Emelt Töri Érettségi

Tényleg olyan puritán volt Kádár?

Kádárról az a kép él bennünk, hogy szerény ember volt, aki egyszerű ruhákban járt, kedvenc étele a káposztás cvekedli volt, és távol állt tőle Rákosi személyi kultusza és a politikusok fényűző élete. De vajon tényleg ennyire puritán, kisigényű ember volt?

Kádárt a kultusz látszólagos hiánya különböztette meg elődjétől és kommunista diktátor társaitól, és ez tette őt elfogadhatóvá a magyar átlagemberek számára. Nem voltak allűrjei, nem alakult ki körülötte olyan személyi kultusz mint Rákosi körül. Szerényen élt, akár egy átlagember. Legalábbis ez a kép él róla. Pontosabban ezt a képet alakította ki magáról ő és a környezete. Valójában messze az átlag feletti színvonalon élt a szerénység álcája mögött.

Villa a Rózsadombon

A Kádár házaspár egy Cserje utcai villában élt a Rózsadombon, ott, ahol a magyar pártvezetők többsége is. A villát nem neki építették, hanem egy Vértes István nevű gyárigazgatótól vették el egy útlevélért cserébe, amivel elhagyhatta az országot. A ház, ahová a 1948 végén az akkori belügyminiszter (Kádár) beköltözött, meglehetősen egyszerűnek és jellegtelennek hatott a környékbeli házakhoz képest. Kádár először édesanyjával, majd feleségével, Tamáska Máriával lakott a kétszintes, 173 nm-es házban, aminek a földszinti négy szobáját használta a házaspár. Az alagsorban lakott a házvezetőnő és a kormányőrök. Amikor Kádár beköltözött, megszerezte magának a telke alatti és feletti parcellákat is, így gyakorlatilag szomszédai sem voltak. Volt viszont kutyájuk és baromfiudvaruk, amit a pártvezér mindig szívesen mutogatott a vendégeinek. Tényleg kuriózumnak számított a rózsadombi baromfiudvar!

A villát a házaspár a két háború közötti neobarokk bútorokkal rendezte be. Ezek egy részét Kádárék biztosan nem üzletekben vásárolták, hanem a párt raktáraiban választották ki maguknak. Hasonló gondossággal és jó ízléssel gyűjtötték a kortárs festményeket is. A szerény pártvezető házában Rippl-Rónai, Derkovits, Dési Huber István és Czóbel Béla képei lógtak a falon, sőt volt egy számozott Picasso-nyomatuk is. Meglepő viszont, hogy a sok festmény között nem szerepelt egyetlen Marx, Engels vagy Lenin arckép sem…

Annak ellenére, hogy Kádár azt a képet alakította ki magáról, hogy egyszerű munkásember volt, aki az idegen szavakat rosszul ejtette ki a beszédeiben, elképesztően nagy könyvtára volt, imádott olvasni, és nagyon is tudatosan képezte magát. Bár valóban iskolázatlan volt, tudása jóval összetettebb, széleskörűbb volt az átlagembernél. Kedvenc könyveként mindig a Svejket emlegette, de szívesen olvasott Illyéstől és állítólag a Háború és békét is ötször olvasta. Nem gondolnánk, de a Biblia is visszatérő olvasmánya volt, és több példányt is tartott belőle a polcán.

A házaspár vagyona

A párt első titkárának természetesen kiemelkedő jövedelme volt, ami nyolc-tízszerese volt az átlagbérnek. Amikor 1951-ben bebörtönözték, mindent elveszített: lakását, vagyontárgyait, ám rehabilitálása után nem sokkal visszakapta a Cserje utcai villát, kapott berendezési tárgyakat, könyvtárat, és tízhavi miniszteri bért kompenzálásként.

A Kádár-rendszer éveiben a házaspár jövedelme folyamatosan emelkedett. Kádár János mint az ország első embere mindvégig a legmagasabb bért kapta. Felesége is dolgozott, az ő fizetése is fokozatosan emelkedett, és rendszeresen részesült jutalomban “jó munkája eredményeként”. Összességében tehát nem volt még egy házaspár a korban, amelyik hivatalosan ennyit kereshetett volna mint ők. Emellett Kádár minden évben jelentős honoráriumokat vehetett fel, amelyet a nagy példányszámban megjelenő könyvei után kapott. Keresetük egy részét ingóságokba fektették, egy másik részét viszont bankban őrizték. Az első titkár halálakor majdnem kétmillió forint megtakarításuk volt. Ez nem kevés pénz, ám mégis valószínűtlenül alacsony összeg ahhoz képest, hogy szinte semmire nem kellett költeniük. Feltehetően jóval magasabb színvonalon éltek, mint azt a környezetük gondolta. A házaspár saját ingatlannal nem rendelkezett, viszont az értékes vagyontárgyakat ők is gyűjtötték: festményeket, bútorokat és fegyvereket. A ház bútorzatának értéke Kádár feleségének halálakor majdnem kétmillió forint volt, a festmények összértéke pedig szintén ennyi. Továbbá a hagyatékban fennmaradt 31 darab vadászfegyver és 50 vadásztőr is. A fenti tárgyak, festmények egy részét a párt első titkára ajándékba kapta, ám jó részét maga vásárolta.

És ha már a puritánság kontra luxusnál tartunk: Kádár Jánosné Rotschild Klára szalonjának rendszeres vendége volt, és a rangosabb rendezvényekre rendszerint új ruhát csináltatott magának. Az első titkár sem a Corvin Áruházban vásárolta a híresen “egyszerű” sötétszürke öltönyeit, hanem elment a kor legelegánsabb férfiszalonjába, amit akkoriban úgy hívtak, hogy Honvédelmi Minisztérium Szabósága, és itt újította fel a ruhatárát.

Kádár szórakozik

Kádár rendkívül tudatosan alakította ki a napirendjét és a szokásait is. Rendszerint tízre járt dolgozni a hét hat napján (akkoriban még nem volt szabad szombat), és este 6-ig dolgozott. Miután beérkezett a pártszékházba, tett egy sétát az épületben, és mindenkihez bekopogott, bement, megkérdezte, mi újság. A közvetlen munkatársai csak úgy emlegették magukat, hogy ők a Vasbrigád, akik a szigorú pártvezér mellett dolgoznak. Az elnevezés utal arra, hogy Kádárt szigorú embernek tartották, de szerették. Ahogy Aczél György fogalmazott: “Gondos, emberi dolgokat számon tartó, de az embereket magához közel nem engedő vezető volt.” A szigorú első titkár néha azonban megpihent és szórakozott. Például rendszeresen ellátogatott a Hungarofilm és a Filmigazgatóság Báthory utcai épületébe mozizni. Többnyire amerikai filmeket vetítettek neki szinkrontolmácsolás mellett. A mozizás az évek során a péntek délutánjainak fontos kikapcsolódásává vált. Orvosi utasításra kezdett el úszni, és 1973 után már hetente kétszer is ellátogatott a pártfőiskola Ajtósi Dürer sori sporttelepének uszodájába.

Az első titkár köztudottan szerette a focit, fiatalabb korában maga is focizott. Kádár rendszeresen feltűnt a focimeccseken, és sohasem rejtette véka alá, hogy hű maradt a gyökereihez, és továbbra is egy munkáscsapatnak, a Vasasnak szurkol. A másik közismert hobbija a sakkozás volt. Gyakran mutatkozott sakkozók körében, eljárt sakkversenyekre, részt vett a Sakkszövetség ülésein.

Kádár vadászik

Kádár még a negyvenes években kezdett el vadászni, és 1963-ban döntött a pártvezetők elit klubja, az Egyetértés Vadásztársaság megalakításáról, amivel a háború előtti társasági életet támasztotta fel, ami ekkor már a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott. Ún. elsődleges vadvédelmi területeket jelöltek ki a társaságnak (Gemencen, Gyulajon, Telkiben, Lovasberényben, Visegrádon), ahová hétköznapi állampolgár nem léphetett be. A pártvezetőknek sokszor kevés idejük jutott csak egy-egy vadászatra, így a hivatásos vadászok igyekeztek ilyenkor is minél több és nagyobb vadat felhajtani nekik. A kádári években a PB-tagok és miniszterek körében szinte elvárássá vált a vadásztársasági tagság, a részvétel a hétvégi “csapatépítő tréningeken”. A többnapos vadászatok közös vacsorákba, kártyázásokba, ivászatokba torkollottak. Mivel Kádár visszafogottabban, tartózkodóbban viselkedett bárhol is jelent meg, ha ő jelen volt a vadászatokon, rendszerint fegyelmezettebben folyt a mulatozás.

A vadászatok alkalmával általában a Gundel Étterem személyzete szolgálta fel a vacsorát. A menü szerény volt: fácánleves, pörkölt, Kádár Jánosnak kelkáposzta és a kedvenc káposztás cvekedli. Ez utóbbi kettőt a legfinomabb ételek mellett is mindig felszolgálták köretként, amit nem illett nem szeretni… Az első titkár a száraz fehér bort szerette, és mértékkel ivott, bár  jól bírta az alkoholt, és lépést tudott tartani a szovjet elvtársakkal is.

Forrás: internetfigyelo.wordpress.com

Kádár nyaral

A pártvezetőkhöz hasonlóan Kádár is Balatonaligán kapott egy nyaralót, ahol az évi rendszeres szabadságait töltötte. A hetvenes években az első titkár évente másfél-két hónapot, a nyolcvanas években már két és fél-három hónapot pihent itt. Rendszerint tavasszal is elutazott szabadságra: néha márciusban vagy áprilisban pihent egy-két, idősebb korában három hetet is. A januári programja pedig rendszeresen azzal kezdődött, hogy Gemencen vadászott. (Hol volt a korszak átlagemberének lehetősége ennyi éves szabadságra?)

Külföldön csak akkor nyaralt a házaspár, ha valamelyik kommunista pártvezér meghívta. Mivel Kádár jó viszonyt ápolt Titóval és Hruscsovval, így Titó meghívására nyaraltak Brioni szigetén, illetve Brezsnyev meghívására egyszer Litvániában, és egyszer a Krímben pihentek.

Úgy tűnik tehát, hogy a szerény, visszafogott “átlagember” álarca mögött Kádár messze a hétköznapi ember életszínvonala felett élt.

(Forrás: Majtényi György: Vezércsel – Kádár János mindennapjai)

Készülj velem ONLINE az EMELT töri érettségire!

Készülj velem a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!

Kövess a facebookon is, és akkor nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!