Luther és az exapáca felesége
Luther, az egykori szerzetes számos iratában ostorozta a papi nőtlenséget, és dicsérte a házasságot – miközben ő maga még úgy élt mint egy szerzetes. Csakhogy egy napon szökött apácákat szállító szekér állt meg a háza előtt, és az egyik hölgy elhatározta, hogy ő bizony a reformátor felesége lesz. Gondolatait tett követte, és a Luther házaspár hamarosan óriási háztartást rendezett be abban a kolostorban, ahol Márton doktor szerzetesként élt korábban. A kiugrott szerzetes és a szökött apáca házassága óriási port kavart akkoriban.
Az egykori szerzetes és a szökött apáca házassága
1525 nyaráig Luther még szerzetesi életet élt, bár árgus szemek figyelték minden lépését, és valósággal vadásztak arra, hogy vétkezésen kapja. Végül a pletykára éhes katolikusok megkapták, amire vártak. 1523 húsvét éjszaka Katharina von Bora tizenegy társnőjével megszökött a nimbscheni kolostorból. A lányokat szabadítójuk egy szénásszekér ponyvája alá, heringeshordók közé rejtve Wittenbergbe vitte, és ott lepakolta őket Luther doktornál. Végtére is a reformátor biztatott arra mindenkit, hogy hagyják ott a kolostorokat… Luther megpróbálta elhelyezni a lányokat polgárházaknál, de elég nehéz volt számukra munkát találni – elvégre a hölgyek többsége elszegényedett nemesi kisasszony volt, akiket azért adtak zárdába, mert a család képtelen volt kiházasítani őket. A szökött apácák közül a legtöbb most mielőbb férjhez akart menni, másként nem tudták biztosítani a megélhetésüket. Luther dicsérgette védenceit, “szép leányzóknak” nevezte őket, bár a szép jelző talán a legkevésbé illett hozzájuk, hiszen többségük már a kor fogalmai szerint egyáltalán nem volt fiatal. Katharina von Bora is már huszonnégy esztendős volt, a kor fogalmai szerint vénlánynak számított. Ennek ellenére Katharina buzgón próbált férjet találni, és úgy tűnt, hogy igyekezetét siker koronázza. Talált egy patrícius fiút, akinek megtetszett, ám a zord gazdag papa megneszelte, hogy mi készül, és gyorsan összeházasította a fiát egy dúsgazdag nővel. Szegény Katharina tehát hoppon maradt. Azonban nem esett kétségbe: kijelentette, hogy ha Luther doktor kérné feleségül, igent mondana.
Luthernek azonban ekkoriban még más tervei voltak. Három nővér között vacillált, ám olyan sokáig törte a fejét, hogy melyiket is vegye el, hogy a család közben sorra kiházasította a lányokat. Katharina azonban kitartott elhatározása mellett, és kimódolta, hogy a doktor végül feleségül vegye.
Luther lázadása
Házasságkötésük hatalmas port kavart 1525 nyarán.A diákok körében élcelődő versek jártak kézről kézre a szerzetes és az apáca erkölcstelen frigyéről. Még Luther barátja, Melanchton sem értett egyet ezzel a házassággal. Luther azonban úgy érezte, hogy a házasságkötéssel tette fel a koronát az egyház elleni lázadására. Olyan kötelezettségnek tartotta, amelyet tanításából következően vállalnia kell. Nem tartotta helyesnek, hogy másoknak azt tanítja, hogy Isten akarata a házasság, ő pedig még szinte szerzetesként él. Úgy vélte, ebben is példát kell mutatnia.
Nyilvánvaló volt tehát, hogy egyikük részéről sem beszélhetünk szerelemről, bár kapcsolatuk jó példa arra, hogy a házasság minősége gyakran csak elhatározás kérdése. Luther ekkor már 42 éves volt. Élete nagy részét szerzetesként, magányosan élte, így nem volt könnyű hozzászoknia ahhoz, hogy gondjait, gondolatait és az ágyát megossza egy copfos nőszeméllyel. Így írt erről az időszakról az “ifjú” férj: “Az első évben az én Katám sokszor ott ült nálam, amikor dolgoztam, és ha nem tudta, miről beszéljen, ilyesmiket kezdett kérdezgetni: Doktor úr, a poroszországi nagymester testvére a brandenburgi őrgrófnak?” Luther azonban hamarosan megtanulta értékelni az ő Kata asszonyát, és azt mondta róla néhány év múlva: “Oda nem adnám az én Kathémet egész Franciaországért és Velencéért sem”.
Családi élet a wittenbergi kolostorban
A fiatal házasok igen szegények voltak. Még a jegygyűrűjük is a protestáns tanokkal rokonszenvező II. Keresztély dán király ajándéka volt. A kolostort pedig, ahol akkoriban Lutheren kívül már csak egyetlen szerzetes lakott, János választófejedelem Luthernek ajándékozta. Így legalább volt hol lakniuk. Kathe asszony energikusan munkához látott, hogy berendezze a háztartást.
Az Ágoston-rendi kolostor hosszan elnyúló épület volt szűk szerzetesi cellákkal és néhány tágasabb helyiséggel, ahol a szerzetesek összegyűlhettek. Luther korábban az egyik cellában tanyázott, és igazi agglegény módjára még az ágyát sem vetette be hónapokig. Az épület azonban az asszony keze nyomán felvirágzott: Kathe fürdőszobát rendezett be, az egykori temetőt veteményeskertté változtatta, sertésólakat építtetett, földet bérelt, sörfőzdét üzemeltetett. Mindeközben folyamatosan terhes volt, szült vagy szoptatott. Szabályos időközökben hat gyermeket hozott a világra, közülük két kislány azonban korán meghalt. Sajnos Luther nővérei is meghaltak, és a tizenegy árvát a doktor befogadta. Vagyis a saját négy gyerekével együtt 16 Luther-sarj futkározott a kolostor falai között.
Forrás: https://lutherstadt-wittenberg.de
A Luther család vendégei
A 16 gyerek mellett Katalin asszony kosztos diákokat is fogadott, ők az egykori cellákban laktak. Mivel a kis Wittenbergben nem volt sok fogadó, a városba érkező vendégek is gyakran náluk szálltak meg. Így aztán nem egyszer előfordult, hogy a kolostor ebédlőjének hosszú asztalát akár ötvenen is körbeülték. A vacsorát Kathe asszony állította elő, a vendégek szórakoztatásáról pedig Luther gondoskodott. Hosszan órákig beszélgettek az asztalnál, ebből születtek Luther Asztali beszélgetései. Luther mondásait, gondolatait a jelenlevők gondosan lejegyzetelték, mert a tányérjuk mellett készenlétben tartották a jegyzetfüzetüket. Amikor összegyűlt egy tisztességes anyag, akkor szaladtak a kiadóhoz, ahol pénzt kaptak a művükért.
Luther tehát életének második felét nagyon is nyüzsgő, zajos családban élte. Nem nehéz őt elképzelni, ahogy ül a szobájában, és a gyerekek folyton bemászkálnak hozzá, ott játszadoznak a szobájában. Különösen Hanschen nevű gyermeke időzött sokat nála. Luther így ír erről: “Miközben ülök és írok, ő énekelget nekem, ha túlságosan hangos kezd lenni, kicsit ráförmedek: akkor sem hagyja abba, de halkabban, valamivel félénkebben csinálja”.
Az idősödő doktorra ráfért az asszonyi gondoskodás. Egyre több testi nyavalya kínozta, a betegségek újra meg újra meggyötörték. Az egyre nagyobb “üzemet” vezető Katalin asszonynak ekkor már orvosnak is kellett lennie. Az idősödő Luther gondoskodni akart a családjáról, és írt egy végrendeletet, amiben azt írta, hogy a felesége legyen az egyetlen törvénye örököse. Csakhogy – mivel ki nem állhatta a jogászokat – maga írta meg a végrendeletet, és az a hatályos törvények szerint érvénytelen lett. A doktor halála után a felesége nincstelenné vált, és a gyerekeivel együtt elmenekült Wittenbergből.
Készülj ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!
Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!
Kövess a facebookon is, akkor biztosan nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!