Tényleg létezett Tutanhamon legendás átka?
A régészet történetének egyik leghíresebb (vagy inkább leghírhedtebb) felfedezése Tutanhamon sírjának feltárása volt. A mesésen gazdag sír feltárása után azonban rejtélyes halálesetekre hívta fel a sajtó a közönség figyelmét, és azt rebesgették, hogy a sír feltárásában közvetve vagy közvetlenül részt vevőket a fáraó átka sújtja, amiért megbolygatták a sírját.
A titokzatos fáraó felfedezése
A 20. század elejére a Királyok völgyének nagy részét feltárták, és a híres régész, Theodore M. Davis 1914-ben azzal távozott Egyiptomból, hogy szerinte már minden sírt felkutattak. Howard Carter azonban nem értett egyet vele, és nyomban lecsapott az ásatások koncessziójára.
Carter egy angol művész volt, aki régészetet is tanult, majd egy tapasztalt egyiptológus mellett dolgozott, aki sorra tárta fel a titokzatos Tutanhamon fáraóra utaló nyomokat. Carternek meggyőződésévé vált, hogy a fáraó sírja még feltárásra vár. Ebben a hitében erősítette, hogy Davis is talált egy kis lelőhelyet, ahol néhány leleten Tutanhamon neve volt olvasható. Az egyetlen pici probléma az volt, hogy Carternek nem volt pénze, hogy finanszírozza az ásatásokat. Azonban sikerült ügyének megnyernie George Herbertet, Carnarvon 5. grófját, aki szintén nagyon vágyott egy látványos felfedezésre, és volt is pénze az ásatás lefolytatására. Meg is kezdik a kutatást, és hat szezonon keresztül csak ásnak meg ásnak. A munkásaik 150-200 ezer tonna törmeléket hordanak el, de a legcsekélyebb nyomra se bukkannak. Ekkorra már Carnarvon is kezdte azt hinni, hogy fölöslegesen önti a pénzt a vállalkozásba, és csak Carter hosszas unszolására döntött úgy, hogy ad még egy esélyt a régésznek. Ha a következő szezonban sem találnak semmit, akkor befejezik a kutatást.
Carter, Carnarvon és Lady Evelyn Herbert
A sír felfedezése
Ekkor már 1922-őt írtak, és Carter új területen kezdett ásni: VI. Ramszesz sírjának bejárata alatt, ahol eddig azért nem csináltak semmit, mert az ásatás útban lett volna a sírt felkereső turistáknak. Alig kezdtek azonban ásni, 3 nap múlva egy kőbe vésett lépcsősort találtak, amelynek végén eljutottak egy befalazott ajtóig, amelyen egy különös pecsét volt. Carter azonnal táviratozott a grófnak, és két hetet várt annak megérkezéséig, hogy együtt nyithassák ki az ajtót. Valószínűleg a régész életének két leghosszabb hete lehetett ez az időszak, hiszen fogalma sem volt arról, hogy mit talált, ráadásul már ekkor látszott, hogy a sírt kétszer is megbolygatták a sírrablók.
Amikor azonban Carter a gróf jelenlétében bekukucskált az ajtón, elállt a szava, és csak ennyit tudott mondani: “csodálatos dolgokat látok”. Amikor pedig kinyílt az ajtó, előbukkant az előkamra, tömve a legkülönfélébb kincsekkel. Aranyládákat, pompás kocsikat, ágyakat találtak, és a kamra falán két újabb, lezárt ajtót. Az újabb ajtó felnyitására népes közönség és a világsajtó jelenlétében került sor. Ekkor már javában dúlt a Tutanhamon-láz: a sajtó tele volt a szenzációs felfedezéssel, a sír megnyitására várakozó közönség körében Tutanhamon-témájú karácsonyi üdvözlőlapokat árusítottak. Miközben Carter és csapata folytatta a feltárásokat, és sorra kerültek elő a szenzációsabbnál szenzációsabb leletek, a világ minden tájáról érkeztek a híresek és gazdagok, hogy részesei legyenek a feltárásnak. Luxorba annyi vendég érkezett, hogy a szállodák már a kerjteikben felállított sátrakban tudták csak elszállásolni a vendégeket.
A fáraó átka
A sír felnyitását azonban furcsa események kísérték. Amikor Carnarvon megérkezett az ásatásra magával hozott egy gyönyörű, színes papagájt, amiről a helyiek között azonnal elindult a suttogás: ez egy “aranymadár”, ami szerencsét hoz. Csakhogy a sír felnyitása után nem sokkal a kanárit lenyelte egy kobra, a szent kígyó, ami a király védelmezője. A sír felnyitásának pillanatában Kairóban áramszünet lett, és ami végképp meggyőzte az újságírókat és a helyieket arról, hogy itt tényleg a fáraó átka működik: 1923 áprilisában meghalt lord Carnarvon. A lordot a hivatalos megnyitó napján megcsípte egy moszkitó az arcán, a csípés elfertőződött, amit aztán Carnarcon ráadásul még borotválkozás közben meg is vágott. A sír felnyitása után 6 héttel a lord halott volt.
Több nem is kellett a médiának ahhoz, hogy ebből megfabrikálja a fáraó átkát. A lassan haladó ásatás iránti érdeklődést igen nehezen lehetett fenntartani, de ezeknek az eseményeknek a megfelelő tálalásával fenntarthatták az érdeklődést, és növelhették az eladott példányok számát. Tehát elkezdték megosztani a közönséggel az ásatásokon történt “döbbenetes” dolgokat. Azt rebesgették, hogy a sír bejárata felett egy ősi szöveg olvasható: “Gyors szárnyakon érkezik el a halál azért, aki érinteni merészeli a fáraó sírját.” Ettől kezdve az újságírók árgus szemekkel figyelték és derítették fel azokat a haláleseteket, amelyeket a legkisebb mértékben is összefüggésbe hozhattak az ásatással. Még 1923-ban meghalt Carnarvon féltestvére, majd egy sírt meglátogató személy. 1924-ben elhunyt egy tudós, aki röntgenvizsgálatokat végzett Tutanhamon múmiáján, és 1929-ben meghalt Carter titkára is.
A fáraó átka átment a köztudatba, annak ellenére, hogy Carter a tudós józanságával folyamatosan küzdött a szenzációhajhász legenda ellen. Például folyamatosan hangsúlyozta, hogy az a bizonyos átkot tartalmazó felirat egyáltalán nem létezik. Elmondta, hogy Kairóban köztudottan megbízhatatlan az áramszolgáltatás, és hogy Carnarvon már beteg, legyengült állapotú 57 éves férfi volt, aki elérte a kor átlagos élettartamát. Mindez mit sem számított: a nagyközönség számára a legenda létezett. Carter egyébként jócskán túlélte a sír felnyitását: 16 évvel később, 1939-ben halt meg.
Készülj ONLINE a KÖZÉP SZINTŰ töri érettségire!
Készülj velem az EMELT SZINTŰ töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!