Kézcsók, fűző, pukedli – Modorkalauz úrinőknek a 19-20.századból
Kecsesen suhanó dámák méltóságteljes fejtartással, kimérten biccentve köszönik meg táncosuknak ezt a fordulót. Arcuk rezzenéstelen, legfeljebb halvány mosolyt engednek meg maguknak, csak kézszorításuk melegségével üzenik: boldogan látom a szalonunkban. És amikor a fiatalember megjelenik, hűvös méltósággal fogadják, mert magára valamit is adó hölgy nem árulhatja el érzéseit.
Évekig tanították, sulykolták a lányokba az illem alapelemeit, és árgus vénasszonyi tekintetetek lesték a társasági élet kimért törvényei közt botladozó fiatal hölgyet, vét-e a jó modor ellen. És bár az illemkönyvek társalgási témákat ajánló részei felhívják a figyelmet arra, hogy nincs csúnyább dolog mások kibeszélésénél, jaj volt annak a nőnek, akit szájukra vettek az unatkozó dámák. A helyes viselkedést az elit gyermekei már az anyatejjel szívták magukba, nevelőnők trenírozták őket, hogy megfelelően utánozzák szüleik kecses mozdulatait a fogadásokon. Ennek ellenére számtalan illemtankönyv született már a XIX. században, és számuk tovább bővült a XX. században is, annak ellenére, hogy a társasági élet szabályai lazulni látszottak.
Belső tartás fűzőben és abroncsban
Az illemkönyvek többsége részletezi a külső megjelenés aprólékos szabályait, és felhívja a figyelmet az első benyomás fontosságára. A helyes testtartásra több száz éven át kiszámított merevséget írtak elő, és erőteljes hátbeverésekkel igazították a kamaszodó lányok nyegle gerincét kecsesebb pozícióba. Talán nem meglepő, hogy arisztokrata körökben nem volt népbetegség a gerincferdülés, és az ötvenes évek kitelepítettjei között messziről fel lehetett ismerni a korábbi elitet. A járás és ülés mikéntjére is szigorú szabályok vonatkoztak: nem illett a lábakat keresztbe vetni, azokat himbálni pedig kifejezett modortalanságra vallott. Az úrihölgy járása lassú, kimért, látszólag fesztelen, valójában hosszas gyakorlást és fegyelmezettséget követelt. Kívülállót erről lehetett leginkább felismerni, hiszen az arcjáték és mozdulatok spontaneitása könnyen elárulta az illető neveltetését.
Árulkodó lehetett a ruhák minősége is: a társaságban való megjelenés elengedhetetlen feltétele a megfelelő öltözet volt. Az illemtankönyvek szerint a legutolsó divatlapok szerint öltöző hölgy nem elegáns. Azt tanácsolták, hogy a viselet legyen mindig tiszta, egyszerű, és a nő társadalmi rangjához és az adott helyzethez, napszakhoz igazodó. Egy fürdőhelyen pihenő nőtől elvártak, hogy naponta legalább négyszer öltözzön át, és egy igazi hölgy családja körében sem flangálhatott házi szerelésben!
Az illemdiktátorok mostohán bántak a kozmetikumokkal: „Mi a festékes tégelyt, az ajakrúzst és a szemöldökfestő ceruzát ma is, 1930-ban is, meglehetősen utáljuk. Öregebb dámák, ha ízlésük megengedi, éljenek vele. Te azonban minek is használnád? Nincs rájuk szükséged, hiszen fiatal vagy. Megrontják a varázst, amely különben ellenállhatatlanná tenne: ifjúságod varázsát.”
Az első bál
A gyerekek általában nem vehettek részt társasági eseményeken mindaddig, amíg el nem érték azt a kort, amikor bevezették őket a társaságba. A fiúknál ez fokozatosan történt, a lányok esetében viszont ünnepélyes keretek között zajlott, és az első bemutatás alkalmával a lány szinte vizsgázott a természetesség színezetét keltő szabálykövetésből. A megfelelő szereplés az egyéni boldogulás alapfeltétele volt. A lányokat tizenhat és húsz éves koruk között vitték először bálba, amely már hónapokkal előtte minden gondolatukat betöltötte. Ábrándos leányálmokkal túlfűtött szobájukban hetekig gyakorolták a pukedlit, a felemelt fővel való kecses járást, hónuk alá dugott könyvvel az illedelmes étkezést. Egy hölgyet csak akkor szólíthatott meg úriember, ha előtte bemutatták neki. Ekkor mindketten meghajoltak, a kisasszony csókra nyújthatta kezét. Társaságbeli hölgyek és urak tegezték egymást, csak ellenkező neműek magázódtak. Ha viszont különböző társadalmi réteghez tartoztak, akkor használni kellett a címet a megszólításnál.
KATTINTS A LINKRE!
Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!