A zsidó családok összetartása és szolidaritása közismert. Számukra a család az a megtartó erő, ami évszázadok óta ellensúlyozza a társadalmi elfogadottság hiányát. A többségi társadalom számára azonban egy zsidó család élete mindig egy kicsit rejtélyes és titokzatos. Kukkantsuk hát be a két világháború közötti magyar zsidók családi életébe!
Ma már a világ legtermészetesebb dolga számunkra, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Ám a korai keresztény egyház az első néhány században egyáltalán nem tartotta számon ezt az ünnepet. Nekik Jézus feltámadása, a húsvét számított, Jézus születéséről semmit sem tudtak. De akkor vajon mi késztette a katolikus egyházat arra, hogy egy új, addig számon sem tartott dolgot ünnepeljenek?
Mivel érte el Hitler, hogy őrült, emberiségellenes, gyilkos tervei ennyi támogatót vonzottak? Mi az, amivel behálózta, megszédítette németek millióit? Kétségbeejtő sikerének titka persze sokrétű, de az egyik ág személyiségének sötét mélységeibe vezet.
Ádvent idején a nagyobb városok főterein az ádventi koszorúk mellett itt-ott megjelennek a nyolcágú gyertyatartók, melyeken nyolc napon át újabb és újabb mécsesek gyúlna. De vajon mit ünnepelnek a zsidók akkor, amikor a keresztények a Messiást várják?
Viktória királyné, és az ő uralkodását fémjelző viktoriánus korszak úgy él az emberek fejében mint a prüdéria, a nyárspolgári képmutatás időszaka. Pedig az a lányka, aki 18 évesen trónra került, szerelmes fiatalasszonyként élte a házasságát, sorra szülte a gyerekeket, imádott élni, tele volt energiával és élettel.