Csóró lovagok lakomája
Kedves Olvasó! Ha most beszállsz velem az időgépbe, elviszlek egy hamisítatlan 11. századi vidéki, nyugat-európai földbirtokos várába, és besurranunk egy esti lakomára.
Miből élnek a lovagok?
Természetesen a földjeikből, és az ott termő élelemből. Ez pedig nem túl változatos, és nem is túl sok. A jobbágyok kevés gabonát, tojást, néhány szárnyast és disznóhúst szolgáltatnak be. Disznózsírral főznek, leginkább babot, borsót, póréhagymát, répát, vöröshagymát fogyasztanak – elsősorban főzelékként. Bort leginkább mézzel édesítve, fahéjjal fűszerezve fogyasztanak. Hol van már a rómaiak árugazdagsága? Szegényes a földművelés, hasznavehetetlenek az utak, kevés az árucikk, ezért a földbirtokosok egyik birtokukról a másikra járnak, és az élelmet helyben fogyasztják el. Ha az árucikk nem megy a földbirtokoshoz, a földbirtokos megy az árucikkhez. Még a királyok is hasonlóképpen élnek, és az év nagy részét úton töltik.
A terem
Most lépjünk be egy falusi földbirtokos házába! A házban nincs ebédlő, egyetlen nagyobb helyiség van: a terem. Az alvás kivételével itt zajlik az élet. A terem ledöngölt földjére vagy kőpadlójára télen szalmát, nyáron leveles ágakat szórtak, és ezt használták szőnyeg gyanánt. Még a királyok is. Ha szétnézünk a teremben, mai szemmel nézve meglepően csupasznak találnánk. A falak mentén két vagy három láda, az asztal durva. A földesúr az asztal felső felén egy dobogófélén ül, a vendégek egy darab szövettel letakart padon. Hacsak lehet, még a sötétség beállta előtt vacsoráznak, mert ezzel is spórolnak a gyertyával. Ha hideg van, az ablakokat olajos papírral fedik, amin alig hatol át a napfény. Meleget csak az óriási kandalló ad. De azért ne legyenek illúzióink: nagyon nehéz volt kifűteni a vaskos kőfalakat.
A vacsoraasztal
Vacsoránál mindenki ugyanannál az asztalnál ül: uraság, vendégek, szolgák. A földesúr előtt abrosz van, és a vele szemben ülő feleséget is megilleti az abrosz. Mást nem. A terítő nagyon fontos, az egyenjogúság elismerését jelenti. Ha nagyon meg akarják tisztelni a vendéget, akkor ő is kap abroszt.
Ha a földesúr ki akart tenni magáért, akkor fa- vagy óntálkákkal teríttet, de legfeljebb egy tálka jut két személyre, többnyire egy férfira és egy nőre. A tálkából nem kanalaznak, hanem isznak, egymás után. A szilárd ételeket kézzel eszik, de csak a jobb kéz első három ujját használják, ez a jólneveltség jele. (Az araboknál a mai napig így van. A bal kéz sokkal alantasabb dolgokra van fenntartva, például a fenék törlésére.)
A szilárd ételt (általában húst) egy szelet kenyérre teszik, ami egy fadeszkán fekszik. A tányérnak használt kenyér négyujjnyi(!) vastag, általában kovásztalan és száraz kenyér. Mikor már a hús levével jól teleszívta magát, akkor megeszik. A gazdagabb lovagok ezt a kenyeret az alamizsnás tálba dobják, és szétosztják a szegények között.
Nincs sem asztalkendő, sem villa, a kését pedig mindenki maga hozza. A földesúr és a vendégek, akiket az uraság meg akart tisztelni, fa-, cserép- vagy ónserlegből iszik, ezüstből nagyon ritkán. A többi vendég pedig közvetlenül a kancsóból, de előtte azért a kézfejükkel megtörlik a zsíros szájukat.
Csoda hát, ha olyan gyorsan terjedtek a fertőzések és a járványok?
Kedves Olvasó! Nem venném a lelkemre, ha megfertőződnél, vagy beletörne a fogad a kemény kenyérbe, ezért inkább visszaröpítelek a 21. századba. Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, nyomd meg a like gombot, és kapsz egy libacombot!
Készülj velem ONLINE az EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj velem a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!