A szultáni háremek világa általában megmozgatja a fantáziánkat. Azt képzeljük, hogy itt gyönyörű nők éltek luxus körülmények között, a szultán ki-be járkált, és kedvére válogatott a csábos, átlátszó ruhájú hölgyek közül. A valóság azonban ezúttal is szürkébb mint a fantáziánk.
Diáknak lenni felemás érzés. Egyrészt szuper dolog a társakkal együtt lenni, másrészt bosszantó, hogy az iskolában tanárok is vannak, akik időnként számon kérnek. Nem volt ez másként régen sem. Nézzük meg, milyen volt elemi iskolás diáknak lenni a 17-18. századi Magyarországon!
A 19. században fiatal lányok, de idősebb asszonyok is nagy izgatottsággal készültek az év legfontosabb időszakára: a báli szezonra. A hosszas készülődés után végre elérkezett a nagy nap: a hölgyek kicsinosítva, felékszerezve, kipirult arccal beszálltak a kocsikba, és elindultak a bálba.
Vízkereszt elmúltával lassan belépünk a báli időszakba. Az úri közönség számára az év legizgalmasabb időszaka volt ez a 19. század végén. Tisztes matrónák és tizenéves fruskák készültek lázasan az első bálra, ahol az eladósorba lépő hölgyet bemutatták. Terveztek, ruhát próbáltak, táncrenden gondolkodtak, tele voltak vágyakkal, tervekkel, mert egy-egy ilyen bálon dőlhetett el a lányok sorsa.
Szilveszter estéjén a nagy pezsgőzős vidámságban eszünkbe se jut, hogy ezen a napon a keresztény egyház egyik szentjének a neve napját is ünnepeljük: I. Szent Szilveszterét. Szilveszter pápa Nagy Konstantin kortársa volt, és egészen elképesztő történeket meséltek róla évszázadokon keresztül.