7 érdekesség, amit eddig tutira nem tudtál a római iskolákról
Iskolába járni nem csak manapság fárasztó meló, az volt már az ókorban is. Sőt nem csak fárasztó, de néha bizony fájdalmas dolog is volt. Nézd meg, hogyan nevelte a gyerekeit egy hódító, nagyratörő birodalom!
Forrás: debshep.wordpress.com
- Tudod, mit jelent a schola szó? Persze, persze, iskola. De az eredeti jelentése „pihenés, szabad idő”. No, nem azért, mintha a római kölykök unalmukban a szabad idejükben jártak volna iskolába. Inkább arról szól ez a jelentés, hogy a művelődésre csak a gazdagabb úrigyerekeknek volt idejük.
2. A gimnázium szó a görög gümnaszion-ból ered, és testgyakorlás helye volt. Magyarul tornacsarnok. A szó akkor vette fel az „iskola” jelentést, amikor a görög filozófusok elkezdtek a tornacsarnokban előadásokat tartani. A modern korban először azokat az iskolákat nevezték gimnáziumnak, ahol görög és latin oktatás folyt.
3. A római kislányoknak egyáltalán nem kellett iskolába járniuk. Esetükben az volt a cél, hogy jó feleséggé és gondos édesanyává váljanak. A gazdagabb lánykákat anyukájuk otthon nevelte. Természetesen megtanultak háztartást vezetni, szőni, fonni, varrni, a műveltebb családok lányait tanították vagy egy nevelővel taníttatták görögre, zenére, táncra. A szegényebb lányok járhattak nyilvános iskolába, és gyakran megtanultak legalább írni-olvasni.
4. Rómában soha nem volt iskolakötelezettség. Az oktatást magánügynek tartották. Ennek ellenére meglepő, hogy a Városban (Rómában) szinte mindenki tudott írni-olvasni. 7 éves korában a legtöbb szülő valamilyen formában taníttatni kezdte a gyerekét. Vagy görög származású rabszolgára bízta, vagy elküldte az olcsó magániskolába. Ez utóbbi volt a kevésbé költséges, ugyanis a nyilvános iskola tandíja nagyon alacsony volt.
5. A nyilvános iskolát a tanár tartotta fenn a tandíjakból, amit a szülők fizettek be a hónap közepéig. Ez annyira alacsony volt, hogy még a legszegényebbek is ki tudták fizetni. Az elemi iskolában a tanító írni, olvasni, számolni tanította a gyerekeket. A tanítás elég mostoha körülmények között folyt: gyakran az utcán kerítettek el ponyvával egy kis helyet az iskolának, jobb esetben egy kis fabódét használtak iskola gyanánt. A kölykök padokon ültek, asztaluk nem volt. A tanítás napi hat órát vett igénybe – egy kis déli ebédszünettel. Vacatio csak a legnagyobb hidegek vagy melegek alkalmával járt.
6. A mostoha körülmények ellenére voltak szemléltető eszközök: gömbök, kockák, abacus (golyós számológép), néhol írók, költők mellszobra, itt-ott térképek a nagyobb tájegységekről, csillagképekről. Tankönyvek nem léteztek, az olvasást a gyerekek a Fórum feliratain gyakorolták. A nehéz körülmények ellenére igen nagy fegyelmet követeltek meg a tanítók, és a testi fenyítés sem volt ritka: gyakran suhogott a fűzfavessző, és csapkodott szíjkorbács.
7. A pedagógusok élete már akkor is kemény volt. A legtöbben szegényesen éltek, és hiányzott a társadalmi megbecsülésük is. A legtöbb nevelő a rabszolgák vagy a szegény szabadok közül került ki. A munkakörülmények sem voltak fényesek, ráadásul a tanítás kora hajnalban, olykor még sötétben kezdődött. Az iskolát a tanárok a tandíjakból tartották fenn, és ebből kellett a munkabérüket is kikalkulálni. A házitanítók sokszor amiatt panaszkodtak, hogy a gyereknevelésen kívül egy csomó más – nem vállalt, olykor megalázó – munkát is el kellett végezniük.
Olvass tovább!
Nézd meg, hogyan készülhetsz velem a 2017-es új történelem érettségire!