Gyógyfürdőzés a Monarchiában
A 19-20. század fordulóján a középosztálybeliek életének fontos részét alkotta az évi 4-6 hét fürdőzés a Monarchia valamelyik divatos fürdőhelyén. De vajon ezek a hölgyek, urak mivel töltötték az idejüket a pihenés alatt?
Herkulesfürdő Forrás: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége
6-8 hetes kúrák
Fürdőhelyre utazni, ott eltölteni egy idényt divatos volt, jelezte a család társadalmi státuszát, ha ezt megengedhették maguknak. Sokszor utazott az egész család, bár az is előfordult, hogy a férj otthon maradt dolgozni, és csak a feleség nyaralt a gyerekekkel. A kor divatja azt diktálta, hogy ha már egyszer kimozdult valaki otthonról, akkor ne siessen haza, így legalább 4, de leggyakrabban legalább 6, nagyon sokszor 8-10 hetet is eltöltöttek egy helyen.
Az idény Magyarországon május elején kezdődött, és szeptember közepéig tartott. A fürdőhelyre érkező vendégek többsége akkor is belekezdett egy-egy kúrába, ha egészségesnek érezte magát. A kúra fajtáját a fürdőorvos segített meghatározni, bár ezt befolyásolta a páciens pénztárcájának vastagsága is. Ilyen hosszú ideig betartani egy kúrát azonban nem volt könnyű, a nyaralók nem mindig tartották be pontosan az előírásokat.
Forrás: Fortepan
Egy átlagos nap a fürdőhelyen
Egy fürdőorvos 1889-ben így képzelte el a mintavendég egy napi programját:
Reggel 6-8 óráig: ásványvíz, tej- vagy savókúra séta mellett zeneszóra.
8-9-ig reggeli, majd a vendégek szétszélednek a parkban, közeli erdőben, igénybe vehetik a gyógytermet, olvasótermeket, ahol olvasással, kézimunkázással üthetik el az időt.
11 órától fürdőidő (Balatonon), majd ebéd az étteremben. Ebéd utána férfiak a kávéház előtt olvasó- és játszóasztalok körül gyűlnek össze, a nők egy kis sziesztára szobáikba visszavonulnak.
5 óra felé uzsonna a kávéházban, ahonnan színházba sietnek, vagy a sétányon, sétatéren sétálgatnak, ahol zeneszó mellett élvezhetik a friss levegőt. A kicsit hűvösebb esti órák alkalmasak arra, hogy sétakocsikázzanak a környéken.
Este a vacsoránál az étteremben, táncteremben jön össze ismét a társaság, ahol zenével, tombolával, tánccal múlatják az időt.
A legtöbb fürdőorvos felhívja a nyaralók figyelmét a korai fekvés pihentető voltára.
Forrás: Fortepan / Szarka Zsuzsa
Diéta
A magyarok többségének a túltáplálkozásból származtak a betegségeik, ezért a fürdőorvosok szerették diétára fogni a pocakos urakat.Mások viszont inkább hízni szerettek volna, különösen a tbc által sújtott betegek, akik pihenéssel, jó levegőn való sétával és hízással próbáltak javítani az állapotukon. A fürdőkalauzok gyakran tartalmaztak dietetikai szabályokat, bár az orvosok személyre szóló étrendet is összeállítottak. Általában óvták a betegeket az alkohol és a zsíros ételek fogyasztásától.
A legtöbb fürdőhelyen több vendéglő állt a nyaralók szolgálatára, sok helyen panziós rendszert is működtettek, ahol közös asztalhoz ültették le a különféle rendű és rangú embereket.
Ivókúra
A fürdői tartózkodás középpontjában az ivókúra állt. Ezzel kezdődött a vendég napja már reggel 6 órakor. A fürdői zenekar adott jelet a gyülekezésre, és a vendégek a forráskúthoz sereglettek. A forrásvizet éhgyomorra lassan, kortyonként kellett elfogyasztani séta közben. A gyakran kellemetlen ízű gyógyvíz ivásához a jó hangulatot a zenekar biztosította. A legtöbb helyen volt egy fedett, tetszetős pavilon, melynek közepén helyezkedett el az ivókút. Ahol forró volt a víz, kútleányok fahorogra akasztott korsóval merítettek a vízből, és töltögették a vendégek poharába. A vendégek rossz idő esetén az ivócsarnokban vagy annak oszlopos árkádjai alatt sétálgattak, jó időben pedig a park árnyas fái alatt.
Karlsbad Forrás: Fortepan/Schoch Frigyes
Fürdőkúra
A fürdőzésre általában délelőtt került sor. Ha az orvos naponta kétszer írta elő, akkor délután is megmártóztak a gyógyvízben. A fürdőház medencéi egyébként egész nap hajnaltól este hatig álltak a vendégek rendelkezésére. Kádfürdőt általában egyszerre csak egy ember vehette igénybe. A 19. század végére a fakádakat csinos fém vagy kőkádak váltották fel.
A fürdőházban voltak a medencék, vagy ahogy ekkor mondták: tükörfürdők. Ahol lehetett, több “tükröt” is működtettek, így könnyebbé vált a nemek elkülönítése. Mivel a kor fürdőruhájának az egész testet takarnia kellett, a medencéből való távozás a megfázás, tüdőgyulladás kockázatát rejtette. Ez ellen úgy védekeztek, hogy a vizet elhagyó vendégnek csak pár lépést kelljen tennie az öltözőkabinig, ahol száraz ruhát vehetett fel. A fürdőházakban sok helyen voltak gőzfürdők, és masszázst is igénybe lehetett venni.
Balatonföldvár Forrás: Fortepan
A gyógyterem
A fürdőélet egyik legfontosabb helyszíne a kurszalon vagy gyógyterem volt, gyakran a központi szállóban vagy fürdőházban kapott helyet, máskor önállóan állt a park közepén. Ez általában egy tágas, gyönyörűen berendezett terem volt, ahol a vendégek napközben tartózkodhattak. Kúra vagy séta után nem a szobáikba húzódtak vissza, hanem beültek ide: élvezhették egymás társaságát, látogatókat fogadhattak. Helyet kaphatott itt kávéház, biliárdasztal, kisebb szobák, ahol kártyázni vagy olvasni lehetett, esetleg könyvtár.
Például a kurszalonban nyílt lehetőség az ismerkedésre, beszélgetésre. A fürdőkbe gyakran azzal a szándékkal vitték a családok az eladósorban lévő lányaikat, hátha éppen ott találják meg a jövendőbelijüket. Az illemtankönyv a fürdőre egyedül utazó fiatalasszonyoknak azt tanácsolta, hogy ismerkedjen, keresse a kapcsolatokat, de vigyázzon a jó hírére. A legokosabb az, ha inkább korosabb asszonyokkal barátkozik.
Forrás: Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában