Emelt Töri Érettségi

Ezért váltak könyörtelen gyilkológéppé az SS tagjai

Az SS a történelem leghírhedtebb, legkegyetlenebb szervezete. Alakulatai sokszor indokolatlanul, öncélúan kegyetlenkedtek a megszállt területek lakosaival, a koncentrációs táborok lakóival. Hogyan voltak képesek ezek az emberek ennyi szörnyűségre? Mi késztette őket arra, hogy ezrével pusztítsák el áldozataikat a lelkiismeret-furdalás legkisebb jele nélkül?

A félelmetes fekete ruhások

A félelmetes hírű szervezet eredetileg Hitler személyes testőrségének kis létszámú egysége volt. Ekkor még az SA jelentette a párt legfontosabb erejét. Az SS megítélése, átalakulása akkor kezdődött, amikor Heinrich Himmlert tették meg parancsnokhelyettesnek. Himmler rendkívül rövid idő alatt elit fegyveres erővé fejlesztette a kis egységet. 1929-re a vasfegyelemmel kordában tartott SS alakulatok már a párt megmegbízhatóbb részlegének számítottak, és Hitler hatalomra jutása után jelentősen megnövelték a létszámukat. 1934-ben az SS kapta azt a feladatot, hogy számoljon le az SA-val. Az SS ettől kezdve Németország legerősebb szervezete lett.

Az SS-nek számos alakulata létezett: a Waffen-SS a harctéren teljesített szolgálatot. Hírhedt alakulatuk volt az Einsatzgruppe, akik a hadsereg mögött haladtak a megszállt területeken, és a zsidók, cigányok kiirtásával foglalkoztak. De az SS tagjai felügyelték és őrizték a koncentrációs táborokat is. Még a német lakosság körében is olyan rossz hírük volt, hogy Himmler joggal mondhatta: “Tudom, hogy van néhány ember Németországban, akik rosszul lesznek, ha meglátják ezt a fekete egyenruhát, mi megértjük ezt, s nem várjuk el, hogy túl sokan szeressenek.“

Az SS alapelvei

Himmler a nácizmus eszményképeit elszántan védelmező lovagrendet látott az SS-ben. Ugyanolyan nemes harcosokat, mint amilyenek a középkori lovagok voltak. Az SS-t az új német lovagrendnek álmodta meg, akik egy eljövendő korszak arisztokráciája lesznek. Himmler, aki megszállottan rajongott a középkori Németországért, úgy vélte, az SS lesz a feudalizmus újjáélesztésének eszköze. A király helyére a Führer lép, a feudális nagyurak szerepét pedig az SS sötét rendjének tagjai veszik át. A hagyományos arisztokrácia helyett tiszta vérű árja lovagokból akart nemességet alakítani. Éppen ezért az SS-be belépő tagoknak három generációra visszamenőleg kellett bizonyítaniuk, hogy ereikben apai és anyai ágon is tiszta árja vér folyik. Társadalmi mobilitás szempontjából ez új lehetőséget jelentett az alsó és középosztálybeli férfiaknak, akik ily módon feljebb léphettek a társadalmi ranglétrán.

Felvétel és kiképzés

A jelentkezők jelentős részét kiszűrték, mielőtt a szervezet tagjai lehettek volna. Himmler gondosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se kerülhessenek be alkoholisták és homoszexuálisok. Nem a véletlen műve, hogy az SS tagjai annyira hasonlítottak egymásra. A belépés alapkövetelménye volt, hogy a jelentkező minimum 170 cm magas legyen, erőteljes felépítésű, arányos testalkatú. Ellenőrizték a belépő keze és combja nagyságát, megfigyelték a járását, szemügyre vették a testét borító szőr mennyiségét. Himmler személyesen vizsgálta meg minden jelentkező fényképét. Ha az illető átment ezen a szűrésen, kezdetét vette az alkalmassági vizsgálat. Ellenőrizték a lelki, testi, egészségi állapotát, politikai nézeteit. Bizonyítania kellett, hogy a családfájában nem voltak genetikailag hibás ősök.

Ezután jöhetett az alapos kiképzés. Az SS-jelöltek fizikai felkészítése egy éven át tartott, majd leszolgáltak két évet a hadseregben. A teljes jogú tagság elnyerése előtt egy intenzív kiképzés során mélyítették el felkészültségüket és hűségüket. Az önkénteseket teljesen átformálta a könyörtelen és brutális kiképzés. A kiképzők lélektani és fizikai terrorja miatt kiégett az újoncok személyisége. Ezek a fiatal férfiak lélektelen robotokká váltak, és a kiképzés végére képtelenek voltak a leghalványabb emberi érzelemre is. Kitörölték belőlük az egyéniség legcsekélyebb nyomát is. A kiképzés során teljes agymosáson mentek keresztül. Arra tanították őket, hogy az együttérzést a gyengeség jeleként utasítsák el. A könyörtelenség dicséretes dolognak számított, hiszen ezzel a keménységüket bizonyíthatják. Az emberi méltóság helyére az “alacsonyabb rendűek” totális megvetését állították. A szeretet és a családi kötelékek pedig elhalványultak a bajtársiasság mellett.

Mindenkinek tanulmányoznia kellett a faji mitológiát, a “faj lelkéről” meditáltatták őket. Loyolai Szent Ignác Lelki gyakorlataiból átvették a vizualizáció számos formáját. A kiképzés során a zsidók démonizálása egészen abszurd szintet ért el. A zsidókat embertelen gonosztevőkként írták le nekik. Aki átment ezen a kegyetlen agymosáson, az kétségbeesetten vágyott arra, hogy a faji utópiát megtestesítő lovagrend tagja legyen. Feltételek nélkül elkötelezte magát a mindhalálig tartó szolgálat mellett.

Himmler még ezek ellenére is folyamatosan aggódott a tagok esetleges hűtlensége miatt, ezért létrehozott egy különleges egységet, melynek tagjai azt a feladatot kapták, hogy keressék meg az SS-en belül az esetleges kétkedőket vagy az árulásra utaló jeleket. Ha találtak ilyet, azt nem pusztán megfosztották a tagságától, hanem családjával együtt koncentrációs táborba küldték.

A kiképzés eredménye

A kiképzés végére ezek a fiatal férfiak elhitték, hogy egy lovagrend tagjai, akik elszántan harcolnak a Németország megváltásáért indított kereszteshadjáratban. Elhitték, hogy értékes célokért szolgálnak, és boldogan lemondtak a szabadságukról, egyéniségükről. Korábbi értékeik helyére a nacionalizmus, a fajgyűlölet és a náci ideológia lépett. Az iszonyúan brutális kiképzéssel elérték, hogy képtelenek legyenek megkérdőjelezni a tanult dolgokat, és fel sem merült bennük, hogy vitába szálljanak a parancsnokukkal – függetlenül attól, hogy később milyen szörnyűségek elkövetésére utasították őket. A kiképzésükkel elérték azt is, hogy mindezeket a borzalmakat szégyen és együttérzés nélkül hajtsák végre.

Amikor a szövetségesek a háború után megkérdeztek egy-egy SS-legényt, ezt a választ kapták: “Nincs választási lehetőségem. Engedelmeskedem.”

Jegyesség és házassági engedély

Himmler egy tiszta vérű arisztokráciáról álmodozott. Ehhez hozzátartozott az is, hogy az SS tagjai csak akkor házasodhattak, ha előtte erre engedélyt kaptak szervezetük Fajügyi Hivatalától. Eszerint házasságra csak akkor kerülhetett sor, ha a vőlegény és a menyasszony is megfelel a “faji egészség” elvárásainak. Tehát a menyasszonynak is bizonyítania kellett, hogy testileg és szellemileg teljesen egészséges. Be kellett nyújtania családja kórtörténetét, ezen kívül alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá. Bizonyítania kellett azt is öt nemzedékre visszamenőleg, hogy a felmenői között nincs egyetlen zsidó, szláv, fekete bőrű vagy ázsiai. Ha ez sikerült, akkor az ifjú pár neve bekerült az “Ősök listájára”, amit utána bejegyeztek a Fajügyi Hivatalban is.

Himmler arra törekedett, hogy hosszú távon megakadályozza az SS-tagok gyerekeinek megkeresztelését. Így a szervezeten belül a keresztelő helyére a névadás szertartása lépett. A gyerek nevét bejegyezték a születések könyvébe, valamint az SS családi könyvébe is. Himmler a keresztszülők helyett pártfogókat állított a gyerek mellé, akik megfogadták, hogy hűséges, bátor, “németszívű” gyerekké nevelik a kicsit.

Ugyanakkor Himmler arra biztatta az SS-tagjait, hogy “fajilag értékes férfiként” kötelességük a német faj megerősítése, vagyis “szaporodjanak és sokasodjanak”. Okkult elképzeléseinek legmélyebb pontja volt, amikor bejelentette, hogy azok a gyerekek akik egy árja temetőben fogantak, eltelnek az ott nyugvó halott ősök szellemével. Az SS saját kiadványában ki is adta a megfelelő temetők listáját…

A náci propaganda a lányoknak egyfolytában azzal tömte a fejét, hogy milyen nagyszerű dolog “gyermeket ajándékozni a Führernek”. A nők így mutathatják ki hazafiasságukat és hűségüket. Ehhez nem szüksége férjhez menni. A “tisztavérű” lányanyák számára létrehozták a Lebensborn hálózatot, ahol azokkal törődtek, akiket az SS tagjai vagy a rendőrség tisztjei ejtettek teherbe.  Az eredeti terv szerint ezekben az intézményekben a fiatal nők diszkréten megszülhették volna a gyerekeiket, akiket egy SS-tag családja nevelt volna fel. Amikor létrejöttek ezek a házak, olyan nők is megjelentek itt, akikre a nácik nem is számítottak. Például az SS-tisztek feleségei éltek a lehetőséggel, hogy jól felszerelt kórházakban hozzák világra a gyermeküket, illetve arisztokrata hölgyek szülték meg itt a nem kívánt csecsemőjüket, akiket aztán gyorsan örökbe adtak.

Himmler szilárdan hitt abban, hogy a szaporodást többé már nem lehet magánügynek tekinteni, és az életnek ezt a területét is az államnak kell irányítania és szabályoznia.

Készülj velem ONLINE az emelt töri érettségire!

Készülj a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!

Kövess a facbeookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!