A kiegyezéstől az 1940-es évekig nyüzsgő élet folyt Pest zsidók által lakott negyedeiben. Adtak-vettek, piacoztak, bankokat, gyárakat alapítottak, kis szatócsboltot vezettek, műhelyekben dolgoztak. Jártak zsinagógába, mikvébe, kóser ételeket készítettek, de a többségük mindent elkövettek azért, hogy asszimilálódjon, és úgy éljen mint a hazai középosztály.
Egy tisztességes úrinőnek millió öltözködési és viselkedési szabályt kellett észben tartania. Ezek megszegése ugyan semmiféle törvényben rögzített fenyítéssel nem járt, viszont annál súlyosabb büntetést jelentett, hogy a szabályszegőt az úri társaság megszólta, rosszabb esetben kiközösítette. Nézzük meg most az 1870-1880-as évek öltözködési szabályait!
A 19. század embere roppant erkölcsösnek tűnik innen a 21. századból nézve. Ám a bonyolult illemszabályok és erkölcsi törvények látszata mögött hallgatólagosan mindenki tudomásul vette a házasságtörést. A lényeg csak az volt, hogy a látszat ne sérüljön, és maradjon minden titokban. Ellenkező esetben a társaság kitaszította a kevésbé ügyes házasságtörő nőket, és mindenki csendben fohászkodott, hogy mindez ővele meg ne essen.
Vagyoni helyzettől függetlenül, ha a pesti polgár mulatságra vágyott a Monarchia időszakában, kisétált, kikocsizott a Városligetbe. Forgott egyet a körhintán, korcsolyázott, kiállítást látogatott, cirkuszba vagy színházba ment, élvezte a Vurstli sokszínű forgatagát, vagy egyszerűen csak beült egy kedves vendéglőbe, ivott egy jó sört, esetleg megkóstolta Gerbeaud-ék isteni kuglerét, és közben hallgatta, ahogy a kávéház zenekara fújja a keringőt. A Liget város volt a városban, ahol társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki talált magának mulatságot.
Ma már hihetetlennek tűnik, de volt olyan időszak, amikor a társadalom többsége meg volt győződve arról, hogy a testmozgás kifejezetten káros a nők számára. Sőt egyenesen erkölcstelen dolog, ha egy nő biciklire pattan, esetleg korcsolyát húz a lábára.
Persze, megtanultuk már általános iskolában, hogy az a bizonyos márciusi forradalom a Pilvax kávéházból indult. De azt soha nem mesélték el nekünk, hogy híres íróink, költőink nem csak politizálni jártak ebbe az intézménybe, hanem enni, inni, biliárdozni, újságot olvasni, sőt voltak, akik annyira sok időt töltöttek a kávéházban, hogy ide címeztették a leveleiket is.
Erzsébet királyné rendhagyó egyéniség volt: nagyon más mint amit a korabeli uralkodóktól elvártak. A szabadságra vágyó császárné folyamatosan beleütközött a Habsburg udvarban uralkodó szigorú előírásokba és anyósa akaratába. Sok mindent tudunk már róla, rengeteg könyv, film, regény foglalkozik az életével. Mégis mindig akad egy-két érdekesség, ami még közelebb hozhatja őt hozzánk.
Köztudott, hogy Erzsébet királyné szinte menekült a bécsi udvar szigorú etikettje elől, és beutazta egész Európát. De vajon hogyan utazott? Ki keresett neki szállást? Kit vitt magával? Mit csinált az utazásain? Kinek és mit vitt ajándékba?
A Habsburgok nagy hangsúlyt fektettek a gyerekeik neveltetésére. Már a kicsi születése előtt kiválasztották a nevelőnőt, aki aztán a királyi gyermek mindennapjait felügyelte, gyakorlatilag az anyukájává vált. A saját szülei azonban naponta csak egyszer, a buzgóbb szülők akár kétszer is meglátogatták a porontyaikat. Aztán amikor 5-6 éves lett a királyi sarj, a szülők úgy gondolták, ideje komolyabb képzést kapnia, így elválasztották őt a nevelőnőtől, A trauma garantált volt...
A filmek, regények alapján azt gondolhatjuk, hogy udvarhölgynek lenni buli volt: az ember lánya szép ruhákban pompázott, elcsacsogott a királyi fenségekkel, és nagyokat mulatott az udvari bálokon. A valóság nem volt ennyire fényes.