Emelt Töri Érettségi

Ilyen volt arisztokraták gyerekének lenni

Filmekben, regényekben látható, olvasható, hogy mennyire másként nevelődtek a főúri gyerekek, mint szegényebb társaik. Nem szenvedtek hiányt ételben, italban, neveltetésben. De vajon tényleg jobb soruk volt, mint a parasztgyerekeknek?

Forrás: Fortepan/Zichy

Távol a szülőktől

Míg az átlag gyerekek a szüleik mellett nőttek fel, a hétköznapokban együtt dolgozva lesték el a felnőttektől a földművelés, az egyes mesterségek fortélyait, addig az arisztokraták a kastély egy távolabbi zugában rendezték be gyerekeik szobáit, és igen ritkán látták csemetéiket.

Nem azért, mert nem szerették őket, hanem évszázadok óta ez volt a szokás. Így történt ez a királyok gyerekeivel is. A dualizmus idején a magyar arisztokrata gyerekek lakrésze a szülők lakosztályaitól kissé távolabb helyezkedett el. Persze nem hagyták őket magukra, sőt nevelők, dadák, komornák, esetenként külön szakács gondoskodott az ellátásukról.

A szüleiket a napnak csak bizonyos szakaszaiban láthatták, és azt is be kellett jelenteni, ha „jó reggelt” akartak kívánni. Gróf Andrássy Gyula gyerekeinek angol nevelőnője megütközött ezen a távolságtartáson, és így írt erről: „A gyermekek tartanak a szüleiktől, és boldogok, ha nem kerülnek a szemük elé, a szülők pedig hálásak, ha megszabadulnak a gyermekeiktől.”

Másutt pedig ezt írta: „Ezeknek a gyermekeknek a szemében a szüleik idegenek, olyan emberek, akiket napközben csak percekre látnak, amikor megfésülve, tiszta kézzel eléjük járulnak. Olyan személyek, akiktől félnek, vagy akiket tisztelnek, de akik iránt nem éreznek sem szeretetet, sem megbecsülést.”

Ez persze nem jelentette azt, hogy a szülők ne szerették volna a gyerekeiket. Csak éppen úgy gondolták, őket is így nevelték, ez a szokás, így van ez rendjén.

A tragikus mértékű gyerekhalandóság az úri gyerekeket is sújtotta, ami épp úgy összetörte az arisztokrata anyákat, apákat, mint szegényebb társaikat. Az utódok elvesztése gyakran az egész család széteséséhez vezetett.

Forrás: Fortepan/ Asztalos András gróf Széchenyi Gyula és családja

A dadák, nevelők szerepe

Mivel a kis grófok és grófkisasszonyok a dadák és nevelőnők társaságában nőttek fel, gyakran jobban kötődtek hozzájuk, mint a szüleikhez. Óriási törést okozott a lelkükben, amikor elküldték vagy lecserélték a kedvenc dadusukat. (Például legendás kapcsolat fűzte Ferenc Józsefet is a dadájához.)

Az is gyakran megtörtént, hogy a kis arisztokrata csemete előbb tanulta meg a dajkája anyanyelvét, mint a szülei nyelvét. Így járt Andrássy Katalin is, aki az angol nevelőnőjétől angolul előbb tanult meg beszélni, mint magyarul. Vagy Coburg Fülöp herceg, aki a magyar dadájától az ízes palóc nyelvjárást sajátította el, és nem kis derültséget okozott, amikor kifinomult társaságban megszólalt magyarul. A kis grófok életük első éveiben egészen otthonosabban mozogtak a cselédek világában.

Ők nevelték az arisztokratákat

A főúri családok körül egész nevelői iparág létesült ajánlások bonyolult rendszerével. A nevelők között voltak híres tudósok, kiváló pedagógusok, és rettenetes, szigorú zsarnokok is, akik csúnyán megkeserítették úri neveltjeik életet. (Gondoljunk csak Rudolf főherceg brutalitásáról híres nevelőjére, aki a teljes kétségbeesés szélére sodorta az érzékeny kisfiút, és csak Erzsébet királyné erőteljes közbeavatkozására szabadultak meg tőle.)

A legtöbb arisztokrata gyereket azonban igazi tudósok tanították, és a legkorszerűbb ismereteket adták át nekik. A leghíresebb szakemberek persze az uralkodói házak gyerekeit nevelték. Például amikor Erzsébet még szinte gyerekként a bécsi udvarba került, Majláth Jánost fogadták fel mellé, hogy ismertesse meg a királynét Magyarország történetével. Később Falk Miksa, a neves publicista foglalkozott vele, és megismertette Eötvös József, Széchényi István műveivel.

Az arisztokrata gyerekek általában otthon, magántanárok irányítása mellett tanultak, kivételes esetben jártak csak gimnáziumba. A nemes urak nevelésében fontos szerepet töltött be a Mária Terézia által alapított Theresianum, ahol magyar arisztokraták egész sora végzett a 19. század közepéig. (Ferenc József 1849-ben szüntette meg nemesi jellegét, ettől kezdve inkább főtisztviselőket képeztek itt.)

Sok magyar mágnás adta a gyerekét jezsuita intézménybe, a lányokat pedig zárdába (természetesen csak a férjhez menetelükig).

A kisfiúk nevelésének célja az úriemberség elérése volt. Már egészen kisgyerekként megtanulták, hogy az úr valami egészen más mint a többi ember. Az úriembert a magasabb erkölcsi normák emelik ki a környezetéből. Például a feltétlen igazmondás, a becsület, a választékos modor. A lányokat arra nevelték, hogy férjüknek hasznos társai legyenek, jól boldoguljanak a társasági életben. Praktikus ismeretekre ritkán tanították őket.

Forrás: Fortepan/Zichy

Hétköznapok ritmusa

A kastélyélet mindennapjait szigorú rend szabta meg. Tanulás, étkezés, pihenés, játék, tanulás. A kis grófok, grófkisasszonyok napjait percre pontosan beosztották, gyakran alig maradt idejük játékra, pihenésre. Például Mária Valéria főhercegnő 12 éves korában olyan szigorú napirend szerint élt, hogy mindössze másfél óra maradt naponta játékra.

Persze játékokban nem volt hiány az úri gyerekszobában: hintaló, babák, játékkardok a rendelkezésükre álltak. A gyerekek hamar megtanultak lovagolni, legtöbbjüknek már gyerekként volt saját pónija, fogata. A fiúgyerekek gyorsan megtanultak lőni is kis kaliberű puskával, pisztollyal. Gróf Széchenyi Zsigmond írta, hogy alig tanult meg járni, már vadászruhába öltöztették, és puskát adtak a kezébe.

A felnőtt életre készülés jegyében táncórákat vettek, és a gyerekbálokon gyakorolhatták magukat a kis arisztokraták.

Hogy milyen erősen élnek az arisztokrata nevelődés hagyományai, azt jól láthatjuk az angol uralkodócsaládban. Erzsébet királynő gyerekei a fentiekhez nagyon hasonló módon nevelkedtek.

Forrás: Podhorányi Zsolt: Gyerekek a kastélyban

Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL A TÖRI ÉRETTSÉGIRE!