Emelt Töri Érettségi

Így éltek a pesti zsidók

A kiegyezéstől az 1940-es évekig nyüzsgő élet folyt Pest zsidók által lakott negyedeiben. Adtak-vettek, piacoztak, bankokat, gyárakat alapítottak, kis szatócsboltot vezettek, műhelyekben dolgoztak. Jártak zsinagógába, mikvébe, kóser ételeket készítettek, de a többségük mindent elkövettek azért, hogy asszimilálódjon, és úgy éljen mint a hazai középosztály.

A magyar zsidók szerepe a modernizációban

A zsidók számára a középkortól kezdve tiltották az ingatlan és földvásárlás, ami akkoriban a pénzkeresés legfőbb eszközének számított. Így a hazánkba bevándorló zsidók is kereskedelemmel, iparral, bankügyletekkel kezdtek el foglalkozni. Azonban a 19. században a zsidók többsége házaló, kiskereskedő vagy mesterember volt. Paradox módon a sikeres zsidók ingatlanvásárlását tiltó rendelkezések előnyt is jelentettek számukra, ugyanis a felhalmozódó tőkéjük nem nehezen mozdítható ingatlanban hevert, hanem vállalkozásokba fektették. Így a zsidók alkalmasabbá váltak arra, hogy a piac új lehetőségeire reagáljanak. Ráadásul mivel a nagy hatalmú céhek ellenezték az iparosítást, ezért az új technológiákat és termelési módszereket bevezető gyárak megalapítása olyan társadalmi csoportokra maradt, amelyek korábban nem lehettek a céhek tagjai: vagyis a zsidókra.

Így történt tehát, hogy a társadalom alig 5%-t kitevő zsidók számarányuk felett vettek részt az ország iparosításában, modernizálásában. A zsidók ilyen mértékű részvétele a gazdasági életben társadalmi nyitottságot is igényelt, azt, hogy folyamatosan kapcsolatban legyenek a nem zsidókkal. Ebből következik, hogy jelentős részük mindent megtett azért, hogy beolvadjon a többségi társadalomba. Ez például azzal is járt, hogy a jiddisről átváltottak a magyarra, az öltözködésükben, életmódjukban igazodtak a többségi társadalom szokásaihoz.

Weiss Manfréd gyára

Így nézett ki egy pesti zsidó

Az asszimilációs szándékuk leglátványosabb jele az volt, hogy igyekeztek úgy öltözködni, ahogy a keresztény szomszédaik. Hazafias érzelmeik kifejezésére még a magyaros viseletet is örömmel felhúzták, és az asszimilált férfi ruházata, haj- és szakállviselete mindenben követte a hazai divatot. Tulajdonképpen egy asszimilált zsidót lehetetlen volt a külseje alapján megkülönböztetni a nem zsidóktól.

Az ortodox zsidókkal kapcsolatban azonban nem merülhetett fel kétség, hogy melyik valláshoz tartoznak. Az ortodox férfi kipát hordott, szakállat, hosszú pajeszt viselt, és sokan hordták a kapotét is, ami egy hosszú fekete köpeny volt. A pesti utcán őket nem sűrűn lehetett látni, ugyanis a pesti zsidóság nagy része inkább a neológ irányzathoz tartozott.

A 19. század végére az asszimilált zsidók jelentős része már kevésbé szigorúan tartotta be a vallási szabályokat, sokan teljesen elvilágiasodtak, elhagyták a vallásukat.

Ortodox zsidó – forrás: fortepan

Zsidó negyed Budapesten

A pesti zsidóság egyik legnagyobb központja az Orczy-ház volt, ami a mai Madách-házak helyén állt. Orczy József báró két egymás mellett épült házat vont össze, és szívesen adta ki a lakásokat, üzleteket zsidóknak. Az épületkomplexumban 48 lakás, két zsinagóga, egy mikve, zsidó iskola, kóser kávéház és vendéglő működött. Na meg persze egy csomó üzlet. Az épület udvarai nyüzsgő, zajos, élettel teli terek voltak, ahol jöttek-mentek a házban élő, dolgozó zsidók.

Az Orczy háztól balra nyílott a Király utca, amelynek a városközpont felé eső része Budapest legnagyobb zsidó negyedének kereskedelmi főutcája volt. A házak homlokzatát cégtáblák sokasága fedte el, és magyarul, németül, jiddis nyelven hirdették a portékákat. A kávémérések, szatócsboltok mellett az utcában öt orfeum is működött, a leghíresebb a Kék macska volt, ahol rövid bohózatokkal, kuplékkal szórakoztatták a nagyérdeműt.

Az Orczy-ház Forrás: Fortepan

A 19. század közepére a Király utcától délkeletre fekvő városrész sűrűn lakott zsidónegyeddé fejlődött, ahol a zsidó vallás mindhárom irányzatának követői számára épült egy-egy zsinagóga. Elsőként 1859-ben a neológ közösséget szolgáló Dohány utcai, amely a mai napig az európai zsinagógák egyik legnagyobbika. Ezt követte a konzervatív zsidóknak tervezett Rumbach utcai templom, majd végül a Kazinczy utcai nagy ortodox zsinagóga.

Dohány utcai zsinagóga Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.071

Ez utóbbitól néhány lépésre volt az István tér (ma Klauzál tér), amely a negyed piactere volt. De nagyon sok zsidó árus és vevő is megfordult néhány másik környékbeli piacon is, például a józsefvárosi Új Vásártéren (ma II.János Pál pápa tér), ahol főleg ruhát, használt cikket árultak. Ugyancsak a Józsefvárosban működött a szegényebb vásárlók Teleki téri ócskapiaca, ami a zsidó árusok egyik kedvenc helye volt.

Szabadság tér, háttérben a fa mögött a zsinagóga épülete. Forrás: fortepan

Lipótváros

A város dúsgazdag zsidói inkább a Duna mentén, a Lipótvárosban vásároltak házakat. Az itt élő zsidók jelentős része asszimilálódott, így ennek a városnegyednek nem volt olyasfajta zsidó vallási jellege mint a terézvárosi vagy erzsébetvárosi résznek. Itt elsősorban pénzmágnások, gyár- és vállalattulajdonosok, illetve a zsidó középosztály tagjai éltek. Lipótváros fő üzleti utcája a Lipót körút (ma Szent István körút) volt, ahol a háború előtt egymást érték itt az elegáns üzletek, melyeknek nagy része zsidó tulajdonban volt. Itt épült fel a Vígszínház, amely az asszimilálódott zsidó polgárság kulturális központja volt. A színház igazgatója, a színházi szerzők, színészek és a közönség nagy része is zsidó volt. Olyan szerzők és színészek dolgoztak itt mint Molnár Ferenc, Heltai Jenő vagy Varsányi Irén.

Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!

Forrás: Körner András: Hogyan éltek? A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940