Élet a pesti utcákon
Képzeld el, hogy 1897-et írunk, és egy időgép visszarepített téged a korabeli Pestre! A gép a városháza előtti téren pottyantott le, épp a vásár kellős közepén. Körülötted a kofák nagy hangon kínálják a vajat, túrót, zöldségeket, odébb a virágárusok, káposztások, gombaárusok, kenyeresek kiabálnak utánad. Körülvesz a piac illatorgiája. Ám ahogy továbbsétálsz, beleütközöl a pesti utca jellegzetes alakjaiba, azokba az árusokba, akik házhoz szállítják a termékeiket: a pékinasok, tejesek, aprófa-árusok, és ott vannak még a pesti utca jellegzetes figurái, a házalók is.
Illatok, szagok
A pesti utca él: hangos, szagos, poros és rendkívül forgalmas. Az utcákat már kockakő fedi, ezen robognak el nagy hangon zörögve a szekerek, omnibuszok, és a lovak telepotyogtatják bűzös végtermékükkel az utcát. Az utcán végigsétálva szagok-illatok lengenek körül. A piac környékén frissen sült kenyér illata ostromolja az orrunkat. A városháza oldalában falusi kenyeret árulnak: nagy állványokon sorakoznak a frissen sült óriás kenyerek, amelyek akár napokig sem száradnak ki. Ha odébb sétálunk, az állatárusok sorai között már fintorogva húzzuk az orrunkat, mert tyúkot, disznót, tehenet árulnak, a halárusok pedig külön “szagvilágot” jelentenek ebben a kavalkádban.
Ha ősszel látogatunk a városba, akkor a gesztenyeárusok kályháiból felszálló sült gesztenye illata enyhíthet megkínzott orrunk nyomorán. Ha pedig eljutunk egy iskola kapujához, egészen biztosan találkozni fogunk édességet áruroló apró gyerekekkel, akik vékony hangon kínálgatják a fügét, cukorkát, mandulás süteményt.
Házhoz járó árusok
Ha az illatokkal betelt az orrunk, nézzünk szét egy kicsit az utcán, és figyeljük meg az árusokat! Ami Pesten nem kapható ekkoriban, az nincs is a világon. Ha már az előbb említettem a gesztenyeárust, nézzük meg őt alaposabban! Az árusok egy része még olasz, de élelmesebb magyarok is belefognak a “gesztenye-bizniszbe”, és olaszos jelmezt öltenek magukra, vagy legalább feltesznek egy kék bojtos piros sapkát. A gesztenyés kis bádogkályha mögött üldögél, amit a saját vállára kötözve szállít reggel az utcára, éjszakára pedig hasonló módon hazacipeli. Pár krajcáros adagokban méri a gesztenyét, de kapható nála héjában sült krumpli is a szegényebbek számára.
Vannak aztán olyan árusok is, akik házhoz szállítják a termékeiket. Például a rákospalotai álmát áruló asszonyok, akik hangos “Almát vegyenek, almát vegyenek!” kurjantásokkal bemennek a házakba, és először az udvaron kiáltják el magukat,majd nem restek ezek után megmászni az emeleteket, és minden ajtón külön bekopogtatni. Lássuk be, igen sikeresek, hiszen ki utasítja el, ha házhoz jön az alma, és nemhogy piacra nem kell menni, de még cipelni sem kell. Erre csak ők és a hagymaárusok képesek. A többiek megelégednek azzal, hogy az udvar közepén elkiáltják magukat. Így tesznek például az aprófa árusok, akik egy krajcárért három darab, rafiával összekötött hasábot árulnak. Ők is igen sikeresen működnek, mert termékük olcsóbb mint a szatócsnál kapható fahasáb, ráadásul ők szintén házhoz szállítják a portékát.
A pék és a tejes
A kora hajnali órákban vézna kisgyerekek, kamaszok járják az utcákat hátukon puttonnyal, melyben frissen sült kifli, zsemle illatozik. Felverik az álmos házmestert, majd bezörögnek a lakásokba, ahol az ágyból kikászálódó cselédlányok átveszik a korábban megrendelt péksüteményt. Nemsokára érkeznek a tejesek is. A jobb módúak lőcsös szekéren járnak, amelyen kétoldalt sorakoznak a fasajtárok. A szegényebbek szamáron jönnek, amelynek hátán egy fatákolmány van, arról lógnak le a sajtárok. A tejárusok nagy részének megvan a maga helye, ahová évek óta szállítja a tejet. Persze vannak olyanok is, akik leülnek egy kapu alá, és onnan árulják a terméküket.
A tejesek egy része a környékbeli falvakból jár be, de vannak köztük olyanok is, akik a városi házuk pincéjében tartott teheneket fejik. Igen, jól olvastad: a városi ház lépcsőjén még borjú korában letuszkolták szegény állatot, és a pincében tartották, nevelték a tehenet, aki innen már csak darabokban távozott.
Forrás:Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye
Házalók
Az árusok külön csoportját jelentik a házalók, akiket pesti nyelven handlénak hívnak. Kopott ruhájukban nagy zsákkal a hátukon járják a várost, dallamos, elnyújtott kiáltásukkal verik fel a pesti udvarok csendjét. A házaló mindent vesz, amit a megszoruló kisember eladna egy kis készpénzért. A jószimatú handlé kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, és pontosan tudja, hogy ki az, aki megszorult. Ilyenkor leszorítja az árakat, és jóval kevesebb pénzt ad az eladásra kínált cuccért. A handlé főleg ruhára, cipőre vadászik. Sokan közülük cipészek, szabók, akik este, hazatérve nekiállnak megjavítani a ruhát, cipőt, kitisztítják, és másnap jó áron továbbadják a használtruha-kereskedőknek.
A pesti, Pest környéki kisemberek némi leleményességgel, “marketing” tudással egészen jól eléldegéltek a városból. Persze a többség soha nem gazdagodott meg…
Készülj velem az emelt töri érettségire!
Készülj velem a töri érettségire videók segítségével!
Forrás: Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon