjának menetét egyre inkább az injekciók beadása szabta meg. Dr. Morell egyre gyakrabban adott be neki szteroidokat, hormonkészítményeket injekció formájában. Az injekciók összetétele napról napra változott, így Hitler mindvégig abban a tudatban volt, hogy nem függ egyetlen szertől. Valójában 1941 második felében már politoxikomán volt, és fogalma sem volt, hogy az orvosa mit művel vele. Dr. Morellnek csak az számított, hogy Hitler egészségesnek, erősnek érezze magát, és elégedett legyen vele. Közben pedig Hitler egészségi állapota gyors tempóban hanyatlott, és egyre erősebb szerekre vágyott, hogy a Szovjetunió elleni támadás kudarcát el tudja viselni. Ekkor már Hitler nem tartott beszédeket, a Farkasodúba bújva a dilettánsnak tartott tábornokaival tanácskozott, és úgy küldte harcba a csapatait, hogy fogalma sem volt a felszereltségükről, harckészültségükről és az utánpótlási vonalaikról. Hitler egyre messzebb került a valóságtól. Magába zárkózott abban a megingathatatlan meggyőződésben, hogy a minden döntése helyes, és a végső győzelem felé menetelnek a csapatai.
A bedrogozott Hitler
1943-ra Hitler egészségi állapota tovább romlott. Dr. Morell azon töprengett, mivel turbózhatná fel, hogyan tehetné ismét a mindenki által csodált Führerré. Nyilvánvaló volt, hogy a vitamin és hormonkoktélok már nem segítenek. 1943 közepén Hitler beteglapján feltűnik egy új szer: az Eukodal, amit fájdalom- és köhögéscsillapítóként dobtak piacra. A rendkívül erős hatóanyagát természetes ópiumból állították elő, és csaknem kétszer olyan hatékonyan csillapította fájdalmat mint a morfin, és sokkal gyorsabban röpítette euforikus állapotba a használóját. Szakszerű adagolás esetén az Eukodal azonban nem üti ki teljesen az embert, viszont két-három héten át tartó fogyasztás esetén garantáltan fizikai függőséget alakít ki. Morell ettől kezdve ezt kezdte el Hitler karjába fecskendezni. A vezér hangulatváltozása általában meglepő gyorsan bekövetkezett, és mindenki fellélegezhetett, hogy ismét a régi, energikus Führert láthatja. Hitler például ily módon bedrogozva tárgyalt Mussolinivel. “Szegény” duce szóhoz sem jutott a felpörgött náci vezér mellett, aki három órán át szónokolt meghökkent diktátor kollégájának. Mussolini azt sem tudta elmondani, hogy ki akar lépni a háborúból.
Morell és a betege között ekkor már egyfajta szimbiózis alakult ki. Hitler sehová sem engedte el maga mellől szeretett doktorát, hogy mindig kéznél legyen, ha egy kis “erősítő” injekcióra vágyik. Minden drogos egy ilyen dílerről álmodik… Morell, hogy védje magát, az Eukodal beadását már általában egy titokzatos kis X-szel jelölte a betegnyilvántartó lapon. Hitler legközelebbi munkatársai sem tudtak a Führer doppingolásáról, és gyakran értetlenül figyelték a valóságtól elszakadt vezér végső győzelemről szóló szónoklatait – akármilyen lesújtó hírek jöttek is a frontról. Így esett, hogy a D-nap reggelén – az első hírek megérkezése után – dr. Morell beadott neki egy adag x-et, mire a Führer rögtön megnyugodott, és délben ragyogó arccal jelent meg az ebédnél, ahol egy végtelenbe nyúló monológot adott elő. Este még mindig nem hitte el, hogy ez a partraszállás, abban a hitben ringatta magát, hogy ez csupán egy elterelő manőver.
A merénylet következményei
1944. július 20-án a Farkasodóban merényletet kíséreltek meg Hitler ellen. A vezér nem halt meg, ám mindkét dobhártyája beszakadt, és repeszdarabokat kellett eltávolítani a testéből. Hitler látszólag jól viselte a megrázkódtatásokat, ám azok maradandó károsodásokat okoztak nála. A fülsérülése miatt kénytelenek voltak egy fül-orr-gégész szakorvost hívni, dr.Giesinget, aki szintén nem jött üres kézzel: az ő kedvenc gyógyszere egy kokainos ecsetelő volt, amit az orr és toroknyálkahártyán át szívódott fel. Miután gyógyultnak nyilvánították, Hitler ragaszkodott hozzá, hogy folytassák a kokainos kezelést, és egy kokainos önbizalmával ment a katonai helyzetértékelésekre. Teljesen nyilvánvaló volt számára, hogy a szovjetekkel folytatott háborúban nyerésre áll. Giesing doktor- látva a kokainos oldat világtörténelmi hatását – egy idő után megvonta a szert a Führertől. Dr. Morell már nem volt ilyen lelkiismeretes, ő tovább folytatta páciense bedrogozását. Ekkor már kétfrontos vegyi háborút folytatott Hitler testében: a opioid nyugtató hatásával ellensúlyozta a kokain izgató hatását. Gyógyszerei a folyamatos őrület állapotában tartották a Führert, már alig volt józan pillanata.
Ekkor már Morell egyre rövidebb pillanatokra tudott csak egy látszólag egészséges Hitlert “előállítani”. Amikor az Eukodal hatása alábbhagyott, Hitler egész testében remegni kezdett, vagyis a Parkinson-kór tünetei egyre nyilvánvalóbbá váltak. A vénái annyira elhasználódtak, hogy az érfalak begyulladtak, hegesedtek, a szúrásnyomok összeértek, egy ronda látványt nyújtó vonalat alkottak. Morell már nem tudta beadni az injekciókat. Hitler ennek ellenére ragaszkodott a napi adagjához.
Bár az 1944-es merénylet nem tudta megölni Hitlert, de a drogfogyasztása az ezt követő hónapokban rekordokat döntött, és a vezért végképp elszakította a valóságtól.
A drogmegvonás
1944 végére Hitler már ijesztő látványt nyújtott: egy nyáladzó, emberi roncs lett belőle, aki besárgult, szemhéjai megereszkedtek, végtagjai remegése tovább fokozódott, bélműködése leállt. A Harmadik Birodalom is az utolsókat rúgta, a gyógyszergyártás leállt, Morell már nehezen, majd egyáltalán nem jutott hozzá a szükséges gyógyszerekhez. A führerbunker drogkészlete kimerült. A Hitlerről készült leírások ezekben a hetekben egyértelműen megvonási tünetekre utalnak: a Führer meggörnyedve, nyáladzva beszélt, összehordott mindenfélét, erős fájdalmak közepette vonszolta magát a berlini bunker folyosóin. Hitler az utolsó napok egyikén elbocsátotta szeretett doktorát, és felkészült a jól ismert végre. Ciánkálit osztott ki megmaradt hívei között, összeházasodott Eva Braunnal, majd megölte magát és a feleségét. Morellt a háború után próbálták kihallgatni, de lelkileg összeomlott, és olyan összefüggéstelenül beszélt, hogy végül 1947 tavaszán szabadon engedték, és egy év múlva meg is halt.
Készülj ONLINE az EMELT TÖRI érettségire!
Készülj velem VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!
Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!
Forrás: Norman Ohler: Totális kábulat